Newyorki Figyelő, 1978 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1978-01-10 / 1. szám
NEWYORKI FIGYELŐ Tájékoztató III. évf. 1. szám — 1978 január 10 — Ára 25 cent Az amerikai magyar zsidóság hangja FIGYELŐ BÉKEHANGULAT... Szadat jeruzsálemi és Begin iszmailiai látogatása elámítottá a nemzetközi közvéleményt és azt a téves képzetet ébresztette fel, hogy a közelkeleti „30 éves háború,, hirtelen véget fog érni és a béke egyik napról a másikra megvalósul. Kétségtelen, hogy ez az elképzelés naivnak bizonyult. Ennek oka elsősorban az arabok egymás közötti komplex helyzetében rejlik. Minden egyes arab államnak más és más az érdeke és így nem csoda, hogy Szadat kezdeményezését - szemrebbenés nélkül - a béke ellen irányuló lépésnek tekintik. Ugyanígy a Carter-kormány sorozatos pálfordulása és az elnök nyilatkozataiban megnyilvánuló ellentmondások is arra vezethetők vissza, hogy Amerika vezetői sem értékelik kellő hozzáértéssel a közelkeleti helyzetet. A zűrzavarhoz hozzájárul az izraeli belpolitikában uralkodó bizonytalanság. A Munkapárt - érthetőennem tud belenyugodni a választási vereségbe és ezért Begin olyan lépéseit is kritizálja, amelyeket a Munkapárt is tenne, ha uralmon maradt volna. Begin azonban saját pártjában is súlyos kritikának van kitéve, mert ugyanakkor, amikor a „galambokénak nem eléggé „galamb,, - a „sólymokénak sem eléggé „sólyom.,. Legközelebbi tanácsadója és barátja, Smuél Katz éppen a napokban mondott le tisztségéről, hogy miniszteri tárcát igényeljen magának és kritizálhassa Begin állítólagosán túlzott engedékenységét. A helyzet tehát forr tovább, de az átlag izraeli megelégedett azzal a ténnyel, hogy háború előreláthatólag mégsem lesz és a béke végül is elérhetővé válik. Az izraeli közvélemény ezért az inflációnak és az izraeli font leértékelésének is a vártnál jóval kisebb jelentőséget tulajdonít. Az izraeli magyar közélet kis tükörképét mutatja a politikai harcoknak. Összefogás hirdetése inkább szónoklatok tárgya, ha viszont konkrét lépésekre kellene, hogy sor kerüljön, akkor a felek egymás támadásában elégülnek ki. Az izraeli magyar zsidó mulat az amerikaiak dicsőséghajhászásán, szemtől-szembe nagy-nagy megbecsülést mutat az amerikai jómódú testvér iránt, de ennek háta mögött nagyot kacag rajta. A jótékonyság kérdésében viszont nincs különbség az amerikai és izraeli szerencsés magyar között: egyik sem érzi szükségét, hogy megerőltesse magát, amikor jótékonyságról van szó. Hazatérésünk után egyetlen pozitívumról kell beszámolnunk: munkaszolgálatos bajtársaink súlyos panasza, hogy a Jad Vasém Intézet nem állít emléket az üldöztetés korában egyedülálló intézmény, a magyar munkaszolgálat mártírjainak. Megbeszéléseink eredménye reményt ad, hogy ez a kérdés a közeljövőben közmegelégedésre megoldódik. A részletekről - amint aktuálissá válnak — be fogunk számolni. Itt kell megemlékezni arról is, hogy a munkaszolgálatosok panasza a Jad Vasém ellen nem egyedülálló jelenség. Tudósaink alaposan kifogásolják , hogy ugyanakkor, amikor a többi nemzetiségű zsidók üldöztetése kellőleg került dokumentálásra, a magyar zsidóság vészkorszakbeli történetének okmányai nem kerültek összegyűjtésre és nincs megfelelő tudományos intézmény az okmányoknak az utókor részére való biztosítására. Ennek a halaszthatatlan nemzetközi munkának elvégzésére mozgalom indult. Izraelben pedig — ugyanilyen alapelvek szem előtt tartásával — a magyar-zsidó lexikon kiadása érdekében történtek lépések. Ha a magyar-zsidó közélet nemzetközi vezető egyéniségei az utolsó pillanatban ossz efognak,meg van a remény arra,hogy a magyar zsidóság ismét virágzásnak induljon. BE* « aö CN3 A SZENT KORONA VISSZATÉR Ismeretes, hogy az amerikai kormány döntése értelmében Vance külügyminiszter, küldöttség élén, január 6. napján visszaadta Magyarországnak a Fort Knox, Ky.-ban 32 éven át őrzött Szent Koronát. Ezt az eseményt az egész nemzetközi sajtó cikkek áradatában ismertette. Köztudomású, hogy Carter elnök intézkedése széleskörű ellenzést váltott ki mind az amerikai kongresszus, mind pedig a magyar emigráció részéről, sőt az Egyesült Államo^ Legfelsőbb Bírósága mondta ki az ügyben az utolsó szót, amikor a visszaadás megakadályozására irányuló petíciót elutasította. A visszaadást ellenzők érvelése abban csúcsosodott ki, hogy az intézkedéssel a Carter-kormány a „törvényesség látszatát,, nyújtaná a kommunista magyar kormánynak. A kormány ezzel szemben azzal érvelt, hogy a korona a magyar nép tulajdona, annak adja vissza és nem az éppen uralmon levő rendszernek. Érdekes, hogy vitázó felek egyike sem tapintott az ügy lényegére, ami annak tulajdonítható, hogy a magyar alkotmány alapeszméjét képező tanítással, amelyet a „Magyar Szent Korona Taná,,-nak neveznek, nem igen voltak tisztában. A Magyar Szent Korona Tana szerint a magyar nemzet minden joga a koronában testesül meg. A Korona tehát nem a népé, hanem a nép szerves része a koronának. Más szavakkal ez annyit tesz, hogy amikor a Magyar Népköztársaság kormánya igényelte a korona visszaadását és ennek érdekében minden lehetséges diplomáciai lépést megtett, így elsősorban Kádár János a pápánál interveniált, hogy diplomáciai súlyát vesse latba, akkor ezzel — bármilyen ellentmondásban is látszik a tény állani a Magyar Népköztársaság ideológiájával — a maga részéről is elismerte a Szent Korona Tana érvényét. Ez a tan a fentieken kívül még azt a tételt is leszögezi, hogy a Szent Korona tagságától senkit megfosztani nem lehet, aki tehát a Szent Korona tagjának született, az megmarad annak, kivéve, ha önmaga tagadja meg a hozzátartozást. Az utóbbi tételnek ismeretében indokolatlan a visszaadást ellenzők álláspontja, mert azzal a ténnyel, hogy a magyar kormány visszaigényelte a koronát, azt is elismerte, hogy a rendszer ellenzői is tagjai maradtak a koronának. Eddig ezt a jogot a magyar emigránsok nem igényelhették. Összefoglalva az az érzésünk, hogy a magyar kormány a korona viszszaígénylésének, az amerikai kormány pedig visszaadásának tényével az általános megbékélés szellemében járt el. Természetesen nem hányhatunk szemet a gazdasági szempontok előtt sem, mert most már megnyílt az út olyan tárgyalások folytatására, amelyek a magyar államnak az amerikai vámjogban előnyös elbírálást fognak biztosítani, de a fentiekkel nem a napi politikát kívántuk érinteni, hanem pusztán az esemény jogi vonatkozásaival óhajtottuk az olvasóközönséget megismertetni. Ilyen irányú kísérlet először és egyedül a korona visszaadásának napján megjelent New York Times cikkében látott napvilágot. A cikk idézi egy magyar származású, volt amerikai diplomata, dr. Klay Andor művét, amely a fentiekhez hasonló szempontból ismerteti a közönséggel a szent korona tanának lényegét. A MAGYAR ZSIDÓK VILÁGSZÖVETSÉGE • ’ NŐI OSZTÁLYA 1978. évi március hó 26.-án, vasárnap délután 2 órai kezdettel nagyszabású FURIM - ÜNNEPÉLYT rendez, amelyre tagjait és barátait szeretettel meghívja és kéri, hogy a rendezvény időpontját tartsák nyitva, e napon más összejövetelt ne rendezzenek. Diplomáciai figyelő IZRAELI^
