Newyorki Figyelő, 1977 (2. évfolyam, 6-22. szám)
1977-05-11 / 12. szám
6 NEWYORKI FIGYELŐ 1977. május 11. SPORTSAROK Szerkeszti: FONYÓ MÁRTON OLIMPIA LONDONBAN, 1908-BAN Izrael kiküldöttei. Harmincévesek. Mindaketten. A fiú is meg a lány is. Házaspár. Izrael küldte őket ide, hogy képviseljék az országot. A népet, akikkel élnek és akikért élnek. Izrael nagykövetei. Nem a hivatalos ország küldte őket, hanem a dolgozók. Nem a munkapárt kormányától kaptak megbízást, hanem a munkától, amit végeznek, amivel Izraelt akarják építeni és megtartani. Ezek a fiatalok nem a menekült nép, amely alig harminc éve teremtette ezt az országot, — ezek izraeli fiatalok, akik nem élték át a menekülést, a szenvedést. Ott születtek, ott akarnak élni és nem akarnak menekülni sehová, mert Izrael -ahogyan mondják csilingelve, zenélő hangona mi országunk és mi nem is akarunk máshol élni. Két héttel ezelőtt voltam együtt egy fiatal izraeli házaspárral és most itt van egy másik pár, Izrael és Rifka. A fiú az ország nevét viseli, a lány az ősök nevén él. A kibuc népe és annak munkája küIdte őket ide. Beér Sévától harminc kilométerre levő kibucban élnek és kora gyermekkoruk óta dolgoznak. Tizennyolc éve élnek ott. Ott jártak iskolába, ott készültek fel az életre, ott tanulták meg a kibuc-munkát és azért élnek, hogy a kibucot fejleszszék. A kibucon keresztül Izraelt és az izraeli nép fejlődését szolgálják. Ezzel magukon is segítenek. Gazdag kibuc, gazdag Izrael számukra is virágzóbb, jobb életet jelent. Két hónapig járnak az országban és Európában, - a kibuc költségére -, hogy lássanak és tanuljanak. Ez a jó dolgozó, a jó tanuló, a jó izraeli polgár jutalma. Elmondja, hogy minden évben elküld a kibuc egy jó pár fiatal embert, hogy szétnézzenek a világban és lássák, mit kell otthon is megvalósítani. A kibucukban 320 felnőtt és ötszáznál több gyerek van. Az arány nem rossz. A gyerekek korosztályok szerint élnek együtt és így vesznek részt a közös életben és közös tanulásban. A háziasszony a közösségi munkán kívül csak a lakás takarításával van elfoglalva, mert étkezni a közös konyháról kell. Az ebédlőben étkeznek és az asszonyok csak akkor főznek, ha valami különleges étellel vagy süteménnyel akarják meglepni a családot. Arcukra, alkatukra rá van írva a jó élet, az egészség. Arcuk pirospozsgás, majd kicsattan. A négy fiatalember arca napbarnított, karjuk erős és kezükön az éveát végzett munka nyoma. Egyik ismerősöm felajánlja,megtanítja őket itt, New Yorkban, jól kereső munkára, ha itt akarnak maradni. — Mosolyogva néznek. Fejüket rázva adják meg a választ. Mi nem azért jöttünk, hogy munkát tanuljunk, hogy munkába lépjünk. Gyere te velünk, majd mi tanítunk munkára. Nálunk, Izraelben van elég munka. M iért tartanál itt bennünket, amikor azt olvassuk, hogy egyik legnagyobb bajotok a munkanélküliség. Nálunk Izraelben nincs munkanélküli, ott minden szakmában munkást keresnek. Beszélgetés közben sok mindenről szó esik. Többször elhangzik a szó: zsidó. A fiatalasszony megszólal: itt azt mondjátok, zsidó, zsidó és csak úgy beszéltek Izraelről, hogy zsidó ország. Mi izraeliek vagyunk, én Izrael Állam polgára vagyok, mi ahhoz az államhoz tartozunk. Okos válasz. Pár hónappal ezelőtt Szingapúrban voltam. Néhány napon át ugyanaz a kocsivezető, egy kedves fiatal kinai ült a volánnál. Beszélgettem vele minden nap. Egyszer megkérdeztem tőle -politikai tudományom kibővítése végett-, hogy vájjon a szingapúri kínaiak mit éreznek. Melyik Kínához tartoztok — kérdem tőle. Csodálkozva mereszti ferde szemét. Nem akarja elhinni a kérdést. Pedig igazán nem akartam megbántani.- Mi szingapúri kínaiak vagyunk. Nem tartozunk sem a vörös, sem a nemzeti Kínához. Mi szingapúriak vagyunk és azok is akarunk maradni. Ugyanígy beszél a fiatal izraeli asszony. Kicseng hangjából, hogy Izrael Államához és népéhez akar tartozni minden időkre. A vallás és a faj az egyik oldal, az ország és az állam a másik. Nem akarnak állandóan a vallásra, fajra hivatkozni, hanem az államot, az országot tartják fontosnak. Lehet erről vitatkozni, tanulmányt, könyvet írni, de ezek az izraeli fiatalok így gondolkoznak és hatalmas erő van szavaikban. Fiatal barátaim érthetetlenül, megdöbbenéssel tapasztalják, hogy találkoztak itt, a nagy New Yorkban, olyan barátokkal a kibucból, akik itt dolgoznak, jól megy nekik, házat vettek,, .üzletük, taxi-engedélyük van. Hihetetlen számukra, hogy bármily földi jó megérné azt, hogy elszakadjanak Izraeltől. Ez a fiatalság nem tudja és nem akarja elhagyni a fiatal államot, hogy máshol, a maga javára teremtsen földi javakat. Boldogan mesélik, hogy a kibuc nemcsak mezőgazdasági termékeket, hanem ipari cikkeket is termel. Ex-Az olaszok nagyban készülődtek az 1908.évi római olimpiász megrendezésére, amikor 1906-ban nagy csapást érte őket: kitört a Vezúv és kettétörte az olaszok reményeit ! A Nemzetközi Olimpiai Bizottság még 1904-ben bízta meg az olaszokat a következő olimpiász megrendezésével és így a lemondás hideg zuhanyként érte a bizottságot. Még két év állott rendelkezésre és már úgy festett, hogy a nagy verseny elmarad. Edward angol király azonban, aki maga is nagy sportrajongó és kitűnő vívó volt, állt élére a mozgalomnak és bár az angol kormány pénzhiány miatt nem akarta vállalni a rendezést, a király szervező munkájának eredményeként mégis megvalósult az olimpiász Londonban,1908. évben. Már a felvonulásnál nézeteltérések Előfizetek a NEWYORKI FIGYELŐRE. j Egy évi előfizetés $7.50 díját □ csekkben mellékelem □ kérem számlázni Név_________________________ Cím mutatkoztak. A finnek zászló nélkül vonultak fel, mert az oroszok ragaszkodtak ahhoz, hogy cári zászló alatt vonuljanak fel. Az Egyesült Államok zászlaját nem hajtották meg, mert törvénye szerint élő ember előtt nem szabad meghajtani az amerikai zászlót I A verseny eredményei közül említésre méltó a marathoni futás, amelynek távja tudvalevőleg 42 km. és 195 méter. A stadionba elsőnek egy Dorando nevű olasz futó érkezett, de annyira kimerült, hogy mikor már csak 300 méter volt hátra, elájult. Honfitársai vonszolták be a célba. A győztes John Hayes amerikai futó lett. Két magyar világsikerről számolhatunk be a londoni olimpián: Fuchs Jenő győzött a vívásban és Weisz Richárd lett a nehézsúly olimpiai bajnoka. Itt kezdték meg a nők az olimpiai szereplést.íjászatban angol nő lett a bajnok. A KÉRJÜK OLVASÓINKAT, HOGY ■IRDETMNKEY TÁMOGASSÁK, vásárlásaik alkalmával HIVATKOZZANAK LAPUNKRA HEVES MEGYÉBŐL ELSZÁRMAZOTTAK! A HEVES MEGYEI EMLÉKKÖNYV BIZOTTSÁG KÉRI, HOGY AKI MEGBOLDOGULT MÁRTÍRJAINAK NEVÉT AZ EMLÉKKÖNYVBEN MEG AKARJA ÖRÖKITTETNI, E NEVEKET HALADÉKTALANUL JUTTASSA EL AZ ALÁBBI CÍMRE: RAV DR. JAKOV JOLESZ PINS KÉR 21. REHOVOT, ISRAEL portálják ezeket külföldre és nemcsak afrikai, de európai nemzetek is vesznek tőlük. Ezek a fiatalok írják a munka történelmét. Nem, mintha az elmúlt harminc év nem elég háborút és veszteséget jelentett Izraelnek, de úgy érzik, a munka sikere felér a háborúban aratott győzelemmel. Beszélgetek velük a népi csoportokról. Érdeklődöm, a magyar származásúak közelednek a magyar csoportokhoz, vagy, hogy románok, lengyelek ismerik-e a nemzetiségi csoportok munkáját. Nem tükröznek lelkesedést a válaszukban. Mi azt szeretnők, hogy Izraelben minden dolgozó polgár Izraelhez és nem az etnikai csoportokhoz tartoznék. Szép az apákra,nagyapákra való emlékezés. Gyönyörű, ha valaki kíváncsi a kultúrára, műveltségre, amelyben apáink éltek, de az izraeli nemzedéknek az állam kötelékébe kell beolvadnia és annak kell, hogy szerves része legyen. Nem vitatkozom velük. Bizonyos, hogy sokan másképpen gondolkoznak e kérdésről, de a beolvadás a nagy izraeli közösségbe bizonyosan helyes gondolat és amellett lehet és kell is ápolni a régi kultúrát. Itt, az Egyesült Államokban ugyanaz a helyzet, mint Izraelben. A második generáció, amely fiatalon került ide, beolvad a nagy amerikai közösségbe és mind távolabb kerül a magyar-zsidó gyökértől. Izraelben gyakran a második és harmadik nemzedék is meg akarja tartani etnikai csoportját. Sokszor maguk sem tudják, miért... Az izraeli munka követei el vannak ragadtatva, amit ebben a városban látnak. Tátott szájjal nézik a felhőkarcolókat, lélekzetfojtva figyelik az utcai forgalmat. De ha megkérdem tőlük, volna-e kedvük itt maradni, válaszuk határozottan nemleges. Ezek a nagy követek tartják meg Izraelt. KARDOS LÁSZLÓ: Az én Figyelőm ken
