Newyorki Figyelő, 1979 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1979-10-05 / 14. szám
1979 cktóber 5. NEWYORKI FIGYELŐ 5 KÖNYVSZEMLE A GYÖTRELMEK TÖREDÉKEI credit: Peter Eban Leitner Kissé elkésetten tesszük jóvá azt a mulasztást, hogy Leitner Isabella könyvéről ezideig nem emlékezett meg a magyar-zsidó és egyáltalában a magyar nyelvű sajtó. Bátran állíthatjuk ugyanis, hogy a szerző emlékei kiemelkedő helyet fognak el a pusztítás korszakának regényirodalmában. A mű tavaly látott napvilágot a kisvárdai származású írónő tollából. Amerikai félje szintén író, akinek művei részben felnőtteknek, részben pedig gyermekeknek íródtak. Ő rendezte felesége írásának színpadi előadását a newyorki Harold rlurmanszínházban, ahol Leitner Isabel!" elolvasott a kritika által egyöntetűen felmagasztalt könyvéből. Isabella családjával a kisvárdai gettóból került Auschwitzba. Édesanyja és legfiatalabb húga — dr. Mengele intésére — azonnal a gázkamrába kerültek.A többi testvér, négy leány és egy fiú, életre ítéltetett. A testvérek emberfeletti módon tartottak össze. A riadók, sorakozók alatt Fragments of Isabella - A Memoir of Auschwitz. By Isabella Leitner. Thomas Y. Crowell Publisher s.New York, 1978.Ára $7.95. egymást takarták saját testükkel. A tragédia korszakában a túlélő leányok egyike elpusztult, így Isabella, két nővére és fivére maradtak meg a szörnyűségek túlélőinek és mindenkinél igazabb tanúinak. Találóan jegyzi meg W. Gunther Plaut a The Globe and Mail-ben írt kritikájában, hogy amit Anne Franknak nem engedett meg a sors megírni, az kerül leírásra Leitner Isabella megrázó írásában. A könyvet méltató kritikusok közül említsük meg az ünnepelt, világhírű írókat: Howard Fast, Meyer Levin, Gerald Green, Elizabeth Swados nevét. Utóbbi, amint ismeretes, a Runaways, nagysikerű Broadway-darab igazgatója. Ő készített zeneművet Leitner Isabella Nightclub Cantata című munkájából, amelyet Bostonban, Washingtonban, New York Village Gate-ében adtak elő és rövidesen Londonban kerül színre. Jelentős elismerését jelenti Leitner Isabella művének a New York Times vasárnap, szeptember 9.-i számának TV VIEW rovatában megjelent írás Náci-Németországról alkotott különböző felfogásokról, ahol John J. 0 Connor, a cikkíró az egyik felfogás tipikus képviselőiként Eli Wieselt és Leitner Isabellát, a FRAGMENTS OF ISABELLA szerzőjét, együtt említi. A Fragments olvasása - véleményünk szerint - a katasztrófa minden túlélőjére nézve kötelező. Azok, akik a felejtés kívánságát helyezik előtérbe az emlékezés kötelességével szemben, súlyosan tévednek és magatartásukkal előrevetik a katasztrófa ismétlődésének vészes árnyékát. Gondját fogjuk viselni, hogy Leitner Isabellával és művével a magyar olvasóközönség művészi előadás keretében ismerkedjék meg és ezáltal tudatában legyen a munka jelentőségével és az olvasóközönségre gyakorolt hatásával. i KUl DBIICHSBAL X Telefon: ,212) 628-5771 egész éven á» olcsó utaz' ok BUDAPESTRE, ^DA-VISSZ A, 1 ÉVIG TERJEDŐ IDŐRE IS!!! MEGJEL* T AZ 1979. évi NYÁRI KÖZVETLEN CHARTER 1____J _A_R_A_IQ K_JE_GY Z É_K_E_______ RokonkihozaUl több hónapra I*! VÉGIG REPÜLŐVEL! Egyéni APEX-jegyek. Kocsibérlet mindenütt! LEVÉLCÍM : P.O. Box 802 - GRACIE STATION NEW YORK, N.Y. 10028 BÁLLÁ ERZSÉBET LEGÚJABB ÍRÁSA FELSZABADULÁS Deportált hazaérkezik. Leszáll a Nyugati pályaudvaron. Úgy fest, mint egy lassan mozduló szürke rongycsomó. Lábán foszló bakancs, fölötte fecnik, azon egy durva pokróc, pokróc fölött egy csontvázarc. Az egész jelenség salak-szürke. Kopaszranyírt feje valamivel színesebb az ótvartól. Hangja is szürke. Ólomszürke, kőszürke. Ezenfelül nem lehet tudni róla, hogy férfi-e avagy nő, fiatal-e avagy öreg? Csak azt lehet tudni, hogy deportált. Ez a deportált a Nagymező utcába szeretne menni, mert azelőtt ott lakott, de a hatos villamos lépcsőjéről lelökik a tolongok s emellett még rá is szólnak, hogy ne tolakodjék. Az illetőket visszalökni nincs ereje, így hát gyalog botorkál hazafelé s nézegeti a házakat, miközben szíve oly nehéz, mint egy mázsás kő. Megnézi a házat, hol azelőtt lakott s felvánszorog a lépcsőn. Halkan kopog néhányszor, mert a csengő nem szól. Szegletes arcú nő néz ki az ajtónyílásból, csupa rosszindulat arca, lénye. — Mit akar? - S tekintetével szinte kilöki a deportáltat.- Hazajöttem - jelenti a depotált. — Hazajöttem — ismétli a nyomaték kedvéért s mintha ez egy nagy esemény lenne.- Itt lakok kérem -- Maga itt nem lakik, itt én lakok. Nekem lett kiutalva ez a lakás, mikor magukat elvitték — —Kérem a holmijaim is itt maradtak mind...- Semmi közöm a maga holmijához és különben is mindennel együtt kaptam meg a lakást — Házmesterné tolat felfelé a lépcsőn, meglátja a deportáltat, de nem ismeri meg, csak áll és nézi.- Én vagyok — mondja neki deportált halk reménnyel. - Én vagyok a Szerénke, a Guthné...- Mi az, maga visszajött? - kérdi a házmesterné meglepetéssel és haraggal.- Szeretnék kérem visszamenni a lakásomba, a régibe... Házmesterné súg valamit az újlakó fülébe. Azt súgja, hogy a rendelet szerint visszatért zsidónak kell valami helyet adni a régi lakásában. Egy zúgot legalább. Újlakóné arca répaveres a dühtől. — Tessék! Ilyen az én szerencsém. Az egész házba senki se jött vissza, csak ez. Pont magának kellett visszajönni? - sziszegi s kinyitja csöppet az ajtót, mintha kisegeret engedne be. — De figyelmeztetem, ha tetüie van, akkor nem használhatja a fürdőszobát! -- Igyekezni fogok - motyogja a deportált régi alázatossággal, ami igen mélyre ÁLLAMILAG ENGEDÉLYEZETT INGATLANŰGYNÖK társat keres. A szakma valamennyi szakaszában való jártasságra oktatom. Gyógyszerész-társat is keresek. Kis befektetés. Telefon: (212) 377-6320. van belétaposva. S ezzel bebotoikál a cselédszobába. Megáll az ajtóban, nagyon szeretne sírni, csak elfogytak a könnyei.- Nem hallotta valamit mamámról és férjemről? - kérdi egy szemetesládára huppanva. Tekintetével a házmesternét keresi, mivelhogy az régi ismerős. De házmesterné, egy jelentőségteljes pillantást váltva az újlakónővel, sietősen eliszkol a helyszínről. *- Mit tudom én, mi van velük, elvitték őket, punktum. És figyelmeztetem, énraj tam ne keressen semmit, se holmit, se ruhát, se ékszert. Amit maga keresne, azt az oroszok mind elvitték—- Érdekes, hogy a maga holmiját nem vitték el, csak az enyémet...- Mi az hogy érdekes? Azt óbégatták mindig, hogy csak az életünket hagyják meg, most meg már holmi is kell, meg ruha meg minden... Deportált a ládán ül. Nagyon fáradt, nagyon éhes. Sötétedik, de villany nem ég s neki gyufája nincs. Lámpája még kevésbé. Egyáltalán semmije nincs, csak az a szúrós szürke pokróc, ami rajta van. Az a vértezete neki. Szegletes arcú asszony gyorsan kimegy, mintha valami sürgős tennivalója lenne. Nincs kizárva, hogy el kell raknia még nincs eldugva. Deportált agya szürke nehéz ködben úszik. Alig észleli, hogy újlakó gyertyával kezében visszajön és gyanakodva mustrálja.- Hiszen maga tényleg ótvarös. S ki tudja mennyi tetüje van. Nehogy közeljöjjön hozzám. És micsoda szemtelenség hallja, így beállítani az én tiszta otthonomba. Még megkapom magától. Bemegyek az elöljárósághoz holnap és megkérdezem: köteles vagy ok-e ótvart kapni? Ez a hála, hogy beengedtem. Aztán csodálkoznak... Deportált nem hallja, pedig szeretett volna érdeklődni, hogy nem maradt-e mégis egy párna neki valahol? És szeretné megkérdezni valakitől: hogyan lehet ezt az életet egyáltalán újrakezdeni? De szemhéja lehullik, emberen túli fáradság húzza a mélybe, feje lekókkad a kemény pokrócra, vagyis a vértezetére s nem érzi, hogy a pokróc szúrja az arcát. Alvásba huppan s már álmodik. Ládán dülöngve, jelentől elszakadva. Appelt álmodik a Ravensbrück-i mély őszi sárban. A latrinák előtt áll dideregve és oly éhesen, hogy ordítana, ha tudna. Visszatérő álma az Appel. Fény üti szemhéját, felrezzen. Gyertyafényben kemény, durva arc néz rá. Megijed s azt akarja mondani: Entschuldigung, bitte schön...De aztán látja, hogy nem, ez nem a Biokova, hogy ez valami más, valami, ami feltétlenül jobb mint Ravensbrück és a Biokova... Deportált most nagyon örül. Enyhültén néz a gyertyafényben rezgő látomásra és amennyi szívélyesség telik tőle, azzal szól felfelé a ládáról s még egy mosolyt is próbál hozzá, azzal mondja: - Nagyon éhes vagyok nagyságos asszony kérem, nem lenne szíves adni nekem egy kis kenyeret? Nem baj, ha száraz....
