Newyorki Figyelő, 1978 (3. évfolyam, 1-17. szám)

1978-02-06 / 2. szám

•4 NEWYORKI FIGYELŐ 1978. február 6. KAHÁN KÁLMÁN ROVATA Magyar zsidók Amerika szolgálatában Üstökösként tűnt fel a világirodalom, főleg az amerikai literatura égboltján, amelynek oly sok dicsőséget szerez a ma alig ötven éves Elie Wiesel. Főtémáját, mondanivalóinak javát első írói korszakában a tökéletesített hitle­ri halálgyárakban 15-16 éves korában átvé­szelt élmények, az európai zsidó vészkor­szak rémségei szolgáltatták. Azok a ször­nyűségek, amelyeket legújabban bizonyos érdekelt „tudósok,, a „chucpa zsidó fan­tázia szüleményének,, - meg nem történtek­nek szeretnének a világgal elhitetni. AZ AMERIKA-IZRAEL BARÁTSÁG MÉLTÓ KITÜNTETETTJE Nem véletlen, hogy az egész Ameri­kára kiterjedő Bnai Zion szervezet New Vork-ban székelő központja fennállásának 70. és a zsidó állam 30. jubileumi eszten­dejében a február 12.-én tartandó Order Day díszvendégéül Elie Wieselt jelölte ki. William Berkowitz elnök neki fogja átnyúj­tani az Amerika-lzrael Barátság aranyér­mét. A kitüntetés jellemzésére elég annyit megemlíteni, hogy a korábbi években John F. Kennedy, Gerald Ford elnök, a napok­ban elhunyt Hubert H. Humphrey volt alelnök és hasonló személyiségek kapták, tavaly pedig Szimcha Dinitz, Izrael jelen­legi washingtoni nagykövete volt a kitün­tetett. A VILÁG ZSIDÓSÁGA LELKIISMERETÉNEK SZIMBÓLUMA Újságolvasók bizonyára valamennyi­en hallották nevét, olvastak róla és művei­ről a lapok hasábjain, látták a televízió kép­ernyőjén. A legtöbben olvasták alkotásait. A kitüntetés szövege szerint az Ame­rika-lzrael Barátság aranyérmét a 70 éves Bnai Zion-szervezet „Elie Wiesel-nek, a vi­lághírű írónak, tanárnak és előadónak adja, a vészkorszakban átélteket kifejezésre jut­tatni képtelen, elhallgattatott milliók ékes szószólójának, aki tizennégy nagysikerű irodalmi alkotása révén a világ zsidósága; ■ lelkiismeretének és víziójának szimbóluma lett.,, Máramarosszigeten jött a világra 1928 szeptember 30-án, Szukkoth ünnep másodnapján szüleinek Kígyó utca és Ka­marai út sarkán levő házában. Történetesen szemben azon sarokházzal, amelyben más­fél évtizeddel korábban e sorok írója látta meg a napvilágot. Családom sok évtizeden át állandó vevője volt Wieselék saját házuk­ban levő vegyeskereskedésének. A papa,reb Slojme Wiesel nem túl sokat törődött az üzlettel. Eszes, szigorúan hithű zsidó lévén, sokan kérték ki tanácsát. Aktiv részese volt a „kehilla,, életének. A kicsi, de igen for­galmas bolt lelke a mama, Sára (Feig) volt, akit lassacskán a két nagyobb leánygyer­mek, Hilda és Bea, valamint édesapjuk nőt­len öccse, Mendel segített ki. Később gyak­ran ott lábatlankodott már a kis Eliezer is, aki még hátulgombolós korában chéderben, majd a jesivában tanult, kora reggeltől késő í estig. A SARKI VEGYES KERESKEDÉSTŐL AZ IRODALOM PARNASSZUSÁIG A Wiesel-család anyanyelve jiddis volt, de az üzletben magyar, román, vagy ruszin nyelven is kiszolgálták a vevőket. Itt, Amerikában tudtam csak meg, hogy Elie édesanyja nagy-titokban magyar nyelvű naplót vezetett.Wieselék állandó előfizetői és szorgalmas olvasói voltak a kolozsvári, cionista Új Kelet-nek, később az általam alapított és szerkesztett, magyar nyelvű he­lyi napilapnak. Amerikába érkezésem után Elie Wiesel a FORWARTS című napilapban ezt megírta és mivel az Atyák Mondásai szerint akitől akár csak egy jó dolgot ta­nulunk, azt is mesterünknek kell tekinte­ni, így velem sem akart kivételt tenni és amint írta, — arról álmodozott, hogy „láb­nyomaimban fog haladni.,. Hát bizony, jól túlhaladt... Tizenöt éves műit a jófejű, vézna kis talmudista-diák, amikor 1944 tavaszán családjával együtt, a gettó bejáratát képe­zett, saját házukból hurcolták el. Előbb Auschwitzba, onnan Bunába, végül Bu­chenwaldba került. Itt szabadult fel a kö­vetkező tavaszon. Édesanyja, legkisebb húgával, Cipó­­rával együtt, már megérkezésükkor a kre­matórium részére került „szelektálásra,, dr. Mengele által. Reb Slojme, az apa, alig két hónappal az amerikai hadsereg által tör­tént felszabadítás előtt, kínok között le­helte ki lelkét Buchenwaldban. Két nővére is átvészelte a deportáció poklát. Röviddel ezelőtt távozott az élők sorából Bea nővé­re, míg Hilda férjével együtt felváltva Izra­elben és Franciaországban lakik. Elie Franciaországba került, a közép­iskola után a Sorbonne-on a filozófiai sza­kon végzett. A francia szinte anyanyelvévé vált, de ma már egyforma könnyedséggel ír és ad elő francia, angol, héber és jiddis nyelven, jól ért magyarul, románul és né­metül. Wiesel Eliezert otthoni környezeté­ben jóeszű, de a fellegekben járó, különös gyereknek, egyben „Gemóre Kepl„-nek (talmudista agy), de nem csodagyereknek tekintették. Őstehetségét az oly zsenge kor­ban átélt inferno borzalmai hozták felszín­re. Már Párisban kezdett írni — rövid pár év alatt eljutott a Parnasszusig. Mondani­valói a lapok számára csemegét jelentettek. Vezető zsidó személyiségek vették pártfo­gásukba. Izraeli lapokban is írt, aztán kiju­tott a zsidó államba, majd ottani lapok ki­küldött munkatársaként tért vissza Párisba. 1956-ban kijutott Amerikába és 1963-ban lett amerikai állampolgár. Röviddel utána New Yorkban egy gépkocsi elütötte és hó­napokig élet-halál között lebegett. Főleg a FORWARTS című jiddis lapnak dolgozott. 1969-ben vette feleségül Erster Mariont, aki több regényének franciából angolra va­ló átköltője is volt.A következő évben jött világra a kis Slomo Elisa. Első neve a szigeti nagyapa emlékét örökíti meg. AZ EGYKORI KIS SZIGETI TALMUDISTA IRODALMI ALKOTÁSAI Wiesel Elie első CHURBAN-regénye NIGHT címen 1960-ban jelent meg, erede­tileg francia kiadásban. Nem kisebb szemé­lyiség, mint a nem túlságosan zsidóbarát, Nobel-díjas Francois Mauriac, világhírű francia író fémjelezte előszóval. Mauriac bevallja, hogy „a fiatal izraeli laptudósító első látásra valóságosan elbűvölte.,. Egy fiatal fiú (a szerző) és édesapja szörnyű auschwitzi élményeit és Istenbe vetett hitében való meghasonlását írja le valóban mesteri erővel. A következő esz­tendőben megjelent THE ACCIDENT a balesetét, annak előzményeit és következ­ményeit tárgyalja. THE TOWN BEYOND THE WALL (1964), THE GATES OF THE FOREST (1966) szintén a vészkorszakot idézik, a LEGENDS OF OUR TIME (1968) a chaszidizmus első nagy csodarabbijait és a körülöttük keletkezett legendákat elevení­tik fel költői eszközökkel. A BEGGAR IN JERUSALEM (1970), miként az előzőek szintén franciául íródott eredetiben és meg­nyerte a világhírű Medici-francia irodalmi díjat. Hosszú hetekig szerepelt a párisi best-seller lista élén. A téma magva Izrael hatnapos háborúja, főleg Jeruzsálem óvá­rosának felszabadítása. Az író, beállított­ságához híven, elsősorban misztikus rej­télyt lát Izrael győzelmében az oly sokszo­ros túlerővel szemben. Történet nélküli mű, az álom, a fantázia, a történelmi emlé­kezés, a folyvást feltörő fájdalom és az ért­hetetlen győzelem jut kifejezésre Jeruzsá­lem koldusában. Az író - Gad alezredes, szabre-barátja engedélyével — beáll megfi­gyelőként a fővárost felszabadító egyik katonai egységbe. Élményeit viszi az olvasó elé. ONE GENERATION AFTER (1971) és SOULS IN FIRE (1972) az oroszországi zsidók, a „hallgatás zsidói,, sorsát tárja a világ lelkiismerete elé. A következő évben jelent meg THE OATH (A fogadalom) és 1974- ben az ANI MAAMIN kantáta, majd 1975- ben ZALMEN OR THE MADNESS OF GOD című színmű, amelyet az ameri­kai és a francia televízió több ízben is su­gárzott. Szintén az oroszországi zsidóság helyzetéről nyújt jellemző képet. 1976-ban a Time-magazin magasztalta ISTEN HÍR­NÖKEI című esszégyüjteményét. Wiesel az Ótestamentum méltóságteljes figuráit ana­lizálja benne, - bírálóan vagy elismerően, közvetlenséggel, mintha kortársait elemez­né. Egyebek között találóan jegyzi meg, hogy a zsidó közelebb érzi magát Elijahu prófétához, mint ugyanazon házban lakó szomszédjához... IZRAEL KORMÁNYFŐINEK BIZALMASA MEGÖRÖKÍTI SZÜLŐVÁROSA EMLÉKÉT Elie Wiesel átlag kétszer évente ellá­togat Izraelbe, ahol otthon érzi magát. An­nak idején Lévi Eskol, majd Golda Méir és Jicchák Rabin miniszterelnökök mint nagyrabecsült tanácsadójukat fogadták. Más vezető személyiségek, a zsidó állam ve­zetői is először vele veszik fel a kapcsolatot New Yorkba való megérkezésükkor. 1976 nyarán Elie az NBC-TV egy csoportjával ellátogatott szülővárosába, majd onnan re­pültek Izraelbe. „Felvettek,, mindent, majd sugározták mindazt, amit érdekesnek és érdemesnek találtak. Nagy élmény volt a vetítést végignézni és végighallgatni... Elie számos díszdoktorátus és irodal­mi díj kitüntetettje. 1972-ben a francia A Mogyqr Z»klók VHógirfwIiégi hihwrtfc IdodvAnyri Megnnddhetfik » VUágnOvotaág irodájában: 1M Baat ttth Stmt, Now York, N.T. 100U. Td: *8*4377 A íúagjaromágl ntnagógák albuma, magyar, angol ár Mbar arabon. 4$T képpal----—-------$10.00 Kfchmaim and Tha Doatraetíon of Hungarian Jawry____— $.00 Eiqhmann áa a magyar tiidóaág poaxtaláaa ___—------— $.00 Magyaraaidó tanulmányok, angol nyafog, kötetenként (1 fe IL) —_______„___________ lOjOO The Ekhjnann Owe: A Source Book, aa EfchmamM&y angol nyrivt MbÜogíiflája________Ml Megjelent ! BÁN OSZKÁR: ZSIDÓ VERSEK____________________ Akadémia Prix Rivarol irodalmi díját is el­nyerte. Már 1965-ben részesült a Jewish Heritage Awardban, tulajdonosa az Eleanor Roosevelt emlékéremnek, a Martin Luther King Awardnak, az amerikai Liberties Me­­daillion-nak. Díszdoktora a newyorki Zsidó Theológiai Szemináriumnak, a telavivi Bar lián Egyetemnek és a newyorki Yeshiva University-nek és a bostoni egyetemnek. A newyorki City College, amelynek tanára volt 1972-ben, a Hofstra University pedig 1973-ban tüntette ki a DISTINGU­ISHED SCHOLAR titulussal. (Folytatása 12. oldalon) ynrtttH MLS LATUHK1A1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom