Newyorki Figyelő, 1982 (7. évfolyam, 1-14. szám)
1982-04-30 / 5. szám
1982 április 30. NEWYORKI FIGYELŐ IS JACK HAHN: A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ XXX Neked fegyver van a kezedben. Én csak világosan tudok gondolkozni Azt gondolod, benyomást keltesz bennem ? 1938 március 13-án Ausztriát megszállták és a német birodalomhoz csatolták a németek. Ausztria megszállása a hatalmas Birodalmat a magyar határ mellé tette A magyar zsidók két-három napig magyarázták, elemezték egymás között Ausztria megszállást, ezután pedig megpróbáltak tovább dolgozni, tervezni, vagyis tovább élni Mást nem is csinálhattak. A magyar kvóta Amerika felé nagyon rosE volt, más országokba nem kaphattak beutazási engedélyt,- a magyar zsidó részére tehát minden határ zárva volt. Amerika, Anglia, Franciaország finoman tiltakozott, mert azt hitte, Hitler megelégszik Ausztriával sa világ tovább élhet békében. Olaszország terjeszkedni akart. Tudta, hogy ezt csak Hitler segítségével érheti eLMagyarország is tudta, hogy a Trianonban elvesztett országrészeket csak Hitler segítségével szerezheti vissza. Ibi újra hívta Nalit tenniszezni. Lili, aki nem játszott, a tennis befejezése előtt félórával megérkezett s utána eltűnt Nalival, míg Ibi barátaival ment haza. Nali, aki sohasem volt cionista, Askenázi Tibivel valamennyi cionista egyesületben megadta címét és telefonszámát, azzal a gondolattal, hogy amelyik Palesztinába indul, azzal megy el. A tavas, a bolond, illatokkal teli, kibírhatatlan tavas megérkezett. Nali mindent el akart felejteni: az üzletet, Aladárt, Mártont, aki jobban élt, mint valaha, mert Rezsi vezette az üzletet tovább. Nali el akarta felejteni Hitlert is, ha csak 24 órára is. Kedd reggel Rezsi jelentette az üzletnek, hogy Nali beteg. Nali reggel felment Liliékhez. Taubné nem volt olyan fiatal, műit amilyennek látszott. Jól öltözött, gondosan ápolta haját a fodrásznő, udvarias, de hideg volt. Nali nem törődött ezzel, mert nem hozományra, hanem Lilire gondolt, bár nem volt serelmes belé. Nali azért akarta LUit feleségül venni, mert gyerekeket akart, — legszívesebben 18 éveskorúakat sha már sohse lehet sérelmes, olyan felesége legyen, aki tistességes, intelligens, akire gyerekei büskén mondhassák, hogy ő az anyjuk. Taub úr sültén elegáns, distingvált volt, mint egy angol lord, de még hidegebb, mint a felesége. Taubné tudni akarta, hova mennek s mikor jönnek haza. Budára mentek villamossal. Felmentek a Rózsadombra. Nali így sóit:- Itt gót műemlékek vannak, a renaissance korából és barokk stílusban épült házak. így olvastam egy könyvben, de nem tudom, hogy melyik micsoda.Visont azt tudom, hogy a sarkon \an egy kis vendéglő. Éhes vagyok, mint a farkas. — A vendéglő egysem volt, tista és hűvös. A kenyér friss és az otthoni konyhára emlékeztetőén jósagú. Csend volt. Egy-két vendég ült a pultnál, akik kis poharakból itták bomkat. Lili Nalihoz húzódott, arca kipirult seme csillogott, teste ritmikusan remegett, mint a falevél, ha sél fúj. Kivágott, sép mhát hordott. Melle kidomborodott, áttetsően, mintegy figyelmeztetésül a semlélőnek: Ne feledd, én nő vagyok ! Melle felett sokottnál jobban kidudorodott egy ér, amely zakatolt jnint az óraserkezet. Nali balkezét az érre tette, mint aki azt érzi, hogy ha az ér abbahagyja a zakatolást, minden megáll. Aztán ráhajolt, ajkát rátette és megcsókolta. Hazafelé menet Lili ezt mondta:- Műiden olyan egysem veled. - Nali mosolygott, nem válások. Gondolatai messe jártak a jelentől, az üzlettől, Hitlertől, a nyilasoktól...- Nem jönnél velem holnap este a Városligetbe? — kérdezte Lili.- Mit akars csinálni serda este a Városligetben?- kérdezte Nali csodálkozva.- Révay orvosprofesszorhoz keü mennem. -- Nem jól érzed magad ? — Hála az Égnek, jól, de háromsor évente ke'i hozzá mennem. —- Miért nem més az orság legjobb orvosához. >.r Hoffmannhoz? Ő nem a ti háziorvostok? — Hoffman doktor majdnem műiden zsidó család háziorvosa volt. Ezer és ezer gyerek sületését segítette,barmicváját, esküvőjét ünnepelte s gyerekeit gyógyította Mindig mosolygott. Senki sem látta fáradtan. Házhoz is jött délután vagy akár éjjel is. A vizit után levetette zakóját, teát ivott a családdal, majd ledobta magassárú fűzős cipőjét és ledőlt az ebédlő sezlonjára. Szemét becsukta, de senki sem tudta, alsik-e, gondolkodik, vagy pihen.Ha azonban az eső vagy havazás elállt, mintha titkos jelet kapott volna, — felállt, felvette cipőjét és elment. Révay professor palotáját vasrács vette körül. Csengetésre fekete ruhás és nyakkendős házisolga nyitotta ki az óriási, antik vaskaput. A falon kis sárga tábla volt fekete keretben: Professor Révay Imre, sív specialista. Este fél kilenc volt, termésetesen senki sem volt a várósobában. Lili volt az egyetlen paciens.40 percig volt benn. Lili mosolygó, boldog arccal jött ki: -Drágám, olyan boldog vagyok. A professor úr azt mondta, minden rendben van, műiden vesély nélkül sülhetek gyerekeket, annak ellenére, hogy a sívem olyan bolond, mint te vagy, drágám... — Lassan sétálva mentek hazafelé. Lili elmondta hogy kislány korában valami kis zavar volt a sívével, ezért jár a professorhoz háromsor évente. Otthon Lili megcsókolta süléit és boldogan mesélte, hogy a professor mindent rendben talált. — Hála az Égnek, — mondta Taubné s kiment a konyhába. Pár perc múlva nagy tál gyümölccsel tért vissa. Az astalhoz ültek.- Papa, - kezdte Lili, - mi össe akarunk házasodni. — Taub úr lassan, óvatosan hámozni kezdte az almát és nem válasolt azonnal. — Papele, mit mondás? — kérdezte Lili.- Mindketten olyan fiatalok vagytok, — volt az óvatos válás, amely sem igenlő, sem tagadó nem volt. Nali hazaindult. - Ne törődjél a válással, Nalikám — mondta Lili. Szüleim imádnak engem s bizonyosak akarnak lenni, jól válastottam-e. — Drágám, — válasolt Nali, — ha mi össze akarunk esküdni, mindegy, hogy apád mit fog mondani. Semmi mást nem kérek tőle, műit az áldását. Ha ezt nem adja, megleszünk enélkül is. -Én már az első napon akartam, — mondta Lili, — amikor kijelentetted, hogy feleségül akars venni. - Ez nekem elég, - mondta Nali. Megcsókolta Lilit és kilépett a folyosóra. HUSZONHARMADIK FEJEZET Az egyedüli gyűlölet, amely nem bánt, az, ami az ellenségemtől ered. Másnap reggel, amikor Nali az üzletbe indult, Ibi is a lépcsőház felé tartott.- Szervus, hogy vagy? - kérdezte Nali. — Hogy lehetek ilyen korán? Fáradtan és álmosan — felelte Lili és elnyomott egy ásítást.- Miért vagy fáradt ennyi órai alvás után? — — Éppen ez a baj. Később jöttem haza. —- Kivel voltál? -- Semmi közöd hozzá. -— Talán egy csinos fiúval? —faggatta Nali.- Nali, mi van veled? Feladtad a lányokat? Mióta érdekelnek a fiúk? -- A fiúk után érdeklődöm a te érdekedben, mert te rendes lány vagy s kívánom, hogy találj rendes fiút. — — Te úgy beszélsz, mint Janka néném. — — Mi van a munkáddal? Remélem, nincs vesélyben? - kérdezte tovább Nali, barátiam- Műiden titkárnői állás vesélyben van, ha zsidó vagy, - az új törvény serint, kivéve azoknak, akik a bíróságon dolgoznak. — — Te a bíróságon dolgozol? — — Én ügyvédi irodában dolgozom, de háromszor hetenkint reggel a bíróságon előkészítem az ügyeket, az iratokat, hogy, mire az ügyvéd megérkezik, átvehesse őket tőlem. De mi van veled ? -- Én nem dolgozom a bíróságon, nem tudok gépelni, még csak csinos sem vagyok, ezek után el tudod képzelni, mi lehet velem. Nem hisem, hogy elküldenek, mert én állítom össe a kollekciót az utazóknak. -- Lilivel való ügyed komoly ? —- Kíváncsi öregassony, — nevetett Nali, - na szervus. A sarkon elváltak. Uzsonnasünetben Nalit a telefonhoz hívták. Bizonyos volt benne, hogy Lili hívja, de meglepetésére Irén volt a vonal végén.- Hogy vagy, mit csináls? Besélj. Műiden érdekel. Szeretnélek látni. -- Örömmel, - válasolta Nali, mert nem akart semmit Iréntől, csak hosszú hónapok után beszélgetni vele, hisen a vele való levelezés, majd a visony mindig érdekes volt.- Látni akarlak, mert valami fontosat akarok mondani- mondta Irén s hangjában sokatlan idegesség volt. — Termésetesen, — felelte Nali. — Már mondtam, hogy örömmel találkozom veled. — Nah bizonyos volt abban, hogy Lili his neki, ezért felhívta telefonon és elmondta, hogy Irén telefonált, ezért az esti találkozóra csak félórával később megy el.- Remélem, nem vagy féltékeny? - kérdezte Nali- Ha egy lány nem féltékeny a fiú múltjára, akkor vagy nem sereti igazán, vagy olyan okos, hogy meg tudja magának magyarázni, hogy a férfinek 15 éves kora után a nemi élet olyan, műit a testnek a vitamin. Én bízom benned, tehát menj el nyugodtan s az sem baj, ha egy órával később jöss. -Irénnel az ismert cukrásda előtt találkozott. Szokott helyükre ültek.- Irén, mi van veled? Remélem, rendes fiú é s te serelmes vagy belé. -Irén mély lélegzetet vett s lassan,de erélyes hangon ezt mondta:- Nali, azért akartam veled beszélni, mert azt akarom mondani, hogy feleségül kell venned. — Nalinak elállt a lélegzete. — Irén, milyen vicc ez? —- Nali, ez nem vicc, ez valóság. — Nalinak a vér a fejébe sálit. Intett a pincérnek a számláért. Letette az astalra a borravalóval együtt s só nélkül megfordult s elhagyta a cukrászdát. HUSZONNEGYEDIK FEJEZET Ha az ember többre törekedik, az nagyszerű, de ha többet akar elérni, mint amennyit elviselni képes, - abba tönkremegy. Nali három hét elmúltával idézést kapott a rendőrségtől, hogy a megadott időpontban jelenjék meg a 12. s. irodában. Ügyvéd nélkül ment el, bár tudta, hogy rendőrségnél, bíróságnál rendszerint a nőknek van igazuk Ennek okát abban lehetett látni, hogy Trianon után Magyarország lakossága 11-ről 8 millióra zsugorodott össe, visont csak nők sülhetnek gyereket, — ezért a nőknek műidig igazuk van.- Mi a vád? - kérdezte a rendőrtiszt.- Ez a jókülsejű fiatalember, - kezdte Irén ügyvédje olyan hangon, mint aki tudja, hogy nem vesítheti el az ügyet, — kihasnálva egy sorgalmas, tistességes dolgozó leány hisékenységét, sereimet, házasságot ígérve, 80 pengőt kicsalt a segény, serelmes leánytól. Amikor a pénzt megkapta, többé nem akart az összetört szívű leánnyal találkozni. —- Kapott 80 pengőt ettől a hölgytől? — kérdezte fáradt hangon a rendőrtiszt.- Kérem, főhadnagy úr, az én süleim 40 évvel ezelőtt jöttek Magyarországba, azóta szorgalmasan dolgoztak, műidig tistességes adófizető polgárok voltak. Én itt sülettem, itt jártam iskolába, évek óta dolgozom a Breitner-cégnél. Sohasem követtünk el, sem a süleim, sem én, bármilyen jogsértést. — (Folytatása következik)
