Newyorki Figyelő, 1979 (4. évfolyam, 1-17. szám)
1979-08-24 / 12. szám
NEWYORKI C I VJ 11 Tájékoztató IV. évf. 12. szám — 1979 augusztus 24. — Ára 25 cent Az amerikai magyar zsidóság hangja A Tóra Nagyjainak kijáró tisztelettel hajtjuk meg fejünket a szatmári Rebbe emléke előtt. Ez a tisztelet nem álszenteskedésben és kétes értékű propaganda-hajhászatban fogant. Az a meggyőződésünk, hogy elmúlása alkalmával elsőrendű kötelességünk, hogy személyiségét,működését és korára gyakorolt hatását a magunk szempontjából a nyilvánosság előtt értékeljük, mert kétségtelen, hogy kevés zsidó közéleti szereplő tudott olyan vonzóerőt gyakorolni kortársaira, mint a szatmári Rebbe. Természetesen az egyetemes zsidó nép és Izrael Állama kérdésében ellenkező póluson állunk, ö volt a Neturé Karta, a cionista-ellenes, hithű zsidóság, a magyarországi keletkezésű chaszidizmus feje, uralkodó személyisége. Vallási felfogásával összeférhetetlen volt a gondolat, hogy Izrael Állama a Messiás eljövetele előtt, emberi tevékenységből megvalósuljon. Nem lehet célunk, hogy ebben a kérdésben vitába szálljunk és megkíséreljük meggyőzni a másik oldalt. Amit mozgalmában súlyosan ellenzünk, nem az eszme, hanem az eszközök, amelyeket követői az újjászületett és a zsidó népnek végső menedékül is szolgáló ország megtagadására igénybe vesznek. Köztudott, hogy a Rebbe az utolsó években már kevésbbé volt ura akaratának és követői az Ö nevében bár, de önálló, erőszakot sem kímélő utakon jártak. Amikor megkérdezték a Rebbét, helyesli-e chaszidai erőszakos cselekményeit, az volt a közismert válasza: AZOK NEM AZ ÉN CHASZIDAIM. AZ ÉN CHASZIDAIM AUSCHWITZBAN MARADTAK. Kétségtelen azonban, hogy vallási vonalon hatalmas tömegeket mozgatott meg, akik fenntartás nélkül fogadták el irányelveit és vakon követték őket. A szatmári udvar által végzett segítő tevékenység dollármilliókat emésztett fel, amit csak úgy lehetett előteremteni, hogy ugyanezek a dollármilliók gátlás nélkül be is folytak az udvarba, mert a hívek jól tudták, hogy a sok-sok pénz a Rebbe által megfogalmazott segítségre fordul. Félreértések elkerülése végett le kell szögeznünk, hogy a szatmári chaszidizmussal való szembenállásunk nem fogalmazható meg egyszerűen azon az alapon, hogy az cionista-ellenes, mi pedig cionisták vagyunk. A különbség a két felfogás között sokkal mélyebben fekszik. Mi irtózunk a hívei által gyakran követett erőszaktól. Vér testvérek között nem ontható, Ugyanakkor el kell ismernünk, - legalább is azoknak, akik a zsidó vallás hagyományainak szigorú fenntartását ismerik el alapelvüknek,-hogy Izrael Államát tartósan nem lehet felépíteni másként, mint szent vallásunk tradícióinak rigorózus fenntartása mellett. Ezért helytelenítünk minden olyan irányzatot, amely a zsidó nép vallására alapított fennállását tagadásba veszi. Helytelenítjük tehát a szombati autózást a Méá Seárim-on keresztül, de ellenezzük a szombati kődobálást az autókra. Ellenezzük a péntekesti színházi előadást Jeruzsálemben, a Szent Városban, de helytelenítjük, ha ezért a konok polgármester ellen testi erőszakot követnek el. Mi a Tisá-be-Áv napján, a Szentély pusztulásának böjtjén a 18 áldásmondat közé beiktatott áldás szavait nem úgy értelmezzük, mint a szatmári udvar, de úgy sem, mint a modern izraeliek. Ez a rendkívüli áldás e szavakkal kezdődik: PROP. AUGUST MOLNÁR 177 SOMERSET DR, P.O.B. 1084 NEW BRONSfCK N.J. 08903 — Vigasztald meg, Örökkévaló, mi I-tenünk, Cion gyászolóit és Jeruzsálem gyászolóit s a gyászoló és elpusztult Várost...— Régi kérdés, miért használja az ima külön Cion és külön Jeruzsálem nevét a gyászolók említése kapcsán, hiszen jól tudjuk, hogy Cion azonos Jeruzsálemmel ? A magyarázat talán az lehet, hogy bár mindkettő a Szent Város neve, de Cion a szellemig Jeruzsálem pedig a földrajzi, a fizikai központot jelzi. A szatmári udvar azt gyászolja, hogy nem kaptuk még vissza Ciont, mert nem jött el még a Messiás. A modern izraeli pedig azért nem böjtöl, mert hiszen Jeruzsálem újra a mienk. Mindkét felfogás — szerintünk — téved. Cion ugyanaz, mint Jeruzsálem és a kettő külön-külön nem szabadulhat fel. Sem a chaszidok, sem a modern izraeliek nem látják, hogy eljött a Messiás. Itt van, de nem veszik észre. Ugyanakkor, amikor Jeruzsálem felszabadult, Ciont is vissza tudjuk kapni, ha visszatérünk az ősi Tanhoz. Ölelje magához a chaszidizmus a tévelygő modern testvéreket, hozza őket vissza a szent valláshoz, de ölelje meg Jeruzsálemet is, ahelyett, hogy megtagadná. A modern izraeli pedig ne higyje, hogy a visszaszerzett Jeruzsálemet az ősi hagyományokhoz való ragaszkodás nélkül, Cion hiányában, meg tudja tartani. S ha a két ellentétes póluson álló testvérek egymásra találnak, Ti is látjátok majd, amint mi látjuk, — hogy már eljött a Messiás... Azt kérjük a szatmári Rebbétől: Imádkozzék ezért az Egek Uránál. A nemzetközi helyzet Izrael és az egyetemes zsidóság szempontjából erősen megromlott. Carter elnök Andrew Young UN-fődelegátust éppen most bocsátotta el, amikor állítólag a State Department által előre nem tudott kapcsolatot vett fel a P.L.O.val. Ez viszont alkalmat adott az amerikai fekete vezetőknek, hogy felvegyék a szorosabb kapcsolatot a terrorszervezettel és a zsidóságban keressenek bűnbakot a sok ballépést elkövetett, előkelő képviselőjük menesztésében. A fekete vezetők új magatartása felett nem térhetünk napirendre és meg kell kísérelni, hogy az amerikai zsidóság felelős szervezetei felvilágosítsák a közvéleményt arról az élet-halál harcról, amelyet a zsidó állam fennmaradásáért folytat a terroristák ellen, akik a mai napig nem akarják Izrael létjogosultságát elismerni. Diplomáciai figyelő Strausst, a közelkeleti speciális megbízottat is a szokásos balkezes javaslattal indították útba Izraelbe és Egyiptomba. Tarsolyában az USA javaslatát vitte, amelyet a Biztonsági Tanács augusztus 23.-án megnyíló és a palesztin kérdéssel foglalkozó ülése elé akar, mint kompromisszumot terjeszteni. Strauss, aki maga is ellenezte a javaslatot, egyhangú ellenállással találkozott mindkét érdekelt államban. Hazajött és tudni akarta, ki irányítja munkáját: az Elnök, Vance vagy Brzezinski és mennyiben biztosítják továbbra is az eleinte megígért függetlenségét ? A SZATMÁRI REBBE Vi HALÁLA UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK
