Newyorki Figyelő, 1977 (2. évfolyam, 6-22. szám)
1977-03-31 / 10. szám
SCHNEIER ARTHUR főrabbi: PÉSZACH TANULSÁGA PÉSZACH A Pészach-ünnepen emlékezünk a zsidók meneküléséről az egyiptomi fáraó rabszolgaságából, 3200 évvel ezelőtt. Bár a kivonulás története ősi történelem, mai jelentősége nyilvánvaló. A szabadságért való harcnak soha sincs vége. Minden nemzedékben a zsidó volt a szabadság fokmérője. Ha egy állam egyenlő jogokat biztosított zsidó néprétegeinek, akkor ez arra a következtetésre vezetett, hogy ott igazságos társadalmi rend uralkodik. Bárhol, ahol a zsidó előítéletekkel találta magát szemben, ott az igazságtalanság és a hátrányos megkülönböztetés uralkodott. Népünk ellenségei különféle módszereket használtak a zsidóság megsemmisítésére. Egyesek nyíltan és közvetlenül tevékenykedtek ezirányban, amint Hitler Mein Kampf-jában megírta. * Mások finomabb technikát alkalmaztak, bár céljuk azonos volt. Népünk mai ellenségei előnybe helyezik a finomabb eszközöket. Létezik egyfajta terv, amely népünk megosztását célozza: különbséget téve zsidó és zsidó között. Ez sem eredeti módszer: az ^ iptomi Fáraó is megkísérelte, hogy elpusztítsa Izrael népét azáltal, hogy a zsidó asszonyt használta eszközéül. Amint az Exodus könyvében írva van, a két héber bábaasszony, Sifra és Pua, akik -amint Rasi közli- Jochebed és Mirjam egyiptomi neve volt, megkapták az utasítást Fáraótól, hogy minden fiúgyermeket, aki zsidó nőtől született, öljenek meg. Más szavakkal, ahelyett, hogy azonnal megölette volna a zsidókat, arra a következtetésre jutott, hogy eredményesebb, ha maguk a zsidó bábák hajtják végre a gyilkosságokat. Ekként a történelmi felelősség a nemzetgyilkosságért magát a zsidó népet terhelné. Fáraó részéről tudatos kísérlet volt a zsidó és zsidó közötti különbségtétel é$ becstelen tervének megvalósítása azáltal, hogy zsidót szembeállít zsidóval. Ezeknek a zsidó asszonyoknak a magatartása,amellyel elutasították az egyiptomi uralkodó tervének keresztülvitelét és amelynek útján megmentették a megszületett zsidó fiúgyermekeket, volt az erkölcsi és történelmi alapja a nemzet alapításának, amelyet Mózes, a nemzet vezére valósított meg, aki maga is a gyilkossági terv áldozata lett volna gyermekkorában. Más szavakkal, a zsidó szolidaritás nagy tette, amely kifejezésre jutott a zsidó bábák magatartásában, amikor megtagadták az engedelmességet Fáraó rendelkezéseivel szemben és nem engedték át magukat eszközül a zsidók ellenségének, hogy elpusztítsa a zsidó nemzetet azáltal, hogy zsidót szembehelyez zsidóval, a nagy történelmi és erkölcsi döntések egyike volt, amely megteremtette a zsidó népet és amely előtérbe állította a zsidó nép vezérét, aki a rabszolgaságból a szabadságba vezette őket. A mi nemzetünk úgy tudott megszületni, hogy zsidó nők nem engedelmeskedtek azok sötét terveinek, akik elpusztításunkra törekedtek azáltal, hogy zsidót szembeállítottak zsidóval. Egyszersmindekkora elérkezett az idő, amikor a zsidó népnek egységesen kell állnia és megmutatni azoknak, akik szakadást akarnak sorainkban előidézni, hogy egyetlen öntudatos zsidó sem ismer el ilyen különbségtételt és egyetlen öntudatos zsidó sem fog belenyugodni ilyen különbségtétel teremtésébe. Ez a jelentősége a Széder-asztalnál való emlékezésnek a megváltás történetére. Legjobb kívánságainkat küldjük minden testvérünknek Pészach alkalmával.- ^0 c,st 39öi Street PROF. AUGUST MÖIRAR 177 SOMERSET DR, P.O.B. 1084 NEW 0RONSWCS 08903 Diplomáciai figyelő Forró detente vagy hideg háború? Irta: C. L. SULZBERGER 1921-ben Lenin memorandumot intézett külügyi komiszárjához, Csicserinhez, amely mind a mai napig lenyűgöző olvasmány. A nagy forradalmár megjósolta, hogy „a kapitalisták hitelt fognak nyújtani nekünk acélból, hogy támogassuk a kommunista pártokat más országokban”. „El fognak látni bennünket nyersanyaggal és technológiával, amit nélkülözünk és helyreállítják hadiiparunkat, amelyre szükségünk van, hogy később diadalmas támadásokat intézhessünk szállítóink ellen. Másszóval: keményen fognak dolgozni, hogy előkészítsék öngyilkosságukat.” Ha valaki elolvasta ezt a jóslatot 50 évvel ezelőtt, amikor a Szovjetunió még pólyában volt, azt gondolhatta, hogy Lenin nagyzási hóbortban szenvedett. Most azonban, csaknem tíz évvel az úgynevezett détente életbelépése után, Lenin megdöbbentően pontos prófétának bizonyul. UJ ÉRA A hideg háborúnak vége. Érvényben van a détente abban a formában, ahogyan azt az 1975-ös helsinkii egyezményben hivatalosan jóváhagyták. És ennek az új érának lelkes megerősítéseként, a kapitalista világ összesen 44 milliárd dollár értékfi hitelt előlegezett a szovjet tömbnek, igen gyakran alacsonyabb kamat mellett, mint amennyit a nyugati bankok számolnak fel nyugati üzletfeleiknek. Ugyanakkor a Szovjetunió minden évben brutto nemzeti össztermelésének 12—13 százalékát katonai előkészületekre forditja. Erre a célra az Egyesült Államok körülbelül hat százalékot, a NATO többi állama pedig öt százaléknál kevesebbet fordít. És a Nyugat csak most döbbent rá, hogy tíz év óta aláértékelte a szovjet katonai előkészületek méreteit. Maga a Kreml tényleges hadi kiadásainak csak egyharmadát ismeri be, hivatalosan. Ennek következtében a komor helyzet az, hogy Nyugat-Európában például ma kétszer annyi szovjet katona állomásozik, mint amerikai, holott létszámuk tfz évvel ezelőtt nagyjából azonos volt. Mi más történt a détente alatt? Az oroszok 141-ről 168-ra növelték hadosztályaik számát; a Varsói Paktum erőinek létszáma 40 százalékkal fokozódott; tüzérségük csaknem megduplázódott; és a Szovjetunió hat új stratégiai nukleáris szisztémát fejlesztett ki; a szovjet tankprodukció ötszöröse az Egyesült Államokénak, a tengeralattjáró-produkció pedig négyszerese. MIÉRT? Miért követel a hidegháború vége és a détente kezdete ily szokatlan viselkedést? Kétségtelen, hogy a Szovjetunió sohasem titkolta, hogy toyábbra is terjeszteni akarja saját formájú „szocializmusát” ebben az új, állítólag enyhébb klimájó korszakban, ám miért szükséges e célból halálra rémítenie bennünket? Georg Leber, Nyugat-Németország energikus honvédelmi minisztere szerint. ma a Varsói Paktum államainak több, mint 26,000 tankja áll csatarendben Európában — a NATO páncélos haderejének több, mint háromszorosa. A Varsói Paktum a NATO légierejének kétszeresével rendelkezik, kétszerannyi katonát tart fegyverben, és a détente kezdete óta a katonai hatalmi mérleg jelentős mértékben tolódott el a javára Európában. Múlt havi, Tulában tartott beszédében. Leonyid Brezsnyev felajánlotta jóakaratát és „tisztességes szándékait’ a Nyugatnak — de a tankok még ott vannak. A hatvanas évek derekán az amerikai külügyminiszter kijelentette: „Nincs jele annak, hogy az oroszok a miénknél nagyobb nukleáris stratégiai haderőt szándékoznának kifejleszteni.” Ez a szovjet nukleáris erő most nagyobb. NUKLEÁRIS TARTALÉKKÉSZLET Továbbá, az Egyesült Államok abba a helyzetbe került, hogy többé-kevésbé kénytelen lecsökkenteni az Európában fenntartott nukleáris tartalékkészletét, mert azokat nem védelmezi kellőleg a rendelkezésre álló katonai szárazföldi haderő. Washington hajlandó lenne redukálni ezt a tartalékkészletet a szovjet tankok részleges visszavonulása ellenében. Erre azonban ez idő szerint a Szovjetunió nem mutat hajlandóságot. Mindamellett meggondolatlan cselekedet lenne konkrét konklúziókat levonni a szovjet politika közvetlen szándékait illetően. A Kreml alkalmasint történelmi jelentőségű döntés előtt áll. De egy dolog világos: ami a szovjet katonai előkészületeket illeti, a különbség a hidegháború és a détente között korántsem olyan frappáns, hogy elkápráztassa a tárgyilagos megfigyelőt, akinek az a benyomása, hogy a détente csupán egy új taktika a hideg háború más eszközökkel való folytatására. (New York Tüneti XXX Brezsnyev, az ismert és a Szovjetunió által állandóan követett diplomáciai eljárás alapján, azonnal kihasználta a Carter elnök félreérthető megjegyzései folytán kialakult, zavaros helyzetet és a Közel-Kelet kérdésében jelentős beszédet tartott, amelynek hangja jóval mérsékeltebb volt Izraellel szemben, mint az előző szovjet megnyilvánulások. Rabin miniszterelnök megelégedéssel állapította meg, hogy Brezsnyev a felek közötti közvetlen tárgyalások szükségességét hangsúlyozta. A Fehér Ház ingerült reakciót tanúsított Brezsnyev beszédére. DIPLOMÁCIAI FIGYELŐ folytatása a 8. oldalon NEWYORKI FIGYELŐ
