Newyorki Figyelő, 1978 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1978-08-10 / 11. szám
6 NEWYORKI FIGYELŐ 1978. augusztus 10. KARDOS LÁSZLÓ: Az én Figyelőm VEGYES FELVÁGOTT Kedves Olvasóm, mielőtt folytatom hároméves drága barátommal, Michael Luscherrel való történetemet, intermezzot kell tartanom, mert azzal, hogy cikkemet nem közöltem egyszerre, a közbenső időben leveleket és telefonokat kaptam ismerősöktől és ismeretlenektől egyaránt, akik Az én Figyelőmet úgy vették, mintha egy gyerekszáj összegyűjtött tréfáit akarnám elmondani. Minden szülő, nagyszülő, közelrokon büszke arra, hogy a családhoz tartozó gyerek milyen édeset mondott a napról, a holdról, Hitlerről, Carterről vagy Mussoliniról. Egyetértek minden szülővel, nagyszülővel, rokonnal és minden gyerekmondást kiválónak tartok. El is határoztam szerkesztőtársammal, hogy a jövőben minden gyerekszájat szívesen veszünk, esetleg a szöveg mellé fényképet is közzéteszünk, ebből a célból külön rovatot is nyitunk, hogy necsak azok élvezzék, akik beküldték, hanem azok is, akik elolvassák. Ezután az intermezzo után meg kell magyaráznom, hogy az én édes kis Michael barátommal kötött barátságom nem a gyerekszáj-rovat mintájául szolgál, hanem rajta keresztül akartam bemutatni azokat az állítólagos emberi tulajdonságokat, amelyek nagyrészt kiveszőben vannak. Amikor a gyerek megállapítja az ő amerikai mivoltát és az én magyar voltomat, akkor az emberi bölcsességet, lojalitást és hálát kívánom érzékeltetni, ami egy hároméves gyermekben megvan, de amikor tízszer három éves lesz, eltűnik belőle a logika, lojalitás és bölcsesség, polgári rendünk, napnyugati kultúránk minden emelkedettsége. Sivárak, bluejean-esek, rosszul kefélt szakállasok, torzonborz beképzeltek lesznek, akik hétfőtől szombatig minden reggel lázzal ébrednek. De ha ez a láz legalább tüzet jelentene, érzések tüzét, de ez a láz csak feléget m indent, ami jó és szép az emberi életben. Alig tízszer három évesek már őrülten szaladnak lélekgyógyászokhoz és megkísérlik, hogy lelkiéletüket és bár jómódúak, fizikai életüket és átkozott gyermekkorukat (aminél szebl? nem volt) az apák és anyák bűneivel(ak iknél jobb szülők nem voltak) magyarázzák és megtagadnak mindent,ami logikát, bölcsességet, lojalitást, emberi hűséget jelent. Hozzáteszem mégegyszer: mindazt, ami napnyugati kultúránkat felépítette és Anatole Francé tól Tolsztojig, Leonardo da Vinci-től M ichelangeloig a szépséget adta az emberiségnek. Legkedvesebb barátom, egyik legutóbbi találkozásunkkor a hálának és lojalitásnak olyan jelét adta, amit saját családjában nem tanulhatott meg. Átérzi, hogy ha kocsimban ül, vagy házamba viszem, ahol imád játszani és a magyaros ételeket, vagy más finom helyre megyek vele, ahol szeme-szája minden örömét megtalá Ija. Tudja, mikor érkezem és már vár a jamaicai Phyllis-szel. Mikor meglátja kocsimat, mint az ördög ugrál és szalad elébem. Mikor legutóbb beszállt és megnyugodott, dundi kis kezét váltamra téve, rámnézett őszinte, igaz szemekkel: — Latzi, ha nagy leszek és én is vezetek majd kocsit, odahajtok a te házad elé, te megvársz és én viszlek el téged az én kocsimmal. — Kérdezlek, kedves olvasóm, hol van felnőttben ennyi lojalitás, ennyi érzés ? — Még akkpr is, ha nem igaz. Hányán közülünk vettünk már annyi embert kezünk közé, magasba emeltük őket, tartottuk vállunkat, hogy rá álljanak, — mi majd megmutatjuk, hol a választóvonal a sekély és mély víz között,hogy nyugodtan bemehetnek a mélyvízbe is, nem fognak elsülyedni. És gondolj vissza, kedves Olvasóm, hányszor voltak ezek az emberek lojálisak hozzád, hányszor ígérték meg neked, hogy cserébe ők is viszonozzák majd, amit te tettél velük ? Ezért tartom ezt a hároméves kisembert legjobb barátomnak, anélkül, hogy csodagyereknek minősíteném. Inkább azt mondhatnám, hogy csoda, ha felnőtt lenne és nem gyerek. Valóban az lenne csoda, ha enynyi logika, bölcsesség, lojalitás felnőttben lenne meg. Bizonyos, hogy a többi hároméves Michael-ok, George-ok, Slajmik, Steve-ek, Majsik és Tommyk és az Önök közelében élő gyerekek mind okosabbak, hűségesebbek, mint a felnőttek. Mégis idéznem kell az annyiszor elhangzott régi mondást, hogy a sok-sok okos, lojális, jószándékú gyerekből hogy lesz annyi buta és hálátlan felnőtt... Bár, kedves olvasóm, nem bízom el magam, mert sok magyar közmondásnak nem hiszek, de kora fiatalságomtól kezdve megtanultam, hogy egy magyar közmondás igaz: Jótett helyébe jót várj. Véssék szívükbe, hogy ha egyetlen más közmondás sem igaz, ez az egy az, csak egy kis változtatással: JÓTETT HELYÉBE JÓT VÁRJ, - DE NEM KAPSZ ! ••••••••••••••••••••••••••••A OSZKÁR MOSOLYGOTT S FUTVA ITTHAGYOTT A halál hírnök vendég volt ma nálam, Nem kaszás ördög, szárnyas ifjú volt Ágyamhoz ült, megveregette vállam, öcsémnek néztem, hogy felém hajolt. "Az élet végén”, szólt, "túl véges harcon Múltba-jövőbe látunk, mely örök.” Hús keszkenővel törülgette arcom, Amit a láz könnyekkel öntözött. Előtlzetek • NEWYORKI FIGYELŐRE. Egy évi előfizetés $7.50 díját □ csekkben mellékelem □ kérem számlázni Név........................................... Cint...................................... yiKRBSEN ELŐLAPUNKRA! KARJUK OLVASÓINKAT, HOGY URDETWNKET TÁMOGASSÁK, vásárlásaik alkalmával HIVATKOZZANAK LAPUNKRA "Ott béke van, nincs kín, se könny, se bánat, Nem bőg az ágyú bús országhatáron.” * Szavára sóhaj hagyta el a számat S lecsöndesült csapongó vérnyomásom. '«3SEN LAPUNKBAN 1 "Pihenj, pihenj, bátyám. Még él az élet S örülj. Ha minden ízed elfogyott. Akkor bizonnyal eljövök majd érted ...” Fölállt. Mosolygott s futva itt hagyott. mmmmmomx—nmrni CATALOGS, ADS, PRICE LISTS STATIONERY EXPERTLY DESIGNED BY STEPHEN HAAS 25 We* 56th Street. New Vo*, N.Y. 10019 (212) 581-8442 két érdekes fejezet a magyar-zsidó múltból Randolph L. Braham professzor munkái A magyar-zsidó múlt egyik legigényesebb kutatója, az amerikai Randolp L. Braham professzor, újabb két érdekes-értékes írással lepte meg a közönséget. Tulajdonképpen mindkettő egy-egy fejezete, különlenyomata annak az egyetemes igényű műnek amin ez a jeles kutató évek óta dolgozik éspedig a magyar-zsidók tragédiájának történelmi körülményei, okai és következményei. Sok más történésztől eltérően Randolph L. Braham professzor nem az érzelmekre épít. és félve kerüli a szubjektivitás minden megkísérlését. Pedig az események melege, drámaiságát a nagy tragédia gyásza még nagyon is érződik, sőt személyesen is érintette. De Braham a lelkiismeretes tudós-ember elvonatkoztató erejével rendelkezve, kikerüli ezeket az érzelmi csapdákat és kizárólag a bizonyítható dokumentumokra támaszkodva, szinte hűvös fejjel elemez és von le tárgyilagos következtetéseket. Persze, lehet vitatkozni azon, hogy a mind színesebb memoár-irodalomhoz szokott közönség nem tartja-e kissé száraznak Braham profcszszor stílusát és nem hiányolja-e a merészebb eszmetársitásokat, de ez más lapra tartozik. A lényeg az, hogy ez az Amerikában élő és az angol nyelvű milliókhoz szóló erdélyi származású történész, lelkiismereti kérdést csinál abból, hogy a vészkorszak szinte valamennyi vonatkozását megvilágítsa. Témaválasztásai eredetiek. Például a Jewish Social Studies-ből közölt kiilönlenyomat a rendkívülien érdekes Kállai-korszak mélyreható elemzését tartalmazza. Cime „The Jewish question in German-Hungarian Relations During the Kállav-Era“. A rendkívülien jól dokumentált tanulmány nem csak a volt magyar miniszterelnök emberi és politikai profilját rajzolja meg avatott kézzel, hanem igyekszik kielemezni a Kállav-rendszer belső rugóit, erényeit és hibáit és hogy mindez milyen kihatással volt a magyarországi zsidókra. Kitűnő, a szöveget alátámasztó magyarázó ansag. amely a maga hitelességében és gazdagságában vetélkedik a fö-szöveggcl is. Különösen tetszett a Kállay-fcJe hinta-politika tudoniámos elemzése, magyarázata és hogy ez az ideiglenes plitikai kurzus milyen kihatással volt a fasiszták által immár erősen sakkban tartott magyarországi zsidók sorsának további alakulására. (Sajnos, lényegbeli változást nem hozott — a deportálást nem tudta megakadályozni!) A másik különnyomat a Yad Vashem Studies XT!, kötetében megjelent tanulmányról készült. Ez a szintén igen gazdagon alátámasztott tanulmány azt a periódust tárgyalja, amely 1944 március 19.-e után bontakozott ki a megszállta Magyarországon és más európai államokban. (The Treatment of Hungarian Jews in German-occupied Europe.) Maga a német megszállás szervesen beleilleszkedik az akkori német expanziós politika,, keretébe és így Braham professzor európai összefüggésben tárgyalja ezt az eseményt. A tanulmányban megtaláljuk , nemcsak a Magyarországon élő zsidók sors-alakulását, hanem a külföldi magyar-zsidók sorsának felvillantását is. így — például — a belgiumi, franciaországi, hollandiai, görögországi és olaszországi, valamint szlovákiai magyar-zsidók kálváriája, eddig, szinte, ismeretlen volt a nagyközönség számára. Hiszen nagyon kevés történész, vagy memoár-iró foglalkozott ezzel a problémakörrel, mely rengeteg utánjárást követel a szerzőktől. 1 'gvanis egy nagyon specifikus kérdésről van szó, amelynek dokumentumai igen szegényesek és igy a történészek feladata igen nagy. Randolph L. Brahamnak ez a tanulmánya, — szerintem — nem csak dokumentáltságával tűnik ki, hanem érdekes, színes stílusával is. Hiszen néhány szóval ecseteli az egyes európai országok akkori helyzetét és jellegzetességeit, hogy aztán ebbe illessze bele a specifikusan tárgyalt mondanivalót. Braham tanulmányait, történelmi szakmunkáit szívesen olvasták eddig is azok, akik hn/záiulnak ezekhez az elég ritka. értékes lenyomatokhoz. Ezúttal sem csalódtunk a szerzőhen: érdekes olvasmány, többet tudunk meg önön múltúnkról. mint amennyit eddig tudtunk. DÁNOS MIKLÓS (UJ KELET, 1978. június 30.) 1 1 Sajtószemle
