Newyorki Figyelő, 1980 (5. évfolyam, 1-15. szám)
1980-05-20 / 6. szám
6 NEW YORK I FIGYELŐ 1980 május 20. A magyar-zsidó irodalom múltjából só űt Röviddel ezelőtt egymondatos hírben számolt be a rádió arról, hogy Libériában katonai felkelés megbuktatta a kormányt és állítólag az elnök életét vesztette. Az átlagos amerikai hallgató számára ez nem volt nagy jelentőségű hír, hiszen alig van olyan nap, hogy ehhez hasonló esmény ne történjék Afrikának valamelyik eldugott sarkában Többnyire olyan országban, amelynek még a neve sem hangzik ismerősnek... Egészen másként hat a hír annak számára, aki hat évet töltött Libériában, egy izraeli csoport keretében, amelynek főfeladata az volt, hogy mind politikailag, mind gazdaságilag Izraelt közelebb hozza Afrika önálló országaihoz. Miközben libériái tartózkodásom mementoi között turkáltam, kezembe került az Uj Kelet 1958 november 19.-i száma, amelyben egy libériái eseményt írtam meg. Talán nem is annyira libériái, mint zsidó esemény volt ez. A cikk nem vesztette el aktualitását ma sem, - több, mint húsz év távlatában. Monrovia, 1958 november 2. Libériának nemzeti gyásza van. Afrika első önálló állama végső tisztelettel adó zik egy érdemes emberének. Államelnöki rendeletre egyheti hivatalos gyász van, a libériái nemzeti zászló félárbócon leng. Felsorakozik a gyászmenet. lilén a libériái határőrség zenekara, mögötte az elnöki testőrség é.s a határőrség diszegyenruhás osztagai, a koszorúkkal befedett koporsó é.s gyalogosan a teljes gyászoló gyülekezet. Közvei len a koporsó után lép a család, utána pedig testületileg, saját zászlaja alatt a Liberian Chamber of Commerce (libériái kereskedelmi kamara), az államelnök, alelnök, a teljes diplomáéi;! i kar, a teljes hermán;,, a törzsi onösök, az összes feleke/.etek főpapjai (közöttük, feliér talárjában és bíboros kalapjával kiemelkedő pápai nuncius) és mindenki ,aki valakinek számit ebben az országban. Az összes beszédek már elhangzottak még mielőtt a gyászmenet kiindult. A te-, metöbe érve néma csendben eresztik le a koporsót a megásott és virágokkal körülvett sírba. Hajadonfőtt és mozdulatlanul áll a gyárzoló tömeg. Csupán a sir mellett álló gyászoló család férfi tagjai állanak kalappal a fejükön és egy kis csoport, mely ebben a pillanatban közelebb lép a sírhoz. A néma csendben hirtelen felhangzik az ősi ima: El male i achamim ... Miután Libéria a maga módján megadva neki a végtisztességet, elbúcsúzott a libériái zsidó lakosság is attól, aki az első zsidó lakója volt ennek az ország nnk ás első libériái konzula l/.ráel államának. A libériái hivatalos közlöny gyászkiadványa szerint a neve és titulusa: Honorable Simon Simonovitch, K. O.., C.S.A., President of the Liberian Chamber of Commerce, Honorary Consul of the states | of Israel and Uruguay, de nekünk, számos barátai számára csak egyszerűen Simon volt. Most már bevallhatjuk, hogy mi izraeliek sokszor nehezen értettük meg öt életében és talán csak most, halála után kezdjük felfogni, hogyan tudott egyszerre két országnak hfi fia lenni. Prototípusa volt a vándorló, , gálliti zsidónak, aki letelepedik az idegenben és hűséges fia felvett hazájának, de ugyanakkor vágyódik Cionba és szent előtte minden, ami zsidó és izraeli. Hosszú és göröngyös volt az út, amíg szülővárosából, Kicvböl Afrikáig ért és közel húsz évvel ezelőtt itt letelepedett. Mint ma, már akkor Is az afrikai nyugati part kereskedelmi életében a libanoni arabok domináltak. Ebben az arab kereskedő társadalomban nyitotta meg Simon saját kereskedelmi vállalkozását Simon’s Trading Hause néven. A legeldugottabb bennszülött falukba jutott el árujával. Később Monroviaban, az ország fővárosában telepedett le és alapította meg a libériái kereskedelmi kamarát. E kamara tagjai 90 százalékban arabok voltak, a többiek hinduk, libérialak, németek stb., de az elnökük Simon lett, a zsidó. Walter Ejtan említi könyvében, hogy a legelső üdvözlő távirat, mely az állam megalakulása után érkezett, az „egyetlen Libériában élő zsidó -tói jött. Első politikai itevékenykedése Israel érdekében akkor volt, amikor Izrác) U.VO-ba való felvétele állott szavazás előtt és minden szavazat drága volt. Az utolsó pillanatig nem volt világos, hogy Libéria hogyan fog szavazni, mert Izrael teljesen ismeretlen ország volt Lihéria számára, melyhez semmi kapcsolat nem fűzte. Simonovitch latba vetette minden energiáját és minden személyes befolyását, hogy Libéria mellettünk sza vazzon. Később, mint a kereskedelmi kamara elnöke, többször képviselte Libériát az I. L. O.-ban (International Labour Oorganization) és ott került közelebbi kapcsolatba az izraeli küldöttséggel. 1955-beh tiszteletbeli izraeli konzul lett és az ö fáradozásainak lett az eredménye, hogy az elnöki yacht kapitánya az izraeli Captain Sharon lett, aki előzőleg, mint rav-szeren Sharon a Miszgav hadihajó fedélzetén lett látogatást Libériában. Ugyancsak az ö müve volt, hogy izraeli építkezési vállalat jött Libériába és építi mind a. inai- napig az állam legimpozánsabb épüli eleit. Mikor Mose Dáján 1957 löszén és később Golda Méir 1959 tavaszán Libériában látogatást tettek, az itt tartózkodó izraeli kolónia már több, mint nagyven főre rúgott. Ma Izrael már nem ismeretlen fogalom a libérialak számára. Az újságokban nap-nap jelennek meg cikkek Izráelről és mind több é.s több libériái határozza el magát, hogy Izraelbe látogasson. Az itt tartózkodó Izraeliek közkedvelt tagjai a libériái társadalomnak ás a legjobb barátságban élnek azzal a néppel, mely éppenúgy vándorolt vissza az afrikai őshazába, mint a zsidók Cionba. Mikor halálának hire ment a várasbán, összes barátai és ismerősei a házába siettek, közöttük az arab kereskedők is, abba a házba, amelynek bejáratánál jaz Izraeli zászló lengett félárbócra bocsajtva. Simon Simonovitchcsal sir. ba szállott nemcsak Simon az -mber, hanem annak a gáluti zsidónak megtestesülése is, aki hosszú vándorlás és megpróbálíatások után végre a hazájára talált — Idegenben. Vájjon miért kellett neki ezért olyan messzire, Afrikába mennie? Mállást i.ás/.ló FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA ! HIRDESSEN LAPUNKBAN ! Most jelent meg FLÓRIAN TIBOR erdélyi származású magyar író KESERŰ- GYÖKÉREN Című verseskötetének MÁSODIK KIADÁSA. A 176 oldalas, vászonkötéses könyv fedőlapját és 10 illusztrációját ŐSZE ANDRÁS, a neves szobrász és festőművész készítette. A könyv megrendelhető a szerzőnél: Flórián Tibor, 3 Mountain View Drive, New Milford. Conn. 06776, USA. Ára 8.50 US dollár és 1 dollár postaköltség és csomagolás az Egyesült Államokban, 1.25 dollár külföld felé........... ......................—— ■ ■ ■ --------------REBBETZIN JUNGREISZ —Egy rendkívüli jelenség arcképe — Brooklynban, az East 87-es utcában levő kis zsidó templomban találkoztam először Rebbetzin Jungreisszal. A meghirdetett Tóra-estre vagy hetvenen jöttünk A többség fiatalokból tevődött össze. Rebbetzin Jungreisz határozott léptekkel ment a pódiumra, könnyű mosollyal üdvözölte a megjelenteket, mikrofonnal a kezében. Engem a kíváncsiság vezetett e találkozóra. Számos lap hasábjain jelentek meg cikkek erről a rendkívüli asszonyról. Az írott anyag tanulmányozása ellenére szkeptikus maradtam. Szemtől-szembe kívántam meggyőződni, miért nevezik a szőke, középtermetű Rebbetzint a zsidóság Billy Graham-jének. Hívei prófétának látják, akinek küldetése van a mai elkorcsosodott világban. Figyeltem kísértetiesen magasra emelt hangját, amint meghajolva, görcsbe szorult ujjakkal idézte a Tóra tanait. Az írás bölcs részleteinek a hallgatóság leikébe való ültetése után, halkan hirdetni kezdte az általa alapított .egyesület nevébe foglalt dogmát: HINENI. Nyelvünkre forditva azt jelenti: ITT VAGYOK ! Ezzel ajánlotta fel Ábrahám fiát Istennek áldozatul. Itt vagyok ! Ezeket a szavakat ismételgette felkiáltójelként, amikor a megtévedt zsidóságról beszélt. Mesélt a fáradhatatlan harcról, amelyet a Hare Krisna, Sun Kipojig Moon és megannyi más szekta ellen kellett vívnia, hogy kiszabadítsa karmaikból a hiszékeny, új célokat kereső fiatalságot. Az elesettekről, betegekről, szegényekről és a zsidó foglyokról beszélt, akik börtönök alján sínylődnek. Felmérhetetlenül nagy intelligenciával rendelkezik. Szegedi orthodox családból származik.. Élénk emlékezettel beszél Horthy és Szálasi Magyarországáról, a Bergen-Belsenben, Auschwitzban és a háború után DP-lágerekben töltött évekről, majd Biafráról, Bangladeshi, Vietnamról és a PLO—ról. Egy lelkiismeretlenül önző világ bűnös némaságáról beszél, amelyet csak az tud átérezni, aki megjárta a kínok útját... Az amerikai gondolatmenetről beszél, amelynek zsidósága csak a nagyünnepeken felajánlott adakozásig terjed és mit sem tud arról, hogy ÉN VAGYOK TESTVÉREM ŐRZŐJE. A későig húzódó előadás után bemutatkoztam. Finom mozdulattal invitált az egyik sarokba. Őszintén szólva, az a feltevés élt bennem, hogy ez a fáradhatatlan Rebbetzin a dollár varázsos vonzalma hatása alatt tudta Ausztráliában, Afrikában, Izraelben és számtalan más országban megalapítani világszerte ismert HINENI-mozgalmát. Személyes találkozásunk meggyőzött, hogy semmiféle nagyravágyás, hanem a nemes lélek adja az erőt neki céljai kivitelezésére. Beszélgetésünk során visszaemlékezett a Blair House-ban való beszélgetésére az amerikai kormány egyes tagjaival, a Begin mellett lefolyt szimpatia-tüntetésre. Egyes kérdéseimre így nyilatkozott: Rabbi Kahanéról szólva, nem helyesli a fizikai kilengéseket. Mozgalmának 17 ezer tagja van Amerikában és 8000 a tengerentúlon, főként Izraelben. A zsidóság erejét nem Washingtonban, Kissingerben, vagy az Egyesült Nemzetekben látja, hanem az Istenfélő zsidóság egyesülésében. Lehetségesnek tartja, hogy a 44-es idők megismétlődnek. Izraelben a fiatalság azt állítja, hogy nem zsidó, hanem izraeli. Az Egyesült Államokban viszont az aszszimiláció, vegyes házasság és közömbösség lejtőjére került a zsidóság. A zsidóság megmentésének propagandája során nem az orthodox zsidóságra helyezi a hangsúlyt, hiszen a Tóra sem tesz különbséget a különböző árnyalatú zsidók között. Egy és ugyanaz a Tóra adatott mindnyájunknak. Rebbetzin Jungreisz utolsó megjegyzése ez volt, mikor elbúcsúztam tőle: - Mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy egyetlen zsidót is elveszítsünk, akár vegyes házasság,akár gázkamra útján.— A kételyek Rebbetzin Jungreiszt és mozgalmát illetően eloszlottak bennem. Egy kérdés marad fenn: Hány zsidó maradt volna életben, ha annak idején nekünk is lett volna ilyen szószólónk és hány Rebbetzin Jungreiszre volna a mai világnak szüksége, hogy felébreszsze a szunnyadó hitetleneket az alattomos fenevadak terveinek beteljesülése előtt... BENEDEK EDWARD EKTIzetek a KEWYORKt FIGYELŐRE. Egy évi előfizetés $10 diját □ csekkben mellékelem □ kérem számlázni Név............................................. Cím
