Newyorki Figyelő, 1977 (2. évfolyam, 6-22. szám)
1977-11-29 / 21. szám
1 NEWYORKI II FIGYELŐ Tájékoztató II. évf. 21. szám — 1977. november 29. — Ára 25 cent Az amerikai magyar zsidóság hangja 30 ÉV —30 ORA ✓ / A BEKE ÖSVÉNYÉN Nehéz helyzetben van a cikkíró, amikor a legutóbbi napok világeseményeit értékelni és álláspontját az olvasóközönséggel ismertetni kívánja. A történtekkel szemben lehetetlen tárgyilagos álláspontot elfoglalni és talán jobban megfelelne a célnak, ha naplószerü, szinte percenkint változó érzéseinket vetnők papírra. Paradoxként hangzik, de megközelíti az igazságot, hogy tárgyilagosabbak vagyunk, ha a könnyekről számolnánk be, amelyek kibuggyantak, amikor Szadat vigyázz-ban állott a Hatikva hangjainál, vagy amikor elhelyezte koszorúját az izraeli ismeretlen katona emlékművén,aki az Egyiptom elleni háborúkban ontotta vérét Izraelért. Az olvasó azonban határozott állásfoglalást, útmutatást, érvekkel alátámasztott nézőpontot vár politikai cikkírójától. Ezért el kell hagynunk a szubjektív érzések területét és politikai nézeteinknek kell hangot adnunk, amelyek valószínűleg nem fognak általános elismerést kiváltani, de vita alapjául feltétlenül szolgálhatnak. Szadat izraeli látogatásában az a negatívum a legnagyobb pozitívum, hogy megosztotta, mint a múltban már annyiszor, az arab világot. Nem lehet vitatni, hogy az egyiptomi elnök saját életét kockáztatta és biztonságát az általa hitt közérdekű álláspontnak alárendelte. Ezért szavahihetőségét nem szabad kétségbe vonni és el kell fogadni, hogy békét akar teremteni a világ legbékétlenebb körzetében. Ezért érthető és mindenki támogatását érdemlő felfogás a két nyugatnémet politikusé, akik Szadatot és Begint javasolják az 1978. évi Nobel-békedijra. Ezen túlmenően azonban az izraeliegyiptomi párbeszédnek történelmi jelentősége az, hogy az évtizedeken keresztül hirdetett, hamis arab beállításról lerántotta a leplet. Az arabok - és tegyük hozzá, a harmadik világ államai, valamint a keleti blokk is állandóan az izraeli aggresszióról beszél. Ez a költött vád most, Szadat látogatásával semmivé foszlott. Napnál világosabb, hogy Izraelnek semmiféle támadó, hódító szándéka nincsen és egyedüli törekvése, hogy szomszédaival békében éljen. Akkor tehát, amikor Szadat látogatásának eredményét abban foglalta össze, hogy SOHA TÖBBÉ HÁBORÚT, akkor az Izraelben eltöltött 30 óra 30 év véres kísértetét űzte el és tette napnál világosabbá, hogy Izraelt nem terület-hódítási, hanem békevágy vezérli. Szíria nemzeti gyásznapot rendelt el Szadat izraeli látogatásakor. A palesztinai terroristák mozgalma Szadat meggyilkolására hívta fel az egyiptomi népet. Mindez újabb leleplezést eredményezett: sem Szíria, sem a P.L.O. nem kíván őszintén békét, hanem fenntartja régi vágyát, hogy Izraelt meg kell semmisíteni. De ma már a természetétől fogva forróvérű arab népek többségét hamis jelszavakkal nem lehet sötétségben tartani. Szaudi-Arábia, Szudán, Jordánia és a harmadik világ nyíltan Szadat politikája mellé állt. És hogy Izrael a helyzet lehetőségeivel késedelem nélkül élni kíván, legjobban mutatja, hogy Mose Dajan a felmerült kérdések azonnali megvitatására hívta fel kormányát. Begin miniszterelnök egy percet sem fog veszíteni annak érdekében, hogy a béke ténylegesen elkövetkezzék. Érdekes megfigyelni a nagyhatalmak álláspontját a - valljuk meg - megkérdezésük nélkül előállott helyzetben. Franciaország néhány óra alatt szöges fordulatot vett és hagyományos arab-barát álláspontjától eltérve, maga ajánlotta a Common Market tagországainak, fejezzék ki a közöspiac elismerését Szadatnak a béke érdekében tett történelmi lépéséért. A Szovjetunió, amely szintén elítélte Szadat látogatását, a jövőben nehezen fogja tudni az „izraeli aggresszió,, és az „izraeli imperializmus,, jelszavait szavahihetően alkalmazni. Az Egyesült Államok pedig - amelyet Begin és Szadat egyaránt megnyugtatni igyekeznek, hogy nélküle semmit sem fog elhatározni — le kell, hogy nyelje a keserű pirulát, hogy a Közelkeleten - Izrael eredeti elképzelése szerint - maguk az érdekelt felek fogják a békét létrehozni. Carter elnök kevéssé szerencsés, naivnak és Izrael irányában jóindulatúnak nem minősíthető politikája azt eredményezte, hogy azokat a csókokat, amelyeket Kissinger gyűjtött ingajáratai alkal.mával, most már az érdekelt felek fogják egymás orcáján elcuppantani... _ FEDOR -KM PUBUSHiHG CG ; r*CT ftRfii STREET 7 rr-.. -i PROF* AUGUST lOlfTAR 177 SOMERSET DR. 1064 BR0HSICS PT, J, 08903 Pár hónappal ezelőtt, amikor Menachem Begin New Yorkban járt és résztvettünk a tiszteletére rendezett vacsorán, azt irtuk és azt mondtuk lapunk hasábjain és a társadalom széles rétegében, hogy érzésünk az, Beginnet kezdődik a zsidóság messiási kora. Beginnel kezdődik a zsidóság és Izrael államának kikristályosodása azon a vonalon, ami a megmaradást, a megerősödést és a mindenre kiterjedő békét jelenti. Magunk sem hittük, hogy ilyen gyorsan bebizonyosodik igazunk. Látomásunk nem volt félreértés. Mikor néztük itt, New Yorkban ezt az aszkéta arcú, prófétai mosolyú embert, az volt a hitünk, a látomásunk, az érzésünk: EZ AZ AZ EMBER, AKIRE SZÜKSÉGE VAN IZRAELNEK ÉS A ZSIDÓ NÉPNEK ! Pár napja a hitetlenek szemüket dörzsölték, fülüket hegyezték, mert nem akartak hinni szemüknek, fülüknek, hogy amit látnak, hallanak és amiről a rádió, televízió, napi- és hetilapok külön kiadásban számolnak be, - hogy a háború utáni történelmünk legnagyobb eseménye, a rettenetes ellenségeskedés, az annyi vér- és emberveszteséget okozó állapot megszünhetik, mert Egyiptom elnöke látogatást tesz Izraelben. Valóban a sors kifürkészhetetlen Irányítója tudja csak az emberek és az emberiség sorsát így irányítani, mint ami a múlt két hétben történt, azzal, hogy az arab világ fő képviselője járt a zsidó országban. A történelmet gyakran az újságok, a televíziós hírmondók készítik el modern időkben és most is sikeresen segítették hozzá a békét kívánó és békéért áhítozó emberiséget, hogy álmaihoz közelebb kerüljön. Mikor mág úgy látszott, hogy nincs kibontakozás, mikor már azt hittük, hogy a békéről szóló álom véglegesen meghalt, az utolsó pillanatban eszmélt rá a szemét dörzsölő emberiség, hogy van még remény és lehetséges, hogy államok, az emberiség nem kergeti szomszédját és önmagát rettenetes pusztulásba, amely talán a világ végét hozná el. A két kormány tanácskozott és döntött a találkozásról. Nem vitás, hogy az amerikai kormány, Carter elnökkel az élén, hónapokon keresztül előkészítette a megoldást. Nem lehet vitás, hogy a Fehér Ház meghívása a közelkeleti uralkodókhoz olyan tárgyalásokat alakított ki, amelyek rávették Szadat elnököt, jelentse be az egész világnak, hogy hajlandó elmenni Jeruzsálembe, a Kneszetbe, ha erre meghívják. Alig telt el két nap, a másik álmodozó és kalandokat kedvelő óriás, aki egész életében hű maradt elveihez, keresztülvitte kormányánál, hogy meghívják az egyiptomi elnököt. Begin nem teketóriázott és azonnal nyilvánosan kijelentette: szabad az út Szadat elnök részére. Jöjjön el Izraelbe, beszéljen a Kneszetben, beszéljenek együtt és készítsék előtt ketten végső fokon a két nép, két nemzet barátságát és együttélését. Nem hisszük, hogy e döntések napok alatt születtek meg. Hosszú hónapok fáradozásának eredménye volt Szadat útja. Nem véletlen, hogy Szadat és Begin azonnal közölték az amerikai elnökkel az utazás tényét és annak lezajlása után mindketten az amerikai elnöknek köszönték meg közbenjárását. A világ örül, a világ lelkesedik. Az egész világ hangos a S a l o m -tói, csak a bérgyilkosok televíziója és a harácsolok, az örökösen ellentéteket keresők azok, akik nem tudnak belenyugodni egy folyamat megindulásába, amely megvalósíthatja az emberiség régi vágyát és álmát a Közelkeleten. A rendbontásra és gyilkolásra biztató arab államok és a csak zavarosban halászó palesztinai mozgalom uszít merényletre, kiirtásra, mert fél, hogy a világ felébred és nekik nem marad helyük a nap alatt. Szegény Franciaország az elveszett fegyvereladás miatt képes megtagadni napnyugati voltát. Ha van az egyéneknek lekiismerete, akár zsidók, akár nem, a Franciaországgal szemben tanúsítandó magatartást meg kellene szervezni, hogy még egyszer és utoljára alkalmazkodjanak a hagyományokhoz, amelyeket a francia nép létesített és adott az emberiségnek. Az üzlet és a fegyverkereskedés nem békét akar az emberiségnek, hanem háborúra való készülődést - megfordítva a nagy államférfi és hadvezér ismert mondását: a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. A franciák és barátaik mondása ma így hangzik:a pénzszerzéshez kell három dolog: háború, háború és háború vagy legalább is háborúra való felkészülés. Szadat a Kneszetben elmondott beszédében eddigi elveiből nem engedett, de magából a tényből, hogy hol mondta el és milyen baráti légkört teremtett, megmutatta, hogy tárgyalni mindenről lehet és mindenről kell. Begin miniszterelnök, bár hú maradt elveihez és egy fikarcnyit sem tágított de a tárgyalás légkörét ő is biztosítottnak látta és nem tagadta, hogy egymáshoz közelebb jutottak. (Folytatása 2. oldalon) I
