Newyorki Figyelő, 1978 (3. évfolyam, 1-17. szám)

1978-02-24 / 3. szám

1978. február 24. NEWYORKI FIGYELŐ 9 Emberek, helyek, események A newyorki magyar-zsidó közösség ismét szegényebb lett egy köztiszteletben álló matrónával: Grosz Szeréna, 83 éves korában, csendesen elhunyt. Gerber Kati, a newyorki társadalom közszeretetben álló hölgytagja édesanyját gyászolja az elhunyt­ban. Temetésén a baráti kör testületileg jelent meg. A gyászszertartást Goldberger Pincus, a rego-parki magyar-zsidó közösség rabbija végezte. A baráti kör nevében Far­kas Ervin dr. búcsúzott az elhúnyttól. A Newyorki Figyelő szerkesztősége ezúton is kifejezi baráti részvétét, xxx A régebben Amerikába vándorolt magyar származású zsidóságnak jelentős vesztesége Indich Leó halála. 1939-ben érkezett az Egyesült Államokba és a szi­gorúan vallásos, brooklyni zsidóság köré­ben találta meg családjával boldogulását. Tisztes kereskedői foglalkozást folytatott és közmegbecsülést szerzett magának Brooklyn vallásos köreiben. Kiterjedt rokonsága gyászolja. A Newyorki Figyelő szerkesztősége baráti részvétét fejezi ki. XXX Délamerikai, modern, vallá­­• sos, jól szituált, független, egész- Jséges, aktiv, 63 éves, korrekt «kereskedő, gyermekbarát m e g n ő s ü 1 n Jhasolnló adottságú és átlagon fe- S lüli, 40-45 éves hölggyel. • Részletes megkereséséseket •teljes cím és telefon közlésével, • Newyorki Figyelő kiadóhivatala Á T U T A Z Ó - jelige alatt • továbbit. Gondolataim visszaszállnak Eger aljá­ra, az én kis városomba, a már alig élő csa­ládtagjaimra, a szülői házhoz, Apám üzleté­hez. Sohasem marad ki gondolataimból egy férfi, akit kora gyermekkoromban, Apám üzletében ismertem meg és gyermek-, ifjú- és férfikorom idején éveken át dolgozott együtt Apámmal, majd hosszú évtizedeken keresztül a város egyik legfényesebb üzle­tének tulajdonosa volt. Tibor barátom szo­kásos, havonkinti levele szomorúan adja tudtunkra, hogy ez a férfi, Székely Endre nincs többé. Ha ismét ellátogatok régi váro­somba, már nem kereshetem fel, mint ed­dig minden alkalommal, oda vezető úta­­mon. A newyorki sajtóban azonban így is meg kell állnunk egy pillanatra ennek a ki­tűnő embernek az emlékére, aki nemcsak az én gyermekkoromnak, de sok másnak is tanúja volt, ami oly sok örömet és bánatot szerzett városunkban. A nyár folyamán ta­lálkoztunk megszokott helyén, a régi Koro­na étteremben. Beszélt emlékeiről, nyolc évtizedre visszaemlékezve és ezt mondta bölcs öregember módjára: — Fenntartok egy kis üzletet, de már csak emlékeimnek élek. - Azok közé tartozott, akik a nagy pusztulás után kötött második házasságá­ban megtalálta nyugalmát és boldogságát egy másik, hasonlóan vesztes fél oldalán. Roth Kati, kiváló felesége volt Szé­kely Endrének és elmeneteléig boldoggá tette. Endre szeretett közületi kérdésekkel foglalkozni. Nem a 3000 tagot számláló egri hitközségnek, hanem pusztulás után a néhány megmaradottnak lett elnöke. Most csak annyit mondok:- Székely Bandi, egy percre megint születtem, amikor értesültem elmeneteled­ről. A távolból is emlékezni fogok Rád. -kalász LÁJLÁ TOV! OSZKÁR Márton Chanának, akt Lájld Tov-val fejezi be esténként az izraeli rádión világszerte továbbított magyar nyelvű híradását Lájlá Tov, Chana. Lájlá Tov! És hírrel hirdesd, hogy Cion áll, hogy kövér maggal terhesen hullámzik a kalász tenger, hogy édes lével érik a narancs, hogy kibucnikok vajbő tejet fejnek békés tehenek tőgyéből és a napraforgók itt is kaján mosollyal kacsingatnak. Lájlá Tov, hírverő, Lájlá Tov! És hirdesd, hogy szép ez az ország, hogy fiatal anyák ajkán, amikor álomba dalolják szívük kaktusz-gyümölcsét, nem éjféli rémület, hanem szerelem dala kél és szabad élet víg öröme. Lájlá Tov, Chana, Lájlá Tov! És hirdesd azt is', hogy pengőre edzve szilárdan áll az őrség a vártán. Hirdesd, hírverő, hogy itt csókos párok új fajtát csókolnak életre édes szerelemben és hogy itt már befellegzett a múltnak. Lájlá Tov, Chana, Lájlá Tov! És hirdesd ezt is: Bóker Tov! Jóreggelt, világ, mindörökre ... Történetek híres emberekről Kiss József az influenzáját ki­heverni befeküdt a Liget-szana­tóriumba. Mikor a költő gyengél­kedése végleg megszűnt, elhatá­rozta, hogy hazakocsizik. Szólt a szanatórium kis inasának: — Hozz egy fiakkert, fiam! A fiú nyomban elfutott egy ko­csiért. Ezalatt Kiss József felöltö­zött, bundát öltött és az intézet halijában nyugodtan várakozott. Elmúlt fél óra, elmúlt egy egész óra — se fiakker, se fiú. A költő türelmetlenkedni kezdett. Vajon hol marad a fiakker? Másfél óra múlva a szanató­rium kapuja elé robogott egy fiakker. Az inas kiugrott belőle. — Hol voltál másfél óráig? — kiáltottak rá a poriás és a sze­mélyzet egy része, akik aggódva várták már a fiút és a fiakkert. A gyerek halkan felelte: — Ä Vörösmarty téren. A portás méregbe jött: — A Vörösmarty téren? Hát miért a Vörösmarty térre mentél, amikor közelebb is van kocsiál­lomás? A fiú vállat vonva felelte: Mert csak a Vörösmarty té­ren van a Kiss költő úrnak meg­felelő elegáns fiakker... Bródy Sándor A dada című színművében az író eredeti elgon­dolása szerint a leány meghal a darab végén. Am Ditrói Mór, a Vígszínház igazgatója / aggódva vakarta meg az orrhegyét a da­rab elolvasása után: — Édes Sándorkám. Kár ám ezt a derék, becsületes leányzót megölni. Bródy Sándor sötéten válaszol­ta: — Nem én ölöm meg, hanem ez a bűnös társadalom! Ditrói fanyarul mondta: — Jó-jó! Csak el ne felejtsd, hogy ez a bűnös társadalom szok­ta a színházjegyeket is vásárolni és mégis csak jobban szereti, ha vidám vége van a darabnak! — Nem bánom! Első az igaz­ság! Igen ám. csakhogy Bródy Sán­dor nemcsak erős meggyőződésű író, hanem lágyszívű ember is volt. Amikor tehát a Faludiak is közbevették magukat, - a sze­gény dada érdekében, megingott az író elhatározása. Sőt, Varsá­nyi Irén, a címszerepet alakító művésznő is összetett kezekkel ri. mánkodott: — Irgalom a kis dadának! Hisz’ alapjában becsületes, jó leányzó. És olyan szép az élet... Bródy Sándor fölsóhajtott és megtörtén búgta: — Hát jó! A dada életben ma­rad. Aznap köszönés helyett ezzel nyitott be az Otthonba: —r Nem hal meg a dada! Molnár Ferenc kíváncsiskodva felkiáltott: — Hát? Bródy elábrándozva folytatta: — Visszamegy a falujába, az­(ÜJ ÉLET, BUDAPEST) tán valami jóravaló legény fele­ségül veszi, és most is élnek, ha meg nem haltak... Általában megkönnyebbüléssel vették tudomásul az írók, költők és művészek, hogy a csinos, jám­bor dada életben marad. Beszél­getés közben egyszer csak réve­dezve szóit közbe Bródy: — Hanem azért mégis jobb lett volna neki, ha meghalna sze­gény] Másnap ismét vígan jött be az Otthon-körbe Bródy Sándor: — Meggondoltam a dolgot. Mégis meg fog halni a dada! Nem bánom, akármit mond is hozzá á közönség. Az életigazság a fő! Az író, költő és művészkoilé­­gák hallgatagon ültek az asztal mellett, mintha a szerencsétlen paiócleány ravatala sötétlene kö­zöttük. Harmadnapra Bródy Sándor el­gondolkozva nyitott be az Ott­honba: — Nem tudom!... Nem tu­dom!... A Faludiak agyongyö­törnek. Varsányi sem hágy nyu­godni ... Nem tudok . ellentállni nekik. Életben marad a dada!... így ment ez napról napra. Vé­gű! győzött az eiet igazsága az opportunizmuson és a dada — meghalt... Az ifjú Herman Lipqt megje­lent Heltai Jenőnél, a Fidibusz című lap szerkesztőjénél. Rajzo­kat hozott, vicces aláírásokkaL Iieltai udvariasan megkérdezte: — És ezeket a vicceket ki írta? Herman büszkén kihúzta ma­gát: — Én, szerkesztő úr! Heltai összevonta 6zemöidökét, közelebbről megnézte Herman rajzait, majd kijelentette: — A szövegek egészen szelle­mesek, de a rajzok, sajnos rosz­­szak. És visszaadta Herman Lipót rajzait. Földes Imre kétszer nyerte el a Kócizán-dij aranyait. 1900-ban is pályázott egy tragédiájával. Akkor az ifjú író tizenkilenc éves volt és senki sem vethette sze­mére, hogy nem nyert díjat. Igaz, az aranyakat csak az úgynevezett szégyénparagrafus alkalmazásával adták ki, amely úgy szólt, hogy a díj relatív becsű pályaműnek is kiadható. A tizenkilenc éves Földes Im­re nem csüggedt el a reiatív-dij miatt. Ojra leírta a tragédiáját és két évvel később újból pályázott ve­le. Megnyerte a díjat és nem a szégyenparagrafussal, hanem a zsűri abszolút becsűnek jelentet­te ki drámáját. Földes Imre zsebrevágta az aranyakat és csendesen megje­gyezte : — Csodálatos, hogy két év alatt is mennyit javulhat az ízlés! Révész Tibor ,'WVWVWWWWVl>,^<tWWWWWVWWVWWWWWWWWWWWt II * RÖVID HÍREK ★ I MADRID — Juan Carlos spanyol király protokollfőnöke ko­szorút helyezett el az egykori niauthaoer&i koncentrációs tábor­ban emelt emlékmű felavatás* alkalmából. Az emlékmű az ott elpusztult 6502 spanyol köztársasági harcos kegyeletét űrzi. A királyi koszom felirata: „A hazájuktól távol elesett spanyolok emlékére”. ★ ★ BUKAREST — A román fővárosban zsidó múzeumot nyitottak meg, amelyben egyebek között a száz évvel ez­előtt élt híres bukaresti rabbi, Hámálbin, rendkívül érté­kes kéziratait őrzik. A múzeumot a romániai hitközségek egyesülete hozta létre, és a kiállított tárgyak a romániai zsídó közösségek hat évszázados történelméről tanús­kodnak. ★ ★ RÓMA — Palotás Rezső, a Magyar Népköztársaság olaszországi nagykövete kijelentette, hogy a Vatikán és Magyarország között lehetővé vált a diplomáciai kapcso­latok felvétele.-Ennek eddig az ismeretes Mindszenty-ügy, valamint a Szent Korona kérdése képezte akadályát. Ezek most elhárultak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom