Newyorki Figyelő, 1977 (2. évfolyam, 6-22. szám)
1977-03-31 / 10. szám
1977. március 31. NEWYORKI FIGYELŐ 11 DR. JESURUN ELIJAHU (TEL AVIV) : A VAS FIAI ***+****+++*++*+*+**+++*****+**++++***++*+*+*+■10, BOLDOG PÉSZACH ÜNNEPET ÉS BÉKÉT KÍVÁNUNK MINDEN MAGYAR-ZSIDÓ TESTVÉRNEK AZ EGÉSZ VILÁGON Bokor László és Magda ★★★★★★★★**★★★★★★★★★★★★★★★★★★***★★★★★*★★★★★★★★★★* Boldog ünnepeket, békét kíván a világnak Gáti N. Norman és Éva Boldog ünnepeket kíván minden barát|ának és ismerősének az egész világon Fogéi Sylvia és Tibor rk-k -k-kirkirkirkirifk-k-kifirk ★★★★•fr»*1*"* *-kit-kit Boldog ünnepeket kíván PÉSZACH ALKALMÁVAL Várkony Miklós és Magda ■k-kirkirk-kirk-k-kifirkirkirirk-kirirk-k-k-k-k-k-k-k-kkr-k-k-k-k-k-k-kkrk'k-kirk-kkif BOLDOG PÉSZACH ÜNNEPET ÉS BÉKÉT KÍVÁNUNK MINDEN MAGYAR-ZSIDÓ TESTVÉRNEK AZ EGÉSZ VILÁGON Berger Mihály és Magda PÉSZACH ALKALMÁVAL köszönti az egyetemes zsidó népet Kovács Alex és Márta Az 1904-től 1914-ig terjedő időszakban vagy 25000 bevándorló jött az országba. Hozzávetőleges statisztika szerint hatvan százalékuk jeridázott, visszament Oroszországba vagy Amerikába vándorolt. További 15 százalék maláriában pusztult el, arabok golyójától találva esett el vagy öngyilkos lett. A daganjai temetőben például több sírkövet találunk ilyen felirattal: — X.Y. élt 21 évet. Egész életében mezőgazdasági munkásként dolgozott. -Az élők egy negyede maradt meg az országban. De aki megmaradt — az vasból volt. No nem a fizikuma- hanem az egyénisége. Ennek az ún. második alijának az emberei vezették aztán a jisuv, majd az állam ügyeit közel ötven esztendeig. Az ólék egy negyede maradt Kik voltak ezek „a vas fiai,,? A borzalmas kisinevi pogrom és az orosz-japán háború után erősödő antiszemitizmus, melytől a proletariátus sem volt mentes, sok fiatalt kiábrándított abból a hitéből, hogy rövidesen győz a forradalom és az megoldja a zsidókérdést is. Ezek nem adták fel szocialista elveiket, de azokat saját országukban akarták megvalósítani, azzal, hogy megteremtik az erec jiszraeli munkásmozgalmat. Kíméletlenül kegyetlen feladatot vállaltak magukra. Mezőgazdasági bérmunkásokká átképezni magukat egy országban, hol csak szervezetlen, rosszul fizetett arab béresek dolgoztak az ültetvényeken. A zsidó kolonisták, kiknél munkát kerestek, kelletlenül fogadták őket. Forradalmi elveik, tüntető vallástalanságuk idegesítették a parasztokat, akik akárcsak az arab effendik, olcsó és engedelmes fellachokat alkalmaztak. Ám a mi új bevándorlóinkat semmi sem rettentette vissza, már mint azokat, akik túlélték a nehézségeket. Egyikük leveléből idézünk, melyet Oroszországban maradt öcscsének írt a chaluc: Leszálltunk a haifai halászkikötőben. Haifa piszkos és rendetlen kisváros. A hegyoldalon kiemelkedik a technikum impozáns épülete. De mi nem tanulni, hanem dolgozni jöttünk. A szerény munkásotthonba mentünk ebédelni. Egy idősebb néni félrehívott. Fiam - kérdezte - van otthon anyád ? Mert ha még látni akarod, tégy félre a pénzedből 25 rubelt, hogy legyen útiköltséged, ha innen menekülni akarsz. Nem fogod bírni a robotot és az éhezést. Nevettem rajta és barátaimmal delizsánszon Chederára utaztam. Megbámultam az eukaliptusz erdőt, a ,,zsidófákat,, —ahogy az arabok nevezték, melyeket a kolonisták hozattak Ausztráliából, hogy gyökereik felszívják a mocsaras föld vízét. Egy öreg, beteges paraszthoz mentem dolgozni. Felesége és két fia pusztult el maláriában. Azt mondta, hogy nincs ház, melynek ne lenne egy vagy két halottja, holott a falu csak 11 éve áll. A munkásotthonban kértem fekhelyet. — Öt órát aludhatsz ezen a vaságyon, — mondta egy rideg hangú férfi. Éjjel négy órakor egy fegyveres ember rázott fel álmomból: Az őr volt, akinek az ágyát foglaltam el, míg az a határt járta. Másnap elindultam Jaffóra munkát keresni. Ami leginkább meglepett, hogy este a hullafáradt fiúk és lányok olyan vidáman ropták a hórát, mintha egész nap aludtak volna. I- lyen akarok lenni én is. Erec Jiszraélt nem aranytálcán hozza elénk a Zsidó munka, fegyveres zsidó őrszolgálat és a héber nyelv kizárólagossága - volt a második alija jelszava. Mindezekhez nem volt semmi képességük, semmilyen előképzettségük.Csak az erős akaratuk.A gyengeséget megvetették, kegyetlenek voltak önmagukhoz, akár a biluisták az első esztendőkben. De azokat megváltotta a báró támogatása. Nekik egyedül kellett megvívniok a harcot. És nem a maguk boldogulására, hanem hogy diadalra vigyék eszméiket. Nem csoda, hogy oly kevesen bírták elviselni az objektiv nehézségeket, azt a feszült atmoszférát, melyet maguk teremtettek meg és amely keresztülsegítette, igaz, csak a keveseket, a válságokon. KÉP AZ ORDER DAY-RŐL (Balról jobbra:) Herbert Tenzer, Mel Parness, Mrs. Simcha Dinitz, Walter Freitag, Hon. Simcha Dinitz, Paul Safro, Rabbi Sheperd Baum, Joseph Parness, Harold Bernstein, Herman Z. Quittman.
