Newyorki Figyelő, 1980 (5. évfolyam, 1-15. szám)

1980-02-15 / 2. szám

1980 február 15. NEWYORKI FIGYELŐ 5 DR. HACKER IVÁN: DR. BORGIDA JÓZSEF • ÉLMÉNYEIMBŐL l ROS HASONÓ A KONCENTRÁCIÓS TÁBORBAN A sötét felhőfüggöny végre kissé fel­szakadt. Ismét kilátszott az ég kékje.Hetek óta szakadatlanul esett. Mintha az ég az el­romlott világot siratta volna. Még néhány csepp és megállt az eső. A víz lett úrrá a halványarcú embere­ken, akiknek már hónapok óta nem volt al­sóneműjük és csak nedves, csíkos rongyok­ba, fogolyruhába burkolhatták testüket. Hetek óta ömlött az eső. A folyók kiléptek medrükből, hidakat rántva magukkal. Víz borította az utakat, amelyeken a foglyok vánszorogtak. Dachau egyik külső táborá­ban sátraink papirmaséból készültek. A víz áttört és a foglyokat még álmuktól is meg­fosztotta, — álmoktól a családról. Víz volt az úr a munkában, alvás idején. Víz, ned­vesség, tüdőgyulladás, lassú, rendszeres ha­lál: „nedves krematórium "-nak neveztük. A mind erősebben megnagyobbodó hasadékon az égen a lenyugvó esti nap volt látható. Visszatükröződött a nedves tóban, amely „appel" céljait szolgálta, ahol a fog­lyoknak órákhosszat kellett álldogálniok. Mintha az égben is ünnepre gyertyákat gyújtottak volna a hóval takart területen. Különös vörös fény a hófedte hegyeken. A munkaegységek átvonultak a tábor kapuján. A foglyok arca egyetlen gondola­tot tükröz: Éhség ! Ma mégis másként ha­tottak. A mosakodásra szánt barakkban a szokottnál nagyobb tolongás van. Valami különös érezhető.Susognak egymás között, egyik barakkból a másikba osonnak. Vala­mit terveznek — veszélyeset, sőt életveszé­lyeset. Istentiszteletet ! Suttogják: A 4. barakkban imádkoz­nak! Ez szabotázs. Akit elkapnak, huszon­öt vagy ötven botütést kaphat. Ha azonban a közös imádkozást összeesküvésnek minő­sítik. akkor minden tizedik foglyot ki is végezhetnek. Mégis mindenki imádkozni akar. Mennyei Atyánkhoz: Újítsd meg ezt az évet javunkra és boldogságunkra! Valójában ez csakugyan összeesküvés, éspedig magasabb hatalommal a náci uralom ellen. A jelszó így hangzott: — Ha az Appell után a koncentrációs tábor parancsnoka és kísérete elhagyják a tábort, a 4. barakkba indulni ! — A pillanat eljött. A rapport-vezető és az SS-kíséret el­hagyták a tábort. Az erős árammal töltött táborkapu bezárul mögöttük. Az őrség fel­­alá jár a kapu előtt. Az őrtornyokból gép­fegyverek torka ásít, fényszórók világítják meg a tábor rácsait. Távolról vonatfütty hall ik, a szabad világ jele. Az éj lassan rátelepszik a táborra. A fényszórók csak az árammal telített kerí­tést világítják meg. A barakkokból árnyak suhannak a 4. barakkba, - életveszélyes kalandra, - imá­hoz. A barakk már megtelt, de mind töb­ben és többen jönnek. Hallgatagon átölelik egymást. Szüleikre, feleségükre, gyermeke­ikre gondolnak. Testükön égnek az SS-pus­­katusok okozta sebek és a kápók rúgásai és ütései. Néhányan fejüket a barakk falá­hoz támasztják, behúnyt szemmel mormol­ják a régi imákat, sírnak és panaszkodnak. Szimfónia, amit sohasem lehet elfelejteni, egy új siratófal. Ifjú vének látják becsukott szemükben szeretetteiket, az otthon fehér­terítékű asztalát, a múlt kis imaházait, a régi temetőket. A levegő hideg és tiszta. Az égen az estcsillag ragyog és leköti pillantásunkat. A csillag, amely a népet a pusztában vezet­te. Egy ismert író eltalálta gondolataimat. Hangtalanul állott mellettem és szintén a csillagra nézett. Talán asszonyaink vagy az ő leánya is —nekem még akkor nem voltak gyermekeim —ugyanezt a csillagot nézik ezen az éjszakán, egy másik koncentrációs táborban. Földöntúli kapcsolat emberek között, akiket a gyűlölet választott el egy­mástól. A barakkban a gyertyák - csoda volt, hogy szerezték meg ezeket - már ré­gen elégtek. A foglyok a sötétben imádkoz­tak. A régi dallamokat énekelték, áhítato­­san, szívből, halkan, hogy az SS-őr ne hall­ja. - Atyánk, Királyunk, óvj meg bennün­ket pestistől, kardtól, éhségtől ! - Az imá­nak ez ősi szavai már rég nem voltak ennyi­re aktuálisak. — tüzen és vizen keresztül! — - Atyánk, Királyunk, óvj meg bennünket a rossz sorstól és a súlyos végzettől! — Teljesen sötét volt a barakkban. A késő éjszakai órákban az alakok visszaván­szorogtak sátraikba. A tábor kerítéseinek fényszórói árnyékot vetettek. Ezen a Ros Hasonó-éjszakán az árnyék és a csíkos alakok között alig lehetett különböztetni... Lapunk hasábjain szívesen helyt’ adunk közérdekű, vagy érdekes írá­soknak. Nem közölt kéziratokat'nem küldünk vissza. Minden cikkért an-1 SPORTSAROK ^Szerkeszti: FONYÓ MÁRTON A ROVATVEZETŐ ÖNMAGÁRÓL Annyi mindenféléről számoltam már te e rovat hasábjain és ezért talán nem serénytelen­­ség, ha saját sportmúltamról is röviden megem­lékezem. Dr. Peltzer Ottó Németország többszörös futóbajnoka volt. A huszas évek elején Budapes­ten versenyzett. 109 centiméter magas, hosszú­lábú futó volt. Előnyeit jól kihasználta. E rovat vezetője volt az ellenfeje a 800 méteres síkfutás­ban. Az utolsó száz méterig én vezettem. Ekkor Peltzer nagy finist vágott ki és öt méteres elöny­­nyel ért célba. Egy 1500 méteres versenyben vi­lágrekord-idő alatt megverte Nurmit! Az 1923. évi kopenhágai versenyre öt ország bajnoka kapott meghívást a 800 méteres síkfutásra. A hollandiai Paulsen győzött. Peltzer második lett, jómagam negyedik. A győztes Paul­sen már több évtizede a holland atlétikai szövet­ség elnöke. Az angol sportolók, Oxford és Cambridge válogatott atlétái olimpiai stafétában vettek részt 1923-ban Budapesten. Az MTK csapata Ehren­feld Samu-Juhész György-Kurunczi Lajos-Fonyó Márton összeállításban váratlanul aép győzelmet aratott az olimpiai bajnokokkal teletűzdelt angol staféta ellen. Minden saortoló tapasztalja, hogy veresé­gek vezetnek a fejlődés felé. Ezt tapasztaltam én is, amikor a vereségek után megnyertem Ma­gyarország 1500 méteres síkfutó bajnokságát. Előző héten Párisban szúrást éreztem sívem kö­rül és feladtam egy versenyt Baráton francia baj­nokkal semben. Szakosztályi elnököm, Hertzka Rezső semrehányást is tett miatta. A bajnoki versenyt megelőző este felhív­tam telefonon Bodor Ödön edzőt, aki nagy sikert ért el az 1908 évi londoni olimpiászon és közöl­tem vele, hogy másnap megnyerem a versenyt. Kérdésére, mire alapítom ezt, azt válasoltam, hogy aznap van a sületésnapom. így is történt, a versenyt kb. 20 méter előnnyel nyertem meg. Dr. Borgida József istenáldott szüle­tésnapját ünnepli családján kívül, barátai­nak, tisztelőinek egész sóra mindenütt, sőt Izraelben is, ahol dr. Borgida József neve aranybetükkel van feljegyezve, mint a zsi­dó élet egyik kimagasló reprezentánsának és büszkeségének neve. Dr. Borgida József egész élete a zsidó eszmevilág kifejezője volt. Már kora ifjú­ságában cionista vezér volt, ki üldöztetések közepette is hirdette, propagálta, hogy a zsidó népet csupán saját hazája tudja meg­váltani szenvedéseitől. Kiváló szónok volt. Remek cikkeivel, nagyszerű előadásaival vitte előre a cionista gondolatot, lelkesítet­te a közvéleményt. Példaszerű előhírnöke volt Izrael Állam gondolatának. Munkájá­ban fáradhatatlan volt, de ugyanakkor a segítésben is. Humanista volt a szó legne­mesebb értelmében. Nem volt oly jóté­konyság, segítőterv, ami mellé nem állt volna zseneröz szívvel, áldozatosan. Neve már a legendák világába érkezett. És ennek a nagyszerű embernek az egyetlen fiát tépte le szivéről a bűnös náci­korszak. Nagyrahivatott, remek fiának ne­vét zsidó intézmény őrzi márványtáblán, örök emlékeztetőnek. E legsúlyosabb csa­pás azonban még nagyobb teljesítményekre ösztönözte Borgida Józsefet. Istenáldott születésnapján meghatott szívvel köszönti öt mindenki, akiben zsidó élet és a zsidó eszmevilág él, a jövőbe való hittel és reménnyel. BALJA ERZSÉBET DR. KATZ JÓZSEF (JERUZSÁLEM): EMLÉKEZZÉL, NE FELEJTS ! 1945 január 27, szombat délután három órakor, 35 éve szabadult fel AUSCHWITZ Négy millió ártatlan gyermeket, három millió felnőttet gyilkoltak itt meg. Gyermekek sírása, zokogó anyák hangja hangzik a szélben, amely a legyilkoltak hamuját hordta szét a lengyel földeken és gyereksírást hallatott. A hatos blokk pincéjébe dobált zsákok tengerében és a huszonkettes blokk padlásán, le­gyilkolt cigányok sáros ruhája alatt vártam, visz­­szafojtott lélegzettel, a felszabadulást. A tábor kiürítésekor csak kevesen merészeltünk elbújni. Akiket megtaláltak, megöltek. Szombat délután volt. Hullt a hó. Három imbolygó, fehér köpenyes alakot pillantottunk meg a hófúvásban. Egyenesen a tábor irányába tartottak. Előre tartott fegyverrel kezükben, a vörös téglás blokkok között haladtak. Amikor felhajtották a fehér fejtakarót, előtűnt vörös csil­lagos kucsmájuk. Megérkezett a három orosz elő­őrs. A nyomasztó nagy csendet eget verő ujjon­­gás váltotta fel: — Itt vannak az oroszok ! — kezdtek különböző nyelveken kiabálni. A kato­nák csodálkozva bámulták a csíkosruhás, ember­­formájú tömeget. Utánunk megérkeztek a csapa­tok és társzekerek. Január 8.-án kezdődött a tábor kiürítése, 4-6000-es csoportokban és 18.-án fejeződött be. A véletlen által életben hagyottakat az élethez való ragaszkodás hajtotta. Sokat közülük, meg­érkezésük után, a kimerülés, éhség, vagy erőszak pusztított el. Némelynek lábáról húzták le acipőt. Ha ellenállt, agyonverték. A Schneiderei —ahol én is dolgoztam — volt kapóját agyonverték. Magam 1945 január 28.-án hagytam el a borzalmak gyászos helyét. Krakkó felé gyalogol­tam, bajtársammal, a váradi Klein-Kallós bará­tommal. Az úton egy nő hajtotta lovasszekér ért utói bennünket, amelyen nyolc szigeti kuporgott. Utána egy teherautó, amely az orvosi kísérletek­ből életben maradt iker-gyermekek csoportját szállította. Krakkó irányában, az úton a havat a hideg szél szemembe vágta. Sírt a lelkem. Szétszakított szeretetteimröl sohasam kaptam hírt többé, de gondolatban, lélekben velem élnek tovább... Hiába írnak,beszélnek a rettentő tragédiá­ról.. Felfogni úgysem lehet. Nincs olyan fantázia, amely felfogná: minden percben ezer halál. Gyer­mekek, akik még sohasem játszottak, akiket tűzbe, gázba dobtak. Sírjuk sincs sehol. Virág helyett ejtsünk egy könnyet értük. KÉRJÜK OLVASÓINKAT, HOGY HIRDETŐINKET TÁMOGASSAK, VÁSÁRLÁSAIK ALKALMÁVAL HIVATKOZZANAK LAPUNKRA Közöljük kedves olvasóinkkal, hogy V. évfolyamunkba lépő lapunk árát és előfizetési díját 1980 január 1. napjától kezdődőleg - jelképesen bár, de - emelni vagyunk kénytele­nek. Ennek okát - azt hisszük - feles­leges részleteznünk. Viszont kéijük hirdetőinket és olvasóinkat, vegyék figyelembe azt a szokatlanul magas irodalmi színvonalat és a világ min­den tájáról írásaikkal jelentkező munkatársaink cikkeiben jelentkező vonzóerőt és támogassák lapunkat megjelenésében. 1980 január 1.-től kezdődőleg a lap előfizetési díja évi 10 dollár és példányonkénti ára 35 cent. IPARI ELEKTROTECHNIKA MAGYAR HATÓSÁGI ENGEDÉLLYEL működő elektrotechnikai és villanyszerelő vállalat vállal jutányos díjszabás mellett minden szakmai munkát. NYOMDÁK. GYÁRAK SPECIÁLIS SZERELÉSE Kéije árajánlatunkat építkezés, ipari, lakás- és kereskedelmi munkálatok szakmába vágó végzésére! ARGON ELECTRIC CORP 207 Hudson Street. New YorkJM.Y. TEL.:431-8010 Tulajdonos: MARKSTEIN F. ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom