Newyorki Figyelő, 1980 (5. évfolyam, 1-15. szám)
1980-07-03 / 8. szám
NEWYORKI _____ II FIGX7ELO Tájékoztató V. évf. 8. szám - 1980 július 3. — Ára 35 cent rar ír idá ji WASHINGTONI LEVÉL A sok neves politikus között,akik a washingtoni National Press Clubban ezévben előadást tartottak, kétségtelenül Madame Simone Veil volt a legérdekesebb személyiség és nyilvánvalóan az ő előadása volt a legszínesebb.Madame Veil egyike a keveseknek,aki a náci borzalmakat koncentrációs táborban túlélte. Azóta nagy utat tett meg. Évekig a francia kormány egészségügyi minisztereként működött. Giscard elnök közeli munkatársa és ma elnöke az Európai Parlamentnek. Amikor előadását követően a szokásos sajtóértekezletre került sor, szinte lehetetlen volt elmulasztani a ritka alkalmat, hogy megkérdezzem a az Európai Parlament elnökétől: vájjon most, amikor a nyugati demokráciának nagyobb szüksége van összetartásra, mint valaha, egyezik-e véleménye abban, hogy Nyugat-Európának teljes egységben kellene Amerikával együtt haladnia? Feleletként Madame Veil egy második előadásba kezdett. Széles látókörrel, részletesen vázolta Nyugateurópa helyzetét, amely szerinte is sebezhetőbb pozícióban van, mint Amerika (MORE VULNERABLE kifejezést használta). Azonban válaszának lényege a közismert tételben kulminálta két nagy politikai rendszer között, mindaddig, amig lehetséges, a dialógust fenn kell tartani. Simone Veil nem beszélt arról, hogy ebben a dialógusban a nyugat az utolsó negyed században a vesztes fél szerepét játssza. Diplomáciai figyelő Még alig másfél évtizede sincs annak, hogy a jó tollforgató Servan- Schreiber: The American Challenge című könyvével alarmirozta a világot. Amerika technológiájától, szervezési gyakorlottságától, vezetésétől féltette Nyugateurópát, amely szerinte másodrangú státuszba süllyed, - ha idejében nem ébred fel. Servan-Schreiber könyvében Charles de Gaulle koncepcióját követte. Nyugateurópát nyilván megtévesztette az a költséges támogatás, amit Amerika a háború alatt és azt követően Európa talpraállítására fordított. A Marshall Plan teljes egészében és a NATO finanszírozása is nagyrészt az amerikai adófizetőkre hárult. Elsősorban ennek erős középosztályára, amelynek szerves része a szakmunkások hatalmas rétege is. Ez a középosztály fedezi Amerika költségvetése jelentős részét, s ennek hanyatlásával a nyugateurópai demokrácia is elveszíti legértékesebb támogatóját. Senki sem lelkesedik a gazdag nagybácsiért. Az emberi természet velejárója, hogy ez az országok között is féltékenységet, sőt irigységet kelt. Amerika népességének nagyrésze Európából vándorolt ki ide és itt kemény munkával alakították ki demokratikus életformájukat, amit odaát nem találtak meg. Itteni statisztikai adatok szerint a bevándorlóknak több,mint hatvan százaléka ebben az évszázadban érkezett ide. Nyilvánvaló, hogy Európa sorsa nem közömbös Amerika népessége számára, amelynek minden oka meg van arra, hogy féltse Európát, ahol ebben a században a gyűlölködés és őrület már két világháborút robbantott ki. Az utolsó évtized megváltoztatta a világ arculatát. Ma már mindenki előtt világos, hogy Nyugateurópának nem vetélytársa Amerika, amellyel kapcsolatban Servan-Schreiber megkongatta a vészharangot.Nyugateurópa sokkal hatalmasabb ellenféllel találja magát ma szemben. A szovjet hatalom árnyékában, az arab olajárak gyors emelkedése elsősorban Európát sújtja, amely kevesebb olajat termel, mint Amerika. Emellett az iparilag fejletlen országok elszegényedése hatványozottan mutatkozik meg, mert Amerika nagyvonalú támogatására ma már éppen úgy nem számíthatnak, mint Európa. Az olajtermelő országok áraik fantasztikus emeléséből a fejletlen országoknak semmi nem juttatnak. PROF. AUGUST MOLNÁR J77 SOMERSET DR. P.O.B. 1084 NEW BRONSWCK N.J. 08903 UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETBE Az uborkaszezon közeledtére a Biztonsági Tanács ismét szükségesnek látta, hogy összeüljön kedvenc témájának, a fránya Izraelnek ki tudja, hányadszor való cenzúrázására. Kitűnő alkalmat adott erre a pápa nyilatkozata is Jeruzsálem kérdésében, amelyet Carter elnök látogatása alkalmával tett. A pápa azt mondotta, hogy Jeruzsálem sorsa az igazságos béke lényegbevágó kérdése a Közelkeleten. A két szembenálló fél nézete jelenleg ugyan még igen távol van egymástól, de a Szent Város helyzetének egyoldalú megváltoztatása igen komoly problémát okozna. A pápa, ezen nyilatkozatát kiegészítve, brazil látogatását megelőzőleg annak.a reményének adott kifejezést, hogy a felek szem előtt fogják tartani az Egyistenhivő vallások közös hagyományait és megtalálják az utat az ellentétek okozta keserűség enyhítésére. (Folytatás a 12. oldalon) Ennek tudható be, hogy Európa felfogása metamorfózison ment keresztül. Az Atlanti Óceán túlsó partjáról érkezett hírek és tanulmányok szerint Nyugateurópa egy évtizeddel ezelőtt már kárörvendve figyelte, hogy Amerikában sem minden fenékig tejfel. Saját gazdasági helyzetének leromlása és az európai árak gyors emelkedése nem is érdekelte annyira, mint Amerika inflációja. Az évek során azonban világossá vált, hogy Amerika anyagi és katonai felkészültségének csökkenése automatikusan magával hozza, hogy ez a hatalmas ország Nyugateurópa teljes együttműködése nélkül ma már nem vállalkozhatik a nyugat finanszírozására és annak vezetésé re. És ez a pont az, ami Nyugateurópának másirányú kritikáját váltotta ki. Ma már Amerika vezetésének hiányát kifogásolják, holott éveken keresztül ennek hegemóniájától féltették saját függetlenségüket. Ebben hamaros változást az sem hoz majd, ha Carter elnöknél erősebb kéz veszi át Amerika kormányának gyeplőjét, mert a szükséges változás csak fokozatosan fogja éreztetni hatását. Sokak véleménye egyezik abban, hogy a Carter-évek politikai és gazdasági vonalvezetése Amerika színvonalát lerontotta. Ez nem kis mértékben járult hozzá ahhoz, hogy az utóbbi években Amerika sem mentes belső gondoktól. A túlméretezett autóipar leépítése folytán a középosztály tízezrei vesztik el kenyerüket. A benzin árának emelkedése itt is érezhető, bár nem olyan nagy mértékben, mint Nyugat- vagy Keleteurópában. A kötelező sorozás megszüntetése, amit ugyan az utóbbi napokban legalább összeírás formájában visszaállítani akarnak, - kérdé $ssé teszi: ki fog harcolni háború esetén!? - De ha saját hazájának védelmében fegyvert is fogna ez az ország, - kétséges, hogy Európa harmadszori megmentésére ebben a században vállalkozni fog. Nyugateurópa abszolút együttműködése nélkül nyilván nem. Nyugateurópának így eminens érdeke, hogy Amerikával szolidárisán lépjen fel minden vonalon, beleértve a NATO közös és hathatós finanszírozását és a Közelkelet védelmét. A Közelkelet egyetlen demokratikus országának, Izraelnek megerősítése és határainak biztosítása mind Nyugateurópának, mind Amerikának egyenlően elsőrendű érdeke és morális kötelessége. Nyugateurópa saját érdekét ássa alá, amikor Izraeltől több áldozatot kíván, mint amit a Camp David-tárgyalásokon Izrael a béke érdekében magára vállalt. Nyugateurópa egyes országai az olajárak emelkedését a nyugattal és kelettel való nyereséges üzletkötésekkel próbálják balanszírozni.Nyilván azt remélik, hogy így elkerülhetik a nyílt állásfoglalást. Holott az arab világ felé mutatott udvarlásuk óta is az olajárak állandóan emelkednek. Lehet, hogy Nyugateurópa a semlegesség látszatát egy bizonyos ideig fenn tudja tartani. De ez csak annyit jelent, hogy a materialista szempontok előtérbe állításával üzletileg nyereséges piac szerepét fogja betölteni Kelet és Nyugat között. Természetesen nagyobb méretekben, mint például Hong Kong, Kina és a szabad vüág között. De ennek a szerepnek a lényege nagy hasonlatosságot fog mutatni. Nyilvánvaló, hogy a demokratikus államok fennmaradása az Atlanti Óceán mindkét partján erőiknek egységes összefogásától függ. Ha Nyugateurópa külön úton halad és Amerikával ellentétes politikát folytat, mély sebet okozhat Európának. A józan ész diktálta a nyugatnak már a velencei csúcs-konferencián, hogy függetlenítenie kell magát az olajtermelő országok zsarolásától és fokról-fokra szénnel és modern szintetikus olajjal helyettesítheti a magas árba szökő olajat. Ha a nyugat a velencei konferencia utóhatásaként valóban egységes frontot tud kialakítani, Nyugateurópa Servan-Schreiber kívánságára „felébred és idejében realizálhatja a veszélyt, ami Iránra és a Perzsa Öböl államaira vár, s ami Nyugateurópa sorsát is megpecsételheti. Egységes front megteremtése soha nem késő. Csak ebben az esetben lesz képes a nyugati demokrácia arra, hogy a „dialógus "-ban egyenrangú félként szerepeljen. ROBOZ OTTÓ
