Newyorki Figyelő, 1978 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1978-04-14 / 6. szám
1978 április 14. NEWYORKI FIGYELŐ 5 Belpolitikai figyelő A „LÁTHATATLAN,, SZEGÉNYEK — A nyomorgó newyorki zsidók súlyos problémája — New York keleti alsó oldalának egy roskadozó házában, egy portoricoi bodega feletti lakásban két idősebb nő vizet melegít a gázon. Odakinn süvít a fagyos téli szél, de nekik sem fűtésük, sem meleg vizük nincs. Bogarak kergetőznek a konyha mosdóján és a falon a lyukak újságpapírral vannak betömve, hogy a hideget kirekessze. A lakás egyetlen luxuscikke egy telefon, miáltal hívhatják a rendőrséget újabb betörés esetén. A 68 éves Francis Sperling és 72 éves Lili nővére havi négyszázhúsz dollár állami nyugdíjból tengetik életüket. Egy fillér megtakarított pénzük sincs. Mintegy 350.000 zsidó él nagy New York területén a Sperling nővérekéhez hasonló viszonyok között. E nincstelen zsidók a város láthatatlan szegényei, akiknek siralmas helyzete megbújik a zsidó jólét mítosza mögött. Tetézi a bajt, hogy a kívülállók, de még az illetékes szervek szemében is ilyen zsidó probléma nem létezhetik - „elvégre az csak természetes, hogy a zsidók gondoskodnak rászoruló hittestvéreikről.,, KENYÉREN ÉS VIZEN Hogy tisztában legyünk a helyzet komolyságával, tudnunk kell, hogy minden ötödik newyorki zsidó szegénysorsúnak számít. A szegénység mércéjét a város munkastatisztikai hivatala határozza meg. Eszerint egy négytagú családnál 10.800 és egyegy magános személynél évi 3.700 dollár jövedelem meríti ki a szegénység fogalmát. Nyomornegyedek bűzös házaiban gyakran csakis kenyéren, rizsen és vizen élve vegetálnak, mert a szegény zsidók nagyrésze túl büszke ahhoz, hogy kolduljon. Szorongatott helyzetüket még növeli, hogy szinte minden szociális és jóléti programúiból ki vannak rekesztve. Jack S. Cohen rabbi,a Nincstelen Zsidók Pártfogó Irodájának igazgatója szerint New York városa az összes segélyakcióknál a zsidókat egyszerűen figyelmen kívül hagyta. 1977-ben például zsidók összesen 475.000 dollár segélyt kaptak hivatalos szervektől, ami 1.32-t tesz ki fejenkint. A zsidó szegények semmibevételét egyszerűen azzal magyarázzák, hogy a szociális segélyek juttatásánál a város bizonyos statisztikai irányelveket követ, mint a fiatalkorú bűnözés, a népjóléti esetek szárfía és a születési arány. Ez pedig automatikusan kizáija az idősebb zsidó korosztályt. Annak ellenére, hogy a probléma egyáltalán nem újkeletű, ez most már Cohen rabbj szerint olyan súlyos méreteket öltött, hogy végre felszínre kellett kerülnie és csak most kezdenek az illetékesek azzal komolyan foglalkozni. A többi kisebbség, mint a négerek és portoricoiak,' sokkal hangosabbak és harciasabbak. Azok sohasem kértek, hanem mindig követelőztek és fenyegetőzéseikkel rendszerint el is érték céljaikat. Viszont a Lower East Side, Williamsburgh és Bronx szegénysorsú zsidói olyan embertelen körülmények között élnek, hogy a zsidó filantropikus szövetség (a legnagyobb amerikai zsidó szociális szerv) első számú feladatának tekintette emberi lakáshoz, élelemhez és orvosi kezeléshez segíteni őket. ÖREGEK ÉS CHÁSZIDOK Megrendítő a fenti statisztikában, hogy a rászoruló zsidók kétharmada a Sperling nővérekéhez hasonlóan 65 éven felüli. Ehhez még hozzájárul, hogy a szegény zsidók legtöbbje emigráns, angol tudásuk hiányos, nincsenek tisztában jogaikkal és akiket elhagytak gyermekeik, hogy előkelőbb környékre költözzenek. Ezeket a gyerekekeket kétkezük munkájával taníttatták és nevelték. Miután családot alapítottak, egy darabig még talán széderestére eljártak a szülőkhöz, de mikor a környék „elfeketedett,, és közbiztonsági állapotok romlottak, legfeljebb, ha anyák napján hoznak egy szál virágot, hogy rövid látogatás után elbúcsúzzanak: — Hát minden jót mama, látjuk egymást jövőre, anyák napján.,, Az időseken kívül a másik zsidó társadalmi osztály megélhetési problémája szigorúan vallásos meggyőződéséből ered. Ezek Williamsburgh és Crown Heights chaszidjai. A chászidoknak speciális nevelésre, speciális ruházatra és természetesen speciális élelemre van szükségük. Szakállas, pajeszos külsejük automatikusan megkülönbözteti őket környezetüktől és ez máris hátrányos helyzetbe hozza őket. Családjaik nagyok, mivel mindennemű születésszabályozás vagy magzatelhajtás szigorúan tilos. Ugyancsak életmódjuk és viseletűk megnehezíti elhelyezésüket, ezért a munkanélküliség aránytalanul magas náluk. De mindezeken az akadályokon túltesz a megrögzött ősi zsidó tradíció, miszerint nem kérnek kívülállótól segélyt. Aki rendszeresen jár templomba, az tudja, hogy szinte naponta járnak gyűjteni, egyszer egy nincstelen családnak, egyszer egy szegény lány kiházasítására. Ezek az adományok rendszerint diszkrét módon el is jutnak rendeltetési helyükre, de hogy a rászorultak önszántukból jelentkezzenek a városnál népjóléti segélyért, - olyan nincs. Pedig Cohen rabbi szerint a szegény zsidók 90 százaléka jogosult népjóléti segélyre, de nem hajlandók a bürokrácia által előírt számos adatot és bizonyítékot produkálni, nem akarnak a feketékkel sorbaállni és végül — főleg az öregek — egyszerűen félnek az ellenséges környezetben az utcára menni. Rabbi Israel Rosenfeld a Brooklyni Zsidó Tanácsadó Iroda igazgatója szerint több, mint egy év agitációs munkájába került meggyőzni a chászidokat, hogy a nekik törvényesen járó lakás-segélyt igénybe vegyék. A williamsburghi chászid-negyed egy szegényesen berendezett lakásában nyolctagú család tengődik a heti 115 dolláros munkanélküli segélyből. A családfő elutasítja a népjóléti segélyt : „még majd valaki meglát, amikor sorbaállok...,, így a szomszédok meghívják a gyerekeket ebédre, a talmudtórák nem reklamálják a tandíjat, a kóser mészáros félreteszi a kimaradt húsvégeket és ha a háziúr már nagyon követeli a többhavi esedékes házbért, akkor a templomi elöljárók „tárgyalnak,, vele. A ZSIDÓ METROPOLIS SZÉGYENE A legszomorúbb a dologban, hogy ezek a szegény zsidók a világ legnagyobb és leggazdagabb zsidó városában élnek. Még ironikusabb, hogy olyan városban, ahol a zsidók talán a legbőkezűbben adakoznak a világon. (A fentemlített Federáció a múlt évben több, mint húsz millió dollárt gyűjtött összejótékony célra.) Hogyan lehetne tehát e szegény zsidók nyomorúságos helyzetén segíteni? Az egyik mód több és hathatósabb politikai tevékenység lenne. A zsidók is éppen olyan hangosan kiabáljanak, éppen olyan nyomatékosan követelőzzenek, mint a négerek és portoricoiak. A másik feladat a zsidó közületekre és templomkörzetekre hárulna. Ezeknek haladéktalanul fel kellene venni a kapcsolatot a környék szegényeivel. Az öregeket rendszeresen kellene látogatni, helyzetüket kivizsgálni és orvosolni. Továbbá haladéktalanul fel kell hívni az állami és városi illetékesek figyelmét, akiket jogosan vádolnak a zsidó nincstelenek teljes mellőzésével. Koch polgármester hivatalbalépésével felcsillant a halvány remény. Ő ugyanis határozottan megígérte, hogy szociális programmjaiban sohasem fog szerepet játszani sem a bőrszín, sem pedig a száraz statisztika. Végül, de nem utolsó sorban fel kell rázni a zsidó közületeket, hogy fogának össze a szegény zsidók megsegítése érdekében. A probléma méretei ugyanis messze túlnőnek az egyes zsidó intézmények keretein. Ezért az anyagiakon kívül minden zsidó befolyást igénybe kell venni, hogy ezek a nincstelen szerencsétlenek végre emberi körülmények között élhessenek. ASKENÁZI ERVIN HALADÁS Két pszichiáter beszélget: — A beteged, aki XV-ik Lajosnak képzeli magát, jobban van? — Sokat javult az állapota. Most már XVI-ik Lajosnak hiszi magát. TÖRVÉNYSZÉKEN ORVOSI PROBLÉMA — Doktor ur, nagy baj van. — Mi a baj? — Uborka nő ki a fülemből. — Hogy történt? OKOS KIS BARÁTNŐ Egy u'azási iroda tulajdonosa uj barátnőt választ magának. Három hónapig zavartalan a boldogság. Akkor a férfi bejelenti, hogy fontos üzleti ügyben külföldre kell utaznia. A bíró megkérdezi a vádlottól, akit 200 fontra Ítéltek, mert gorombáskodott a rendőrrel: — Van valami hozzáfűznivalója? — Volna, persze. De ilyen áron ... IDEGESSÉG — Miért olyan ideges, uram? — Nem látja, hogy horgászok? — Igen, de én úgy tudom, hogiy a tornászás megnyugtatja az idegeket. — Az attól függ, hogy van-e horgász-engedély. — Ha megjövök, azonnal fe hívlak, drágám. — Rendben van. De ha egy fér fi -veszi fel a kagylót, ez annak a jele, hogy kicsit elhúzódott az utazásod. GYÓGYSZERTARBAN — Valami hatásos mérget ki« rek. — Receptje van? — Receptem nincs, de engedje meg gyógyszerész ur, hogy 10 percen át meséljek önnek az anyósomról... Egyhetes utazások: Kéthetes utazások: Páris 390 dollártól London 720.Francia Riviera 460.-Madrid-Majorca 799.Monte Carlo 450.- Svájc 799.Róma 390.- Olaszország-Athén-Svájc 410.- görög szigetek 840.London 350.- Legolcsóbb, leg óbb utazást Costa Del Sol 370.- irodánk biztosítja! CARBER UTAZÁSI IRODA 6002 WoocUde A*e, Woodáde, N.Y. 11377 Tel: (212) 457-1000. Fordulón CARBER-hec Tinin—I Magyar közönségnek magyar«] Mánk rendekezéare.
