Newyorki Figyelő, 1979 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1979-12-26 / 17. szám
10 NEW YORK I FIGYELŐ 1979 december 26. ERDÖHÁZI HUGO KITTY FELIX HART : 39934, AUSCHWITZ Kitty Hart 17 éves korában jutott el az auschwitzi haláltáborba. Ifjúsága gyönyörű álmai hervadtak el a gyűlölet világában és emberi ideálizmusának rményei hamvadtak el közel a gázkamrák lobogó örvényeihez. Az éjszakák félelmeiben hallhatta a jajgatásokat, szagolhatta az égő testek üzeneteit Auschwitz krematóriumainak tornyaiból szállva börtöne felé... Kitty Hart átélte a rettenetét, a gáz nem oltotta ki fiatal életét, a kevesek közé sodródott, akikkel ma is gyászolja a hat millió testvért. Harmincnégy év múlt el és életének alkonyuló éveiben sem enyhült az emlék, a fájdalom. Elhatározta, hogy visszatér a gonosztett színhelyére. Újból bejárja a haláltábor útjait, krematóriumait. Megtekinti a drótkerítéseket, halált osztó őrtornyokat. Harmincnégy év után látogatásának „élményeit" a televízió képernyőjének tanúságában mint dokumentumot adta át a világnak: az angliai YORKSHIRE TELEVISION hullámhosszán. Nem ment egyedül kéver ávoth-ra. Magával vitte Dávidot, 29 éves, Kanadában élő orvos fiát is, hogy az új, felnövő nemzedékek számára tolmácsolhassa a megalázás, antiszemitizmus, a zsidógyűlölet ördögi üzeneteit, mint Dante alvilága példázta egyszer azt, amit szavakkal, gondolatokkal szinte nem is lehet kifejezni. Ott ültem én is a televízió képernyője előtt, amint Kitty fiával megérkezett az emlékek kínzókamrájába...Előttük a sivár őszi lengyel táj hosszú vasútsinei kígyóztak Auschwitz kivégző épületei felé... Már eltűntek a házak, amint a horizont távlataiból felrémlett a múlt... És Kitty összeroskadt a víziók súlya alatt. A zokogás terhével fedte el arcát: hagyd, hogy magamhoz térjek, várj Dávid, pár percig...: mondotta a halálba kígyózó vasútsinek mellett fiának, aki átölelte őt. Képzeld el, Dávid - mondotta Kitty, millió és millió hazátlanná ítélt áldozat, zsidó lépkedett a kivégzés épületeibe ezen az úton. Ezért jöttem el ide, hogy ismét elmondjam a világnak: i 11 , e z megtörtént harmincnégy évvel ezelőtt. Mert emberek, újságírók, még történelemtudósok is arról írnak, hogy mind kitalálás, taktika, sosem játszódott le a zsidó tragédia rettenetes shakespeare-i története. — Eljöttem ide Dávid, mert úgy érzem, ezzel tartozom mindazoknak, akik nem élték túl a deportálást. Dávid fiam, családod harminc tagja tűnt el a nirvana temetőjének tömegsírjaiban,száz és száz barát,ismerős.Kitty elmesélte, hogy az Auschwitzban töltött első éjszakán cigányasszony mellett aludt, aki tenyeréből jósolta meg, hogy túléli a háborút. Az éjszaka még a tenyérjós cigányasszony meghalt. - Ruháit megosztottam anyámmá I...Dávid jelenlétével az új generációt képviselte. Dávid állandóan kérdezett. Auschwitz viszonyairól akart képet, t- Hogyan mosakodtál — adta fel a kérdést anyjának. Kitty fiára nézett, eloszor arca megmerevedett, majd arcizmai vonaglottak, minden visszatért e pillanatban - hogyan lehet is fia ilyen kegyetlen, érzéketlen a kérdés felvetésével... - A vizeletemben mosakodtam, Dávid...— Kittyt aztán elvezényelték az úgynevezett KANADA KOMMANDO-hoz, ahol jobb körülmények közé került: ruhát és ékszereket szortíroztak. Még kifekhetett a fűre is, hogy áldják őt a napsugarak. De mindig ott volt a háttérben a krematórium és - láthattam állandóan, ahogyan vonultak a zsidók a halálba, hogy hamuvá váljanak, a krematórium másik oldalán összegyűjtve...— Sokáig nem akartam elhinni - vallotta -, hogy elégetik, elgázosítják hittestvéreimet. Bebeszéltem magamnak az ellenkezőjét. Ha elhittem volna az elképzelhetetlent, nem tudtam volna túlélni lelkemmel, testemmel Auschwitzot, — dokumentálja, fiának beszélve a televízió képernyőjén. A háború után Kitty és édesanyja Észak-Németország egyik fogolytáborában dolgoztak, mint tolmácsok. Majd a brit Birmingham-ba érkeztek, Anglia nagy városába, ahol Kitty kórházi rádiógráfus minőségben működött. Férjhez ment, családot alapított, két gyermeke született. Édesanyja, Felix asszony velük élt és 1974-ben húnyt el. Kitty személyes testamentumát teljesítette az auschwitzi látogatással: hogy átadja a felnövő zsidó ifjúságnak a tanúságtételt, mi történt valójában és ezzel nevelje őket arra, hogy legyenek résen. x x Nemrégen részesülhettem abban a szerencsében, hogy meglátogathattam Anglia dunántúli származású, neves tudós főrabbiját. Beszélgetésünk folyamán a Holocaustról esett szó. „Emlékezni kell, nem szabad felejteni. Ez mégsem elég. Ha az emlékezés, a „soha többé" nem párosul a Judaizmus erkölcsi és vallási normáival, még nagyobb veszteség érhet bennünket: lemorzsolódás, asszimiláció, vegyes házasság, alacsonyi szülési százalék, közömbösség Izrael fontosságával szemben." — hallottam dr. Jakobovitz Immánuel bölcs szavait. És Kitty a gyász, emlékezés terhe alatt sem vált ’meg a zsidó humanizmus örökségétőknem gyűlölhetünk egy egész népet, - mondotta Kitty Felix Hart,39934 számú volt auschwitzi rab. Az elkövetkező német nemzedékkel talán elintézhetjük a megbékélést...talán...A megölt milliók nevében beszélhetek ? ... Anglia zsidói ültek a Yorkshire televízió képernyője előtt és sírtak, könnyeztek, tele volt lelkűk fájdalommal. Próbáltak a jövőbe nézni, mint elődeik a babiloni rabság idején, mint mindig, ha népünk szenvedett négyezer éven át... SZENES ANIKÓ NYOMÁBAN Nem mindennapi találkozást rendezzett számunkra Reisman József barátunk, a Borenstein-cég, az EL AL szállítójának elnöke: összekerültünk Jonah Rozen-nel, a Jordán-völgyi települések igazgatótanácsának vezetőjével, aki a környéknek polgármesteri teendőit végzi. Közismert, hogy számos izraeli élvonalbeli személyiség magyar származású és Jonah Rozen sem kivétel. Ez azonban egymagában nem tette volna találkozásunkat élménnyé. Kiderült azonban, hogy Jonah tagja volt annak az ötös csoportnak, amely a szövetségesek megbízásából a híres és tragikus végű ejtőernyős akciót végezte. Ismeretes, hogy az ejtőernyősök közül Szenes Anikót elfogták és kivégezték. A többiek sorsáról Jonah Rozen az alábbi adatokat szolgáltatta: Abba Berdicsev visszamaradt Olaszországban, ott működött a földalatti mozgalomban. Elfogták és kivégezték. Ruben Dafni túlélte az életveszélyes korszakot és magasrangú diplomata lett belőle Izraelben. Egyidőben Bangkokban volt nagykövet. Rozen maga fogságba esettek kiszabadítását végző csoportban működött és igyekeznie kellett mielőbb Budapestre jutnia. Már 1945 júniusában odaérkezett és 1946 őszéig maradt ott. A „bricha" szervezésével foglalkozott, majd elhagyta Magyarországot és az akkori Palesztinába „hazatért." Amint fentebb már írtuk, a Jordán völgyének adminisztratív vezetője lett. Jonah Rozen szavai nyomán megélemednek a megrázó emlékek és annak a kis csoportnak a működése is, amely halálmegvető bátorsággal állt ellen a barbarizmus öldöklésének. Számosán közülük valóban életüket is vesztették az ellenállás során. A túlélők nemzedékének magasztos kötelessége ezeknek a hősöknek a tiszteletben tartása és utóbbiaknak pedig ugyancsak nemes kötelessége, hogy a magyar zsidóság értékeinek megmentésére irányuló akcióban tevékenyen részt vegyenek és szerepet vállaljanak az izraeli magyar zsidó közéletben is. ♦ ♦ ** * ♦ ♦ * * * ♦ * ♦ * * DR. BENCE PETER fogorvos rendel szerdán reggel 9 órától este 7 óráig, előzetes bejelentés alapján. Tel. : (212) RE 7-0550. 156 East 79th Street, New York, N.Y. 10021 - Bejárat az utcáról Dl1. Lawrence orvosi rendelőjén át. És tele fájdalommal, aggódással ku-■aau.e« tattuk a jövőt, amint követtük Kitty tétova útját a lengyel táj halál-sinei között... A 39934 számú tanút.... * * ♦ * * * * ♦ * * * * * * Mutatványszámot kívánságra küldünk EMERY PRINTING C< A legmodernebb gépekkel felszerelt magyar nyomda Yorkvflle szívében! Uj címe: 1545 First Avenue, 80- 81. utcák között. Telefon: (212) | 628-7700 Vállal OFFSET NYOMÁST XEROX MÁSOLATOT1 mindenféle Üzleti és magánj nyomtatványt. Mindenfajta stationery,^ papíráru, írószer kapható. Kéije hihetlenül olcsó ányánlatukat! T
