Newyorki Figyelő, 1982 (7. évfolyam, 1-14. szám)

1982-06-30 / 7. szám

1982 június 30. NEWYORKI FIGYELŐ 11 KÁBÁN KALMAN TARKA SZÍNFOLTOK KORAI ÚJSÁGÍRÓI EMLÉKEIMBŐL VII. A távoli múlt, a tér- és időbeli távol­ság megszépíti, a nosztalgia dicsfényével va­rázsolja elénk az ifjúkori reminiszcenciákat. A reprodukált karikatura-rajz kelte­zése: 1931 október 30. Színes eredetije író­asztalom felett függ. Szinte talizmánnak te­kintem, hiszen az egyetlen művészileg kife­jezett emléktárgyam, amely átvészelte az 1944 évi tájfunt és megúszta vörös paradi­csomi két évtizedemet. Azon tulajdonságo­mat jellemzi, amelyen csak egy-két év óta kényszerülök lassítani. De nem csak kedves személyi emlé­kek fűznek hozzá. Keletkezésének történe­te fényt vett a mindmáig fennálló kutya­macska viszonyra, amely a Trianon utáni Erdély helységeiben a román-magyar kap­csolatot illusztrálja. MINDEN SZENTNEK MAGA FELÉ HAJLIK A KEZE Máramarosszigeten a harmincas évek kezdetén egyetlen filmszínház maradt meg: a Vigadó-mozi a város központjában, ma­gyar kezelésben. Egy kapzsi román, a híres szigeti elmegyógyintézetnek a beutaltak el­látásán már megtollasodott gondnoka r o - mán mozit létesített a Kultúrpalotában, a Cinema ASTRA (a régi Erdélyi Román Közművelődési Egyesület) égisze alatt. A baj ott volt, hogy a „magyar" mo­zi idejében lekötötte a jó filmeket. Barses­­cu úr, akinek a kórház igazgató főorvosa, dr. Ilea Vasile, későbben a nemzeti pa­rasztpárt részéről kinevezett főispán, csen­destársa volt, úgy vélte, hogy egy fiatal zsidó újságíró minden tekintetben hasznos lehet az új mozi alkalmazásában. Bukarest­ben is sikere lenne, ahol a filmkölcsönző vállalatok élén zsidók állottak s otthon is, hiszen a város lakossága 40 százalékban zsi­dó volt. Annak idején már hetek óta szerkesz­tettem a Máramarosi Élet című hetilapot. A lap tulajdonosa, aki nem volt hajlandó felesküdni a román közigazgatásra s inkább | lemondott nyugdíjra jogosító telekkönyv­vezetői pozíciójáról, nyugdíjazta irredenta érzelmeit: teljesen a román mozi szolgálatá­ba szegődött, mert neki adták a falragaszok és egyéb nyomdai termékek előállításának koncesszióját. Őt kérték meg: beszéljen rá, vállaljak mellékfoglalkozásként titkári ál­lást a mozinál. KELLEMES MEGLEPETÉSEK Kellemes meglepetés volt számomra, amikor az ajánlatot megkaptam s mindjárt a fővárosba küldtek filmeket lekötni. Pon­tos instrukciókat kaptam. Még hónapokkal 19. születésnapom előtt, naivan fogalmam sem volt a háttérben meghúzódó fifikus tervekről, a nacionalista csomagolású, kon­­kurrencia-harcról, amely csak később bon­takozott ki. fgy kerültem legelőször Bukarestbe Pár órával megérkezésem után a II. Károly királyról elnevezett, modern új park egyik bejáratán átkerülve, rohantam a lát­nivalók felé, egy fiatalemberbe ütköztem, aki a fenti rajzot nyújtotta át. A művész­ben gyermekkori barátomat, volt osztály­­t társamat, Apsán Mikit ismertem fel. Egy- I más nyakába borultunk. Megtudtam tőle, hogy a középiskola felső osztályait a temes- i vári zsidó lyceumban végezte el. Hétgyer­mekes édesapját, Apsán Herzlt a jiddis iro­dalom a máramarosi Sólem Aléchem-ként tiszteli, - a világhíró íróra, a Fiddler on the Roof szerzőjére utalva. Az apa képtelen volt népes családjáról megfelelő szinten gondoskodni. A jó hangú Mechl a temesvári nagytemplom kórusában énekelt, ezért biz­tosították ellátását. Rajztehetségét is érvé­nyesítette: sikerült karikatúráit a rajzok alanyai: hitközségi balboszok.tanárok, osz­tálytársak és mások megfizették. Bukarest­ben olaszországi útja költségeit rajzolja ösz­­sze. Orvosegyetemre készül. Hazaérkezésem után színes riportban számoltam be Apsán Mechllel való találko­zásomról. Nem érdektelen a fentebb közölt ka­rikatúra jobboldali feliratának története sem. Bukaresti találkozásunk után három és fél évtizeden keresztül nem találkoztam Misi barátommal. Csak igen szórványosan hallottunk egymás felől. Rómában, az ame­rikai vízumra várva, családommal a Colosse­umot csodáltam, amikor elegáns autóból, erősen dudálva, férfifej hajolt ki, nevemet kiáltotta: Miki volt! Elképzelhető a viszontlátás öröme. Aztán közel egy éven át, csaknem naponta együtt kóboroltunk, Rómától távol is. Re­mek idegenvezetőnek és az ősi zsidó Róma jó ismerőjének bizonyult. Az Uj Keletben megjelent, több római riportom témáját is ő ösztönözte. Meghatódott, amikor egy alkalommal megmutattam ifjúkori alkotá­sát. Ekkor került a rajz baloldali „Egy em­ber, aki 2 perc alatt akarja körüljárni a vi­lágot" szövege mellé az 1966 nov.15.-i kel­tezésű „35 év után egynéhány hajjal keve­sebb, de fizionomiában és lélekben O.K."­­széljegyzet, a művész szignójával hitelesít­ve... Misi barátom olaszországi tervét tel­jes siker koronázta: Páduában elvégezte az orvosegyetemet, Mussolini teljes tandíjmen­tességet biztosított számára, annyira meg­tetszett neki egy róla készített karikatúrája. Persze szorgalmasan rajzolgatott és szépen keresett. Dr. Apsán Michele aztán Rómában pszichiáterként működött, majd áttért a jövedelmezőbb fogorvosi gyakorlatra. Fel­váltva két saját rendelőjében elégítette ki paciensei igényeit, családot alapított, ingat­lanokat vett, újabban Claudio fia, akiből nőgyógyász lett, édesapja mellett fogakat is gyógyít. Az olasz csizma ege alatt az ilyesmi nem is feltűnő. AZ ÁBRÁZOLÓ MŰVÉSZETTEL MEGÁLDOTT CSALÁD Valódi mestersége azonban a festé­szet volt és maradt. Impozáns műterme Róma szívében, saját ingatlanában, a mű­vészvilág találkozóhelye. Külföldön, Párizs­ban is résztvett tárlatokon, több díj nyerte­se, a lapok igen kedvezően írnak róla.. Al­kotásait nem hajlandó értékesíteni, képte­len megválni tőlük. New Yorkban is tervez tárlatot. Képei egy része itt van, amióta — két éve — leánya Rosanna itt él, rajzművé­szetben tökéletesíti magát és - tanít. Dr. Apsán és élettársa, Manci azóta félévenkint látogatnak el pár hétre a szabad világ fővá­rosába. Nem mindennapos tehetségű és vita­litásé az egész Apsán család. Érdemes meg­említeni. A hat fiú közül az egyik volt a „végső megoldás* áldozata. Az egyetlen le­ánytestvér, dr. Sorell-Apsan Dora, orvos­­egyetemi tanár New York körzetében. Két fiútestvér Brazíliában boldogul, kettő New Yorkban. A legfiatalabb, Joe, újabban, Sol­­zen iczyn G U LAG-SZIG ETCSOPORT-jának mintájára, angol nyelven megrázó élmény­regényben írta le az 'eszakszibériai rabszol­ga-lágerekben, az 1940-46 között átvészelt, emberi képzeletet felülmúló tapasztalatait. Egyhúzamban olvastam végig a kétszáz gé­pelt oldalt. Kiadóra — sajnos — még nem talált. Ehhez a Son of Sam, vagy más tö­meggyilkoshoz hasonló hírnévre lenne szüksége...Pedig a szerelmi kalandok sem hiányoznak a kéziratból. A sors úgy intézte, hogy az Apsán fi­úk legtehetségesebbike éppen az volt, aki Ukrajna jégmezőin fejezte be életét. Mojsi nyomdásztanonc volt a harmincas évek de­rekán abban a nyomdában, ahol annak ide­jén napilapom készült. Olyan csodálatos karikatúrát skicceit rólam pillanatok alatt, amely bátyjáét is felülmúlta. Sohasem ta­nult rajzolni vagy palettát kezelni. A rajz­tehetség valamennyi Apsán testvér sajátos­sága, bár nem élnek Istenadta képességük­kel. MIÉRT FORRALT ELLENEM BOSSZÚT A FOGHÁZIGAZGATÓ? Az Astra-mozi és elmegyógyintézet főnökeivel való korábbi kapcsolataimnak is szerepe volt abban, hogy amikor 1936 szeptemberében sor került az állítólagos rémhírterjesztési ügyben kiszabott bünte­tésem végrehajtására, - llnitchi fogházigaz­gató elérkezettnek látta az időt bosszúvá­gya kielégítésére: — Négy éve várok erre a pillanatra, — üdvözölt a fogházirodában, ahova Csányi Piroska, a tavaly elhúnyt írónő és férje* Béréi Géza újságíró kísért el.- Én csak négy hónapig leszek kény­telen várni, - replikáztam. Bár minden oldalról puhították a fő­foglárt, az első két hónapon át szigorított magánzárkában tartottak. A szó szoros ér­telmében hűvösön - napi félórai levegőzés­sel, körbe-körbe a börtönudvaron. Szigeten a fogház legfelsőbb emelete az egész országból odaküldött elmezavar­­taknak minősített fegyencek számára volt fenntartva. Mondani is felesleges, hogy az elítéltek körülményei igen távol maradtak az amerikai privilégiumoktól. Ennek ellené­re, ki hallott börtönlázadásról ? Nos, az „elmések" egy szép napon, mintegy adott jelre dühöngeni kezdtek. Kétségbeesett or­­dítozásuk az utcára hallatszott. Ezeknek az embereknek nem volt veszteni valójuk. Én is hallottam velőtrázó sikolyaikat. Mindent megírtam. (Folytatása 16. oldalon) *********** ************. KÉKJÜK OLVASÓINKAT. HOGY ■UtDETftfNKST TÁMOGASSÁK vásárlásaik alkalmával HIVATKOZZANAK LAPUNKRA ** *********♦*********#< EVfhetek a NEWYORKI FIGYEL6RK. Egy évi előfizetés $10 diját □ csekkben mellékelem □ kérem számlázni >?év...................................................... Cim ÖRÖMTELI TALÁLKOZÁS A COLOSSEUM ÁRNYÉKÁBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom