Newyorki Figyelő, 1977 (2. évfolyam, 6-22. szám)
1977-03-31 / 10. szám
6 %r»n7VAnKI FIGYELŐ 1977. március 31. Címnek azt is adhatnám, hogy A MISKOLCI SZEGÉNY KÁLVIN UTCÁTÓL A NEWYORKI DÚSGAZDAG CHASE MANHATTAN PLAZÁ-IG, - amikor GÁTI NORMAN-nal beszélgetek. Miért Gáti Normannal, - mert ő a tipikus fiatal magyar-zsidó karrier, aki nincs még húsz éve, hogy ide érkezett és nemcsak megélhetést, de címet és rangot teremtett magának.- Norman, szeretném, ha arról nyilatkoznál a Figyelő útján, milyen volt útad a szegények miskolci Kálvin utcájától a Chase Manhattan Plaza gazdag világába.- Ez nem ok arra, hogy nyilatkozzam, — válaszolja Gáti Norman. Mikor azonban megmagyaráztuk neki, hogy ő volt a Világszövetség első igazgatósági elnöke, aki a szervezettől díszplakettet kapott munkájáért, akkor végre kötélnek állt és hajlandó volt egyet-mást mondani.- Azt is mondhatnám, hogy nehéz és hosszú, de mondhatnám a fordítottját is, hogy rövid és könnyű. Sok gyerek, népes család, ez volt a kezdet. A sok gyereknek mesekönyv alig került kezébe. Minálunk a pénz kezdődött úgy, mint a gyerekkönyvekben a mesék: hol volt, hol nem volt, de inkább az utóbbi. Anya sohasem tudta, tud-e uzsonnát bepakolni a sok gyereknek. Szerencsénk volt, hogy a kis ház, ahol laktunk, az öreg zsidó elemivel volt összeépítve és ha délelőtt folyamán apám vagy anyám gondoskodhatott tízórairól, — a kerítésen át segített hozzá. Az első neonfényes lakás a miénk volt, mert a polgármester a szegények házai közé is felszereltette a neonfényű ívlámpákat,melyek, majd hogy bele nem lógtak kis földszinti lakásunkba. Szegény apánk téli estéken meg is tiltotta, hogy saját villanyunkat használjuk, mondván, hogy a külső neonfény világosabb, mint a sajátunk. Ez volt a kezdet. Aztán a pesti élet, a Goldmark-terem, munkaszolgálat s a háború befejezése. EGY boldog család voltunk, mert a szegénység, ha meg is volt, de mindnyájan életben maradtunk. A sors úgy hozta magával, hogy minden testvérem külföldre ke rült. A usztráliáb a,Svédországba, Canadába, három pedig ide, az USA-ba. Az amerikai élet segített és mindnyájan révbe értünk külföldi életünkben. De gyakran kérdem magamtól, mit ér ez a jólét, mikor szüleim már nem élnek s három testvéremet is elvesztettem. Ez a tipikus középeurópai, - köztük a magyar-zsidó családok sorsa, de még így is jobb, mint azoké, akik a náci vész alatt teljes egészükben elpusztultak. Próbálom vigasztalni Gáti Normant és közéleti működésére terelem a szót. — Közéleti szereplésem ? A szó szoros értelmében csak az utolsó három évben volt. Zsidó vagyok, Izrael pártján állok. Tudom, hogy a zsidóság sorsa elválaszthatatlan Izraeltől. — Mint ahogyan beszélgetésünk kezdetén megmondtam, a közélettel kapcsolatosan csak akkor vagyok hajlandó nyilatkozni, vagy talán nem is nyilatkozni, csak beszélgetni, ha szó szerint leközlöd még akkor is, ha nem azonos a véleményeddel. Ezt megígértem : — Természetes, hogy az újságba az kerül, amit Te elmondasz,akár dicséret,akár kritika. Szabad sajtó és szabad szó alapján állunk, nyugtatom meg Gáti barátunkat. Előre bocsájtom, - folytatja Gáti Norman, hogy a legnagyobb tisztelettel tekintek a Világszövetség múltbeli munkájára és magam részéről is dicsérem a régi vezetőket, akik létrehozták a szerve zetet. Derék munkát végeztek a nácik elleni harcban, a jóvátételi eljárásban, az izraeli közös munkában, a segítségnyújtásban, de azt is meg kell mondanom, hogy a Világszövetség vezetősége nem megöregedett, de kiöregedett. Ha elmegyek egy gyűlésre, rajtam és egy-két barátomon kívül alig-alig van ötvenes, nem beszélve negyvenesekről. Izraelben és az egész világon zsidó és nem-zsidó szervezetek egyaránt átadják a vezetést a fiatalabbaknak, akik talán a kor szellemének megfelelőbben tudják az egészet szervezni, irányítani és újabb dolgokat alkotni. — Mi történt az alatt az idő alatt, amikor Te voltál az igazgatóság elnöke, milyen újabb szervezések történtek ? — kérdem a kitüntetett, volt igazgatósági elnököt. Mosolyogva néz rám, az ismert és kicsit huncut Gáti-mosollyal. — Amikor én átvettem az igazgatóságot, mondhatom, trianoni állapotok uralkodtak és ez végig úgy is maradt. — Mi az, hogy trianoni állapot — kérdem. — Trianonban —válaszolja- szétszedték Magyarországot. Erdélyt, a Délvidéket, az északi vármegyéket különböző államokhoz csatolták. U- gyanezt éreztem a Világszövetségben. Annyi volt az ellentét, annyi tevékenységet kapcsoltak le vagy akartak lekapcsolni, hogy sok idő kellett ahhoz, hogy harcoljunk a szövetség egységéért. Ennek ellenére köztudomású, hogy sok esemény történt az előző vezetőség irányításával, a magyar művészek kitűnő műsorától kezdve, a labdarugó mérkőzésen keresztül, az izraeli segélypénztár támogatásáig, vendégelőadók beszámolói, stb., hogy a trianoni körülmények között igyekeztünk a legjobb munkát végezni. Igazat kell adnunk Gáti Normannak, hiszen a Világszövetség vezetősége őt is, elnöktársát is díszplakettel tűntette ki kiválóan végzett és a zsidóság érdekét, Izraelt szem előtt tartó munkájukért. — Az egységet és a fiatal vezetőket hiányolod jelen pillanatban tehát a Szövetség életében ? — Pontosan így van, azzal a különbséggel, hogy nemcsak én hiányolom, hanem nagyon sokan mások is. Barátaim nagy része ötven éven alul van, jómódú, tehetős emberek, akik részt vennének a Szövetség életében, ha ezeket a hibákat kiküszöbölnék. Húsz év alatt a körülmények megváltoztak. Mi húsz évvel ezelőtt érkeztünk ide, mint zöldek. Ez az idő elmúlt, az újonnan jöttek megértek és régi szellemet új eszmékkel akarják felújítani, megtölteni a régi vezetők tiszteletben tartásával. Mi nem harcra, hanem egységes, közös munkára szervezkedünk a fiatal vezetőkkel. — Norman, szerintem is, amit Te elmondtál, nyitott kapu. A trianoni időket most szüntetik meg és teremtik meg az egységet. Bizonyos vagyok abban, senki nem állja útját, hogy a fiatalok vegyék át a vezetést. — Te bizonyos vagy benne, - mondja Norman barátom, - én az ellenkezőjét látom. Hadd mutassak rá egy alapvető dologra. Az amerikai tagozat vezetői állandóan attól félnek, hogy a szervezet elveszti adómentességi jogát, ha politikai ügyekkel foglalkozik. Nekem más a véleményem. A szervezetnek kell politikával foglalkozni, mert magyar-zsidó vonalon az amerikai tagozat a legnagyobb erő és nem maradhat ki semmiféle akcióból, aminek politikai éle van. Azért vagyunk, hogy politikai erőt jelentsünk és ott hallassuk hangunkat. Az adómentesség túlságosan nagy ár és ha így folytatja a Szövetség munkáját, akkor valóban csak hitközségi nívón marad. Ez az, amit sem én, sem fiatal barátaim nem akarnak és ezért maradnak távol a munkától. — Csak nem azt akarod mondani, hogy Te is távol akarod magadat tartani a közösségi munkától ?- Távol tartom magamat, míg Szövetség nem fordul arra felé, amit mi szeretnénk. A távoltartás nem jelenti azt, hogy olyan akcióban, amelyet helyesnek tartok, nem veszek részt.- Hidd el nekem, mondja mosolyogva, - ha nem a kedvem szerinti közösségi munkában vehetek részt, akkor inkább időmet unokámmal akarom tölteni.- Mikor Amerikába érkeztem, a lányomnak szenteltem életemet,most unokámnak. Különbség az, hogy akkor minden időmet lefoglalta a munka, most, ha akarom, másra is fordíthatom időmet.- Remélem, - mondja határozottan, — nem bántottam meg senkit és amit mondtam, legfeljebb vitára és fejlődésre ad alkalmat. Kezet szorítunk. - Derék ember vagy, Gáti Norman. H. ROTH & SON IMPORTERS "Lekvár hordóból" mák, dió, háztartási cikkek 1577 FIRST AVENUE NEW YORK, N.Y. 10028 — TEL.: RE 4-1110 — ! Szerezze be gyógyszerszükségleteit megbízhatóan, olcsón nálunk: HEYMAN'S PHARMACY 5101—13 Avenue Boro Park, Brooklyn — Tel. 435-5644 — Beszélünk magyarul, héberül és jiddisül is. A legfigyelmesebb kiszolgálás! E hirdetés felmutatói kedvezményben részesülnek! ZSOLDOS ANDOR: Szürke porszem című új verseskötete a Magyár Zsidók Világszövetsége irodájában is megrendelhető ! Ára 10 dollár. A kitűnő költő megragadó versgyűjteménye egyetlen könyvespolctól sem hiányozhatik !_________ FRED HERZOG Realtor 29 Forestburg Road (across the A-P Market) Monticello, N.Y.12701 Tel. : (914) 794-7340 1940 óta államilag engedélyezett ingatlaniroda. A legjobb vételi lehetőségek, minden vételt garantálunk. KARDOS LÁSZLÓ: Az én Figyelőm
