Newyorki Figyelő, 1977 (2. évfolyam, 6-22. szám)

1977-03-31 / 10. szám

1977. március 31. NEWYORKI FIGYELŐ 7 DR. FÁBIÁN SÁNDOR: it Mjandau-ffgjilkossugj (12. közlemény) Rupert Rezső: — Amikor Sípos a lak­tanyából elvitte a két Landaut, azt mondta, hogy őket a kegyelmes úr elé állítja. A hon­védelmi miniszter úr persze nem is látta őket. Ő azt hitte, hogy a kiadott parancsát, mely szerint Landauékat át kell szállítani a Margit körúti fogházba, végre is hajtották. Friedrich Istvání — Ismerjük azt ! (Mozgás.) Rupert Rezső: — Itt megkezdődött a tortúra. A kínzó vallatás. (Halljuk ! Hall­juk!—) A letartóztatásból csalárd módon kiszabadított Dobé Nándort Sípos szembe­állította Landau Adolffal és ekként fenye­gette: — Nézd, ez a becsületes keresztény ember. Dobé Nándor meg fog menekülni, de te, piszkos zsidó a börtönben rohadsz el, ha mindenedet oda nem adod neki, mert megcsaltad és megloptad. (Nagy zaj és moz­gás.) Beniczky Ödön: — Ez a honvédelmi minisztérium épületében történt ? Rupert Rezső: — Igen. Pőrére vetkőz­­tette őket, altestükbe valami égő tárggyal nyúltak be. Amint most már körülbelül sejtjük és az orvosok, akiket megkérdeztem -kombinálják, valami lápiszos pálcikával való benyúlás volt ez, nem tüzes vassal való benyúlás. Ok ugyan csak erre gondolhat­tak, mert nem tudhatták, hogy hátul ége­tik-e? Mindenesetre azt az érzést keltette, hogy őket tüzes vassal sütögetik. Friedrich István: — Ez már prakszis! ...Rupert komoly, kemény szavai pö­rölycsapásként dübörögtek. A hatás meg­döbbentő. Mi, a karzaton megdermedve figyeltük, hogy a kormányt egy-egy köz­beszólással egyedül a jelentéktelen Meskó Zoltán belügyi államtitkár iparkodott vé­delmezni. Úgy, ahogy. A miniszterelnök és a miniszterek azonban némán úgy ter­peszkedtek a bársonyszékben, mint a gyá­vaság, a reménytelenség, a tehetetlenség megkövesedett múmiái. Rupert Rezső: — Amikor a honvé­delmi minisztériumból visszaindultak, az történt, —miként Sípos Kamilló utóbb han­goztatta,— hogy Landau Adolf elkövette ,azt az aljasságot, azt a botrányt,,—hogy ä'z utcán letérdepelt Sípos előtt és ott kö­­nvörgött, hogy az életét mentse meg. Friedrich István: — Borzalom ! Rupert Rezső: — Méltóztassék csak elképzelni, hogy e mögött a tabló mögött, e mögött az életkép mögött, hogy egy ember ott térdel az utcán, micsoda ször­nyűséges háttér rejtőzködik. (Nagy zaj. Egy hang: Valóságos Ázsia !) Budaváry László*: - Mi köze mind­ennek a katonai bírósághoz ? Az inter­pellációt ezen a címen jegyezte be. Elnök: — Csnedet kérek. Ha a kép­viselő úr azt hiszi, hogy ő a miniszterelnök, akkor feleljen az interpellációra. Huszár Károly: — Ezt nem lehet men­teni senkinek sem! gyalázat ! (Igaz! Úgy van!) . Budaváry László: - Majd én meg­mondom a véleményemet. Elnök: — Csendet kérek, Budaváry képviselő úr, ez az eset a legnagyobb figyel­met érdemli. (Helyeslés. Taps.) Drózdy Győző: — Csak cinkosok pár­tolhatják. (Igaz, úgy van !) Rupert Rezső: — Ruzics Ferenc ezen a napon arra szorítkozott, hogy ultimátu­mot küldött a családnak, hogy amennyi­ben aznap nem kapják meg a milliókat: Landau Adolf és fia Izsákra kerülnek. Ru­zics azonban nem érte el célját, mert 23.-án a Főkapitányság letartóztatta. Dinich Vidor: — Tisztek jelennek meg tüzérséggel, szétlőni a rendőrséget. (Zaj.) Rupert Rezső: — Ekkor a honvédelmi miniszter, látva, hogy parancsait nem tel­jesítik, sőt haláleset jött közbe: mást már utánanézett a dolognak. Elrendelte a ke­lenföldi laktanya kiürítését. Ekkor min­denkit, akit jogtalanul fogvatartottak, át­szállították a Margit körúti fogházba. Friedrich István: - Hát többen is voltak ? Rupert Rezső: — Sokan voltak. (Mozgás.) Kovács József: — És ez Budapesten történik ? Rupert Rezső: — Tisztelt Nemzet­­gyűlés ! Landau Adolf halála az október másodikára virradó éjjel következett be. Friedrich István: — Hogy halt meg ? Rassay Károly: - „Önkezűleg fela­kasztotta magát.,, Rupert Rezső: — Azt mi nem tudjuk. Friedrich István: — A szokásos mó­don „öngyilkos,, lett. Rupert Rezső: — Hivatalos helyen azt állítják, hogy „a halál oka: öngyilkos­ság. Akasztás útján való öngyilkosság... Valami „érfelvágás„-ra is utalnak, de köze­lebbit még nem tudunk, mert az orvosi vé­lemény még nincs kész és a boncolási jegy­zőkönyvet még nem tekinthettem meg. Olvastam a kormánynak egy dementijét, egy kommünikéjét, aszerint „öngyilkosság esete forog fenn.,, —Tisztelt Nemzetgyűlés ! Azok kö­zött a körülmények között, amiket most előrebocsájtottam, természetesen joga van az emberek egyik részének feltételezni, hogy a kommüniké igazat állít, de éppen olyan joga van a másik résznek szörnyű aggodalommal arra gondolni, hogy Landau Adolf nem önkezével vetett véget életének. Nem is volt oka. Rassay Károly: — Az mellékes ! Ön­­gyilkosságba kergették ! Drózdy Győző: — Akkor is gyilkos­ság, ha „öngyilkosság,,! Beniczky Ödön: — Egészen mindegy. Megölték, ha „öngyilkos,, lett is. Friedrich István: — A miniszterek ezért felelősek ! Rupert Rezső: - Tisztelt Nemzet­gyűlés ! Nekem az a meggyőződésem, hogy megölték. Ez a meggyőződésem, mert any­­nyira ismertem Landau Adolfot, hogy tel­jesen kizártnak tartom, hogy önkezével vetett volna véget életének. Beniczky Ödön: — Halálba kergették! Rupert Rezső: — Amennyiben az or­vosok adatai arra fognak mutatni, hogy ön­­gyilkosság történt, úgy bizonyos, hogy ter­ror alatt hajtotta végre magán a harakirit ez , / a szerencsétlen ember. (Úgy van !Ugy van!) Beniczky Ödön: — Miért nem ment el a honvédelmi iniszter személyesen, ami­kor látta, hogy parancsai süket fülekre ta­lálnak. Friedrich István: — Tíz nap alatt me­hetett volna ! Elég autó van ! Rubinek István: — Korábban kellett volna a miniszteri felelősséget érvényesíte­ni. Bottlik József: — És a megtorlás meg­történt már ? Rupert Rezső: — Szembehelyezked­tek a miniszter úr parancsaival. Többek között Dánszky főhadnagy (Hallatlan ! Kiáltások jobb és bal felől: Tábornok és főhadnagy!) Huszár Károly: - Le van tartóztat­va ? Friedrich István: — Soronkívül elő­léptetik ! (Zaj.) Barla Szabó József: — Az egyetemi főhadnagyok is minden nap ellenszegülnek. (Folytonos zaj.) Rupert Rezső: — Tény, hogy a mi­niszter úr megparancsolta, hogy szállítsák át őket a Margit körúti fogházba. Báró Szterényi József: — De nem történt meg ! Tasnádi Kovács József: — Semmit se adnak a kormányra. Fütyülnek a miniszter parancsára. Rupert Rezső: — A miniszter elren­delte, hogy a család élelmet és ágyneműt vihet be. Másnap megjelent Dánszky fő­hadnagy és mindazt, amit a miniszter meg­engedett, egyszerűen visszavonta. (Nagy zaj. Felkiáltások: Mondjon le a kormány! Nem tud érvényt szerezni a parancsainak!) Huszár Károly a kormány felé: - Megnémultak ? Friedrich István: — Tessék viselni a felelősséget! Rubinek István: - Egy esztendeje tart ez így. Korábban kellett volna inter­pellálni. (Nagy zaj.) Beniczky Ödön: - Mi van azzal a főhadnaggyal ? Friedrich István: — Jöjjön ide az a főhadnagy ! Rupert Rezső: - A főhadnagy sza­badon jár. Eljárás folyik ellene. (Felkiáltá­sok: Ez azonnali megtorlást követel !) Rassay Károly: — Miért nem szó! egy szót sem a honvédelmi miniszter ? Rupert Rezső: — A minisztereken kívül vannak más felelős egyének is. Bor­zalmasan szomorú, hogy megtörténhetett, hogy letartóztatott embereket privát fog­ságban tartanak tizennégy napon keresz­tül, holott a kormány június 13.-i rende­leté szerint „a letartóztatott 48 órán balül katonai ügyész elé állítandó. Azok ölték meg Landau Adolfot, még ha öngyilkos lett volna is, akik 48 órán túl is fogvatar­­tották abban a szörnyű helyzetben a Kelenföldi rémtanyán. Barla Szabó József: - Az egyetemen is a csendőrzászlóalj kormányoz. Rupert Rezső: — Méltóztatik látni, hogy az egyik oldalon a rossz és gonosz emberek egész tömege sorakozik fel, akiket elkapott a szerzési vágy, akik nagy össze­geket akarnak szerezni. Ott van az egyik oldalon Dobé Nándor, a vezér, akinek hét évi fegyház van már a háta rr ögött, ott van Sípos Kamilló, Ruzics Ferenc és a többiek. Barla Szabó József: - Ezrek ! (Nagy zaj.) Rassay Károly: — Ezek teszik tönk­re az egész országot és magát a keresztény kurzust is. Friedrich István: — Ez a rendes re­cept. (Folytatása következik) ., it’s good to have a MONY Planner behind you Alacsony költségű, évenkint megújítható, 100.000 dolláros biztosítást ajánlunk ! Hogyan köthet 100.000 dolláros, ala­csony költségű, évenkint megújítható életbizto­sítást ? Az első évi prémium az alábbi összegű: 25 éves férfi: 233 dollár - 35 éves férfi: 275 dollár — 45 éves férfi: 538 dollár. A biztosítás legalacsonyabb összege 100.000 dollár. Kívánságra női prémium-mintát küldünk. - A terv 70 éves korban megújítható és 65 éves korban állandó biztosítássá alakítha­tó, további bizonyíték kérése nélkül ! Vegye igénybe szaktanácsaimat élet - és egészség­biztosítási, valamint egyéni és csoportos nyugdíj­tervek kérdésében. Írjon, vagy hívjon telefonon: LEVI GOLDBERGER Room 800, 505 Park Avenue v New York. N.Y. 10022 Tel: (212) 688-2000 Kérem, küldjön további részleteket az évenkint megújítható, időszaki bizto­sításról. Név.......................................................... Cím......................................................... Város................Állam...............Zip..... MONY FOR THE FUTURE

Next

/
Oldalképek
Tartalom