Newyorki Figyelő, 1978 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1978-06-30 / 9. szám
10 NEWYORKI FIGYELŐ 1978 június 30 atDGBAZfBUGO’. A TÖRTÉNÉSZ FIGYELMEZTET A MÚLT DOKUMENTUMAI NEVÉBEN Martin Gilbert, az ismert történész legutóbbi előadása során leplezte le, hogy ma már a hat millió zsidó lemészárlása hideg, élettelen statisztikai adat, a történészek nem tekintenek a szám mögé, hogy a világot emlékeztessék a Holocaust kort mozgató tanulságaira. Ugyanakkor a nácikort és Hitlert „biografáló,, kiadásokat kapkodja Európa új nemzedéke. Gigantikus merénylet Auschwitz és Dachau áldozatai ellen... Martin Gilbert döbbenten hozza nyilvánosságra, hogy a Brit Imperiumi Háborús Muzeum nagy pénzeket költ náci háborús emlékek, emblémák, dokumentumok megvásárlására - meglepően - az Egyesült Államoktól. A napvilágra került, mondja a történész, hogy az illetékes angol tisztviselők mindent elkövettek a háborút megelőző években: a zsidók Európából ne menekülhessenek Palesztinába. A Whitehall azon fáradozott, hogy a romániai, csehszlovákiai, németországi zsidók ne hagyhassák el az életveszélyt, megalázást jelentő országokat a háború kitörése előtt és, amikor a világháború kirobbant, az angol diplomaták megkönnyebbült lélekkel és szívvel állapították meg, Sir John Shuckburgh szavait idézve: — „a traffik útjai kiszáradtak...,, Az itáliai kormány például lehetővé szándékozott tenni a zsidó hazátlanok menekülési útját. Az angolok arra hívták fel Róma figyelmét, hogy az ilyen mozgalom ellentétben állna a menekültek ügyével foglalkozó európai bizottság határozataival. Gilbert most ad hangot annak, hogy Churchillnek nem sikerült meggyőzni kollégáit, hogy a nácik ellen a szövetségesek oldalán küzdő zsidó nép sokat tehet a győzelem kivívásában. Lord Halifax, a csehszlovákiai szudéta koncesszió egyik tervezője Churchillt ezért kimondottan diszkredÍtélni akarta. Amikor az angol kormány a Jewish Agency jogát földvásárlásra jelentősen korlátozta, Oliver Stanley indokként megjegyezte: — A túltermelés veszélye narancsban előállhat... — 1939 veszedelmes évében az angol kormány az emigrációt három hónapra felfüggesztette (nem adott ki kvóta-számot), Churchill ez ellen élesen tltakozott. Amikor Churchill miniszterelnök lett, visszatartottak tőle számos lényeges információt a zsidók helyzetéről, állítja Gilbert. Csak véletlenül jutott tudomására, hogy a zsidókat elég kellemetlen körülmények között internálták Mauritius szigetén. Tiltakozott ismét. A gyarmatügyi és külügyi tisztviselők Churchill tudta nélkül intézkedtek. A mauritiusi internálási módszereket elrettentő példának használták: hogy a középeurópai zsidók menekülését elbátortalanítsák. Az 1941-es bukaresti véres pogrom az angol kormány részletes jelentést kapott, a gyilkosságokról, zsidó házak gyújtogatásáról, kirablásáról. Professzor Weizmann Lord Moynehez fordult, segítsen a veszélybe került zsidóknak kijutni Románia gettóiból, halálfélelmeiből. Lord Moyne visszautasította Weizmann kérését. A diplomata szerint Románia az ellenség megszállt területévé vált és nehéz megbízható információt kapni Bukarestből... A tisztviselők olyan hírveréseket sugalmaztak, hogy a zsidó menekültek egy része nem is menekült, vannak köztük bűnözők, esetleg kémek. Lord Moyne arról vitatkozott, hogy a zsidók nem képeznek népet, fajt. Az ötezer bulgáriai zsidó Palesztinába vitelét ellenezték London hivatalaiban „biztonsági,, okokból, számol be Gilbert. A Mufti is ellene volt a bulgáriai zsidó exodusznak és Hitlerhez szaladt segítségért. Tudta, hogy Hitler kegyeibe férkőzhet antiszemitizmusával. A történész elmondja: Eden, Churchill külügyminisztere részletes jelentést kapott a lengyel zsidóság megsemmisítéséről. Az angol parlament első és egyetlen történelmi alkalom jeléül csöndes felállással tisztelgett a lengyel zsidóság tragédiája gyászául. Ennek ellenére Lord Gort, Palesztina főkormányzója 1944 decemberében táviratot küldött az angol kormánynak, kérve: működjék együtt az oroszokkal az európai zsidóság kivándorlása megakadályozásában. A háború után a Whitehall politika-csinálói szerint a zsidó tragédia nem volt egyedülálló, nem igényel speciális elbánást. Weizmann csak propagandista volt szemükben. A varsói angol nagykövet, V. Cavendish-Bentick tapasztalta közelről az antiszemitizmus veszélyeit, hogy a zsidókat még mindig ölték. Ennek ellenére az angol kormány kérte a lengyel kormányt, ne engedjék ki az országból a zsidókat. A római angol nagykövet utasítás alapján ugyanerre kérte az olasz kormányt. Mindez a háború után történt Varsóban és Rómában. Gilbert előadása nyomán megtudjuk, hogy Weizmann kérte az angol kormányt, engedje az Auschwitzot túlélt húsz ezer lengyel zsidó gyermeket Palesztinába. — Nem diszkriminálhatunk a zsidók javára - volt a válasz. — A nácikat ne mentsük fel kötelességüktől, hogy élelmet adjanak a A Nemzetközi Olimpiai Bizottság nagy hibát követett el, mert nem vette el a németektől az olimpia rendezését. Az alapszabályban le van fektetve, hogy olyan ország, amely megsérti az emberi jogokat és bűnt követ el az emberiség ellen, az nem rendezhet olimpiát I A németek sok pénzt fektettek be a siker érdekében. A stadion 110 ezer ember befogadására készült, az uszodában 20.000 férőhely volt, a lovaspolóra 25.000 ember volt kiváncsi. Olimpiai harangot öntöttek, amelyben a béke eszményét hirdették. Az olimpiai lángot szent lángnak nevezték, Görögországból, az olimpiai faluból futók hozták Berlinbe. Még Budapesten is váltottak a futók kilométeres távokat, hatalmas közönség előtt. A németek mindent elkövettek a siker érdekében. Amerikából hazahozták az előzőleg KÉRJÜK OLVASÓINKAT, HOGY HIRDETŐINKET TÁMOGASSAK, vásárlásaik alkalmával HIVATKOZZANAK LAPUNKRA gyermekeknek, - szóit a hipokriták hangja Churchill elől eltagadták a zsidó tra gédia háborús fejezeteit. Atlee természete sen nem szerette a zsidókat. Lord Moym kétségbevonta a zsidóság népiségét. Gilbert leleplezései ma mára múltbó hozzák a jelenbe a figyelmeztetéseket. A zsidóságnak a diaszpóra és Izrael útjair olyan veszélyekkel kell megküzdeni, , ame lyek mindig, mindenütt ólálkodnak: az an tiszemitizmussal. Az anticionizmus mögött is ez álarcoskodik. Legyünk résen Angliában is, Amerikában is, Izraelben is. Keressük meg ma is a nem-zsidó világ Churchilljeit... olimpiai bajnokságot nert Helen Mayert, akinél nem sikerült, de sikerült a magyar-zsidó Elel Csibinek, aki 12 évvel későbben, 1948 évbe a londoni olimpián megismételte az olimpia győzelmet I A berlini olimpiászon Hitler minden győz tessel kezet fogott — a végtelen szimpatikus fekete Owens kivételével. Viszont Owens anní több barátot szerzett, mert négy olimpiai bajnok ságot nyert, mind a négyet világrekord alatt Lovelock nyerte az 1500 méteres síkfu tást. Behozhatatlan előnyt szerzett futása alatt Egy alkalommal Budapesten is versenyzett, ami kor Szabó Miklós volt az ellenfele, aki Európa bajnok volt. Budapesten is úgy elfutott ellen feleitől, mint gyorsvonat a tehervonattól. Lovelock később orvosi diplomát szerzett, majd Uj Zealandba költözött, ahol a földalatti villamoson szívszélhűdésben halt meg. Mk 1—áKJd» miwmm Myi iMkMfMAnvMÉvM. •Aaak. N«b kMR kArinltkftt aéa MMhk rím. MM« dkUrl » mkk4j* frtrf.______________ A MAGYAR ZSIDÓKKAL SZEMBEN TANÚSÍTOTT BÁNÁSMÓD A NÁCIK ÁLTAL ELFOGLALT EURÓPÁBAN (A Jad Vasém-sorozat XII. tanulmánykötetében meg elent tanulmány magyar fordításban.) Dr. BRAHAM L. RANDOLPH 2. közlemény A háború korai szakában a magyar kormány nem csak azért fáradozott, hogy magyar zsidókat kivegye az általános zsidóellenes intézkedések köréből, hanem azért is, hogy jogaikat, mint magyar állampolgárokét, megvédje. A kormány továbbra is kibocsájtott útleveleket külföldre, még Németországon keresztül való utazás céljából is ^ és tevőlegesen közbelépett magyar zsidók tulajdonának a németek által történt kisajátításának ügyében. 4 Az 1942. január 20.-án lefolyt wannsee-i konferenciát követőleg, amely „az európai zsidókérdés végleges megoldása,, ügyében döntött, a Magyarországra nehezedő nyomás saját zsidó problémájának 5 „megoldása,, érdekében és azért, hogy egyezzék bele a német befolyási körben élő magyar zsidók ellen a zsidóellenes intézkedések alkalmázásába, — könyörtelen-C né vált. Mindazonáltal az akkor Kállay Miklós vezetése alatt állt magyar kormány továbbra is helytállt és utasította Sztójay Döme berlini nagykövetét, valamint egyéb megbízottait a Német Birodalomban és a cseh és morva protektorátusban, hogy a német befolyás alatt álló területeken folytassák az ott élő, valamint ott maradt magyar zsidók érdekeinek védelmét 1940-ben Eichmann Adolf ellenezte, hogy magyar zsidóknak átutazó vízumot adjanak, attól való félelmében, hogy ezáltal a zsidók kivándorlása Németországból megszorítások alá fog esni. (L. R.L. Braham: The Destruction of Hungarian Jewry. A Documentary Account, New York, 1963, I. köt. 1.sz. okmány. Ezután e mű hivatkozási jele: RLB). 4 L. pl. Ernst Woermann memorandumát, 1940. okt.19. RLB,2.sz.okm. 5 A német nyomás részleteire nézve, amely a magyarországi „zsidókérdés megoldása,, irányában jelentkezett, I. R.L. Braham: The Jewish Question in German-Hungarian Relations During the Kallay Era,,— Jewish Social Studies, New York, 1977 nyarán (megjelenés alatt). 0 Kállay általános és zsidó politikájának értékelésére nézve I. előző művet. 7 A Német Birodalomban lakott vagy ott maradt magyar zsidók jogainak és érdekeinek védelmét a magyar kormány, többek között, dr. Ernest (Ernő) Katinsky nyilván magyar származású német ügyvédre bízta, akit 1926 május 12.-én a berlini magyar követség jogtanácsosává neveztek ki abból a célból, hogy „a Német Birodalomban levő magyar képviseleti szervek jogi érdekeinek képviseletét,, lássa el. Kinevezésének és a magyar zsidók érdekében a háború alatt kifejtett működésére nézve I. NA, 4665/4 sz. tekercs. Sorozat sz. K1509/K350109. SPORTSAROK Szerkeszti: FQNYÓ MÁRTON OLIMPIA - 1936
