Newyorki Figyelő, 1982 (7. évfolyam, 1-14. szám)

1982-06-08 / 6. szám

1982 június 8. NEWYORKI FIGYELŐ 15 JACK HAHN: A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ A rendőrtiszt előbb Irénre, majd újra Nalira nézett s így szólt: - Az ügy be van fejezve. -Az ügy azonban Irén részéről nem nyert befeje­zést, mert hat hét múlva Nali újabb idézést kapott, - ez­úttal a bírósághoz.- Mi a követelés alapja? — kérdezte a bíró.- Ez a jó külsejű fiatalember, — kezdte megszo­kott mondókáját az ügyvéd, gramofonlemez módjára, — visszaélt egy dolgozó, tisztességes fiatal lány hiszékeny­ségével, házasságot, szerelmet ígért neki és kicsalt tőle 800 pengőt s amikor megkapta, faképnél hagyta s többet nem jelentkezett. -Nah ismét ügyvéd nélkül ment el a tárgyalásra. Az a pillanat, amikor a bíró erélyes kérdésére, igaz-e a vád s ő nyugodtan válaszolt, - örökké emlékezetes maradt számára.- Bíró úr, ügyvéd nélkül jöttem ide, annak ellené­re, hogy tudtam, híres és ügyes ügyvéd ellen kell küzde­nem. Nincs nekem szükségem ügyvédre, hogy ártatlan­ságomat bebizonyítsam. - Majd az ügyvéd felé fordulva, ezt kérdezte:- Ügyvéd úr, bizonyos, hogy 800 pengő volt, amit én kicsaltam? — Az ügyvéd kaján mosollyal, az ajkán válaszolt jnint aki élvezi a helyzetet:- 800 pengő volt, - mondotta szilárdan.- Bíró úr, ha valaki 800 pengőt ad a másiknak s úgy látja, nem tudja az egészet behajtani, elenged 200 pengőt. Ha az is sok, még 200 pengőt, de ha ez is sok, akkor elég lenne neki 80 pengő, mert ha kevés is, de az is pénz. —- Mit filozofál itt össze-vissza? — kérdezte a bíró türelmetlenül.- Kérem, Sugár Irén kisasszony és ügyvédje nem­régen csak 80 pengőt kért s ugyanazzal a csalással vádol­tak. —- Micsoda? — kérdezte a bíró. — Mikor volt ez a „nem régenő ? — Nah közlésére a bíró felírta a dátumot, intett az altisztnek és 15 perc szünetet rendelt el. A tárgyalás folytatásakor a bíró átvette az iratot az altiszttől. íren ideges fintort vágott, az ügyvéd verejté­kezni kezdett. Nalinak pedig kipirult az arca, amikor ar­ra gondolt, hogy ezt a pár percet sohasem fogja elfelej­teni. A bíró megköszörülte a torkát és kihirdette: A bíróság felperest keresetével elutasítja. -HUSZONÖTÖDIK FEJEZET Hamisan énekelni még mindig jobb, mint egyáltalán nem énekelni. Nehéz idők következtek Nah számára. Irén új tak­tikát kezdett. Furcsa volt, hogy mindent tudott Naliról. Levelet írt: - Nali, nincs kiút, feleségül kell, hogy vegyél. Tudok a palesztinai tervedről, de hiába akarsz utazni, nem fogsz tudni, mert előbb a cionista egyesületi tagok utaznak.— Honnan tudja Irén mindezt? Nali optimista volt. Azt szokta mondani Lilinek: - Én nem engedhetem meg magamnak, hogy gyenge legyek, ez túl nagy fényűzés lenne. — Nah harcolt. Harcolt Irén piszkos módszerei, idegölő saját üzleti munkája, Aladár, a Taub-házaspár el­len, kik, úgy látszott, nem akarják, hogy feleségül vegye Lilit. Harcolt a gondolat ellen, hogy Hitler hordájával már Ausztriában van és az osztrák nép nagy része boldo­gan fogadja őket. De Nali legnagyobb harcát Lili ellen folytatta, mert Palesztinába akart vándorolni, gyerekeket akart és boldog családot. Palesztinában a klima nagyon nehéz, pénz, szakmai ismeret és a héber nyelv tudása nél­kül még nehezebb. Mindez nem volt nehéz Nali részére és sokezer zsidó fiú és lány számára, - de nehéz volt Lili részére, mert sem ő, sem szülei nem mondták ugyan, de Nali kezdte érezni, hogy Lili sebesen dobogó szíve gyen­ge és beteg... HUSZONHATODIK FEJEZET I 1 Ha probléma merül fel, a bölcs meg­oldani igyekszik. A bolond csodára vár. Lüi és Nali kijöttek az Operából. Nali azonnal ész­revette Irént az Opera kávéház előtt, egy idősebb férfi társaságában.- Lilikém, kérlek, menj haza egyedül, majd holnap találkozunk. —- Természetesen, nem. Irén van itt? —- Igen és azt hiszem, apjával. Bizonyosan botrányt akarnak okozni. Lilikém, kérlek, menj haza. -- Nagyon tévedsz. Ha hazamegyek egyedül, azt fogják hinni, hogy félünk tőlük s ez az, amit akarnak. Menjünk együtt. Én szeretlek és erősebb vagyok, mint gondolod. — Nali belekarolt Lilibe és megindultak az Andrássy út felé. Irén és apja gyors lépésben közeledtek. Az apa, amikor közel értek, kiabálni kezdett:- Strici! Strici! Boldogtalanná tette az én aranyos lányomat! Strici! — Az emberek megálltak. Lili arca falfehérré válto­zott s kissé remegni kezdett.- Lilikém, kérlek, menj haza, - de mielőtt Lüi vá­laszolni tudott volna, Irén apja felemelt kezekkel közele­dett. Nali átkarolta az apát és magához szorította. Sugár úr tehetetlenné vált.- Kérem, — mondta Nali, — nyugodjék meg és hallgasson meg egy percre. — Nali elengedte, de Sugár nem nyugodott meg, ha­nem újra Nalira támadt. Nali ismét magához szorította, de az tovább kiabált. Nali ellökte magától. Sugár hátra­­tántorodott és beesett egy üzlet rácsos kirakatába. Nali hallotta az ablaküveg törését, de nem nézett hátra, hanem Lüibe karolva, gyors léptekkel hazaindult. Még hallották az apa kiáltását: - Strici, strici. -- Nali, - mondta Ernő úr, Stem úr legidősebb fia, — jöjjön be az irodába egy pillanatra. — Ernő úr mindig jó volt Nalihoz. Szerette és tisztel­te is, mert Nali verseket, novellákat, szatírákat írt a fő­nökségről és barátaikról, a 300 küós Temesváry profesz­­szorról és természetesen Aladárról. Ilus, az iroda legfiatalabb, legaranyosabb titkár­nője gépelte Nah írásait és felolvasta a főnökségnek. Egy napon Ernő úr, minden bevezetés nélkül, ezt mondta Na­linak:- Olvasom írásait, nagyon tetszenek. A komoly dolgokat őszinte szívvel úja, a szatírákon pedig betegre nevetem magam. Ha szüksége van könyvekre, jöjjön fel lakásomra és kölcsönözhet a könyvtáramból, amit akar. Ez két évvel azelőtt történt, de Nali sohasem tudta megmagyarázni magának, miért nem jelentkezett a köny­vekért, de boldog és büszke volt.- Nali, üljön le, - kezdte Ernő úr. - Maga az utóbbi időben nagyon ideges. Ennek fiatalembernél csak az lehet az oka, hogy szerelmes. A szerelem azonban gyakran gyűlöletté válik s azt hiszem, ez történt a Maga esetében is. Ma reggel egy fiatal hölgy telefonált és fi­gyelmeztetett, hogy Maga árút lop az üzletből. Mi a baj? Talán tudok segíteni? -- Ernő úr, köszönöm a jóságát, — válaszolta Nali. — Kétszeresen is köszönöm, mert ez a fiatal hölgy csak részben idegesít. —- Nali, beszéljen nyfltan, talán mégis tudok segíte­ni, ezért hívtam az irodába. -- Ernő úr, ki akarok vándorolni, de nem tudom, hová s ezért vagy'ok ideges. Sokszor attól tartok, elvesz­tem a türelmemet, mielőtt alkalom nyünék a kivándor­lásra. — Ernő úr felkiáltott:- Brávó, hrávó! Hova akarna vándorolni? -- Eddig Palesztina az egyetlen hely, ami számítás­ba jöhet. —- Mi a7 akadály? -- Palesztinába csak illegális úton mehetek, egy ci­onista egyesület útján, meg aztán tanulnom keüene va­lami mesterséget, amit ott folytathatnék. -- Hát miért nem akarja a tanulást megkezdeni már holnan? — S Mielőtt Nali válaszolhatott volna, Ernő úr ígv folytatta:- Már ériem! Ha maga mond fel, az nem jó, de ha én mondok fel Magának, akkor jár véekieléeítés s a pénz elég lesz a tanulásra és lesz kitartása is, amíg alkalma lesz elutazni. Mit akar tanulni? — — Autószerelést. — — Remek ötlet. Mindiári felhívom a garázst, aki nekünk dolgozik. -Ernő felállt, kezet nyuitott Nalinak s ezt mondta: — Bravó. Nali! Maga az egyetlen fiú, akinek van bátorsága harcolni a barbár horda ellen. Müven örömmel mennék én is, de ez az én koromban lehetetlen. Ha azon­ban Marának sikerülni fog, akkor boldog leszek és büsz­ke Marára! — Pár nap múlva Nali megkapta a végkielégítést és a következő hétfő reegel a Gárdos-garázsban tanulni kezd­te az autószerelést. i HUSZONHETEDIK FEJEZET Nem számít, ha megbotlasz: fontos, hogy tudjad, hogy kell felkelni. Nali elé az élet sokszor vetett gáncsot. Első Ízben, kisfiú korában, amikor Izsó kapott mindent a Mamától, a családtól. Folytatódott az öltözködéssel: Izsó és Nali ruhát és cioőt kaptak RosHasónóra ésHúsvétra.de Izsó sokszor műsoron kívül is. 13 éves korában Nalinak nem volt pénze a gimnáziumi tandíjra, tehát inasnak kellett mennie a Modem és Breitner céghez. Bár Nali mindig tudta, hogvan áüion talma, a cégnél hosszú évek iderör­­lő munkája és Aladár sok időt rabolt el, amié talpra állt. Most pedig Irén volt, aki szakadatlanul harcolt további elhuktatásán. Irén javasolta, menjenek fel Kovácsnéhoz.Nali erre csak akkor volt hajlandó, ha Irén elvé te ti a gyereket,mert semmire sem volt hajlandó, amíg Irénnek más férfitől magzatja van. Irén természetesen félt, hogy Nali becsapja mert LUit szereti.- Irén, ha okos akarsz lenni, ne említsd többé Lüi nevét, akivel szakítottam. Én sohasem hazudtam neked. Szép órákat töltöttünk együtt. Csak te voltál hálátlan, mert minden ok nélkül próbáltál tönkretenni engem. —- Ez igaz, — ismerte be Irén, de most boldog va­gyok, hogy újra együtt vagyunk. Éppen tegnap mond­tam Ibinek. ..—- Ibinek? - szakította félbe Nali. — Melyik Ibi­nek mondtál valamit ? — Irén, érezhető zavarral hangjában, el akarta terelni a beszélgetést, de Nali sürgetésére kinyögte, hogy Fuchs Ibit említette, akit a törvényszékről ismer, ő is egy ügy­védi irodában dolgozik.- Nali érezte, hogy taktikája kezdi meghozni gyü­mölcsét: - Ha elhajtod a gyereket, kezdhetünk beszélni tovább. Én nem ígértem meg, hogy feleségül veszlek.Ap­­ropos, ki az apa? —- Nem fontos, — felelte Irén.- Mi a válaszod? - kérdezte Nali, amikor kimen­tek a cukrászdából.- Hagyj gondolkodni, — válaszolta Irén.- Nézd Irén, most már tudom, hogy Ibi miatt mentünk át ezeken a borzasztó időkön. Meggyőződésem, hogy Ibi volt az, aki mindent és mindent elferdítve me­sélt el rólam s csak azért, hogy elérje nálad, amit el akart érni. -(Folytatása kövOm*)

Next

/
Oldalképek
Tartalom