Newyorki Figyelő, 1978 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1978-08-10 / 11. szám
I NEWYORKI FIG V£LÖ Tájékoztál« III. évf. 11. szám — 1978. augusztus 10. — Ára 25 cent Az awríkii magyar Az UNO számunkra veszedelmes intézmény” A TÁVOZÓ CHAJIM HERZOG NYILATKOZATA Ismeretes, hogy Izrael Állam új megbízottakat nevezett ki UNO-küldöttségének élére. Chaim Herzog nagykövetet a pozsonyi származású, magyar-zsidó Blum Jehuda professzor, a jeruzsálemi Héber Egyetem tanára, a nemzetközi jognak világszerte ismert szakértője váltja fel, aki már eddig is számos nemzetközi, jogi vonatkozású tárgyaláson képviselte Izrael Államát. Blum professzornak személyes baráti kapcsolatai vannak newyorki magyar-zsidó vezetőkkel és megérkezése után röviddel interjút szándékozunk kérni tőle. Chájim Herzog nagykövet megbízatásának lejártával nyilatkozott az izraeli televíziónak és igen fontos megállapításokat tett, amelyeket az alábbiakban foglalunk össze: Herzog nagykövet hangsúlyozta, hogy UNO-beli tevékenysége során a kormány csak általános irányelveket szabott számára. Diplomáciai tevékenységét ezen túlmenően nem korlátozta. Élesen mutatott rá Chajim Herzog arra az igazságra, hogy Izrael abból a szempontból is egyedül áll az UNO arénájában, hogy egyetlen hatalmi tömbhöz sem tartozik, kicsiny és demokratikus ország és mindenek felett zsidó állam. A különböző tömbökhöz tartozó államok automatikusan szavaznak, függetlenül saját, esetleg eltérő álláspontjuktól. Izrael helyzete ettől szögesen eltér. Kiemelte a nagykövet, hogy világszerte igen mélyreható gyökerei vannak az antiszemitizmusnak. Ez még jobban elszigeteli Izraelt az UNO-ban. Herzog is úgy látja, mint amit lapunk régóta hirdet, hogy a zsidó nép nem eléggé éber az antiszemitizmus problémájával szemben. Vallja azonban - nézetünk szerint: nagyon helyesen —, hogy az UNO intézményét nem szabad lebecsülni, mert minden közismert hiányossága ellenére igen veszedelmes és eléggé erős intézmény. 2tt «1 ii ■» ■mum WUSÜK uü?. wonts* sisal mn cv 7 A W PROP. AUGUST MOLtlAR 177 SOMERSET DR. P.O.B. 1084 NEW BRONSWCK N.J. 08903 FIGYELEMREMÉLTÓ. UJ JELENSÉGEK A KÖZELKELETI DIPLOMÁCIÁBAN A közelkeleti helyzet alakulásának két érdekes tényezője van: az első és a fontosabb Amerikának közeledése az izraeli állásponthoz. A Carter-kormánynak nagy csalódást jelentett Szadatnak az az elhatározása, hogy az ellentétek ellenére folyamatban volt katonai tárgyalásokat megszüntette s az izraeli katonai delegációt hazaküldte. Szadat nyilván arra számított, hogy a Munkapárt által eléggé durva eszközökkel folytatott küzdelemnek ad ezzel a lépésével döntő segítséget. Tévedett. Nemcsak a Máárach által benyújtott bizalmatlansági indítványt vetette el döntő többséggel a Kneszet, de az Egyesült Államok szóvivője is csalódását fejezte ki a tárgyalások megszakítása miatt. Szadat lépése veszélyeztette Vance külügyminiszter kilátásba helyezett és közvetítésnek szánt útját is, de az amerikai kormány kivételesen mérsékelt és meggondolt álláspontról tett tanúságot azáltal, hogy Vance mégiscsak elindult a Közelkeletre. Mikor e sorok íródnak, az amerikai külügyminiszter már megfordult Izraelben és most Szadattal tárgyal, hogy ezután ismét visszatérjen Izraelbe. A történelem tehát megismétlődik és Kissinger által bevezetett ingamozgás lett az amerikai közvetítő álláspont külső megjelenési formája. Kétségtelen, hogy a közelkeleti béke egyetlen helyes megközelítési módja az, hogy az őszintén békére törekedőknek Begin álláspontját kell támogatni. Ezt kell tennie Carter elnöknek éppenúgy, mint az amerikai zsidóságnak. Egy percre sem szabad szem elől téveszteni, hogy Szadat az intranzigens fél és Izrael az, aki őszinte és tartós békére törekszik. Az egyiptomi elnök egy fikarcnyit sem engedett 1973-ban, az elvesztett háború után hangoztatott álláspontjából, hogy Izraelnek mindent vissza kell adnia. Begin ezzel szemben továbbment, mint minden őt megelőzött munkáskormány azáltal, hogy az egész Szinájt visszaadni ajánlja és hajlandó tárgyalni és megegyezni a nyugati partvidék és Gáza kérdésében is. A közelkeleti helyzet alakulásának másik, új tényezője pedig az, hogy az arab világban - az ismert vetélkedéseken és egyenetlenkedésen túlmenően - újabb probléma merült fel: Irak és a P.L.O. között kitört harc, amely kölcsönös terrorista merényletek formájában mutatkozik. Arafat saját életét félti az irakiaktól. A libanoni keresztények élet-halál harcot folytatnak fennmaradásukért, de még a keresztény világ hivatalos képviselőitől sem kapnak megfelelő támogatást vagy legalább annyi segítséget, mint Izrael nyújt nekik. A nyugati világ gyengeségéről jellemző, hogy mindezen jelenségek ellenére sem látja be Izrael igazát.Ami viszont annak tudható be, hogy mi, zsidók, nem vagyunk közszeretet tárgya... Vance külügyminisztert legújabb közelkeleti útja során Menachem Begin fogadja a Ben Gurion-repülőtéren Diplomáciai figyelő UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK