Newyorki Figyelő, 1977 (2. évfolyam, 6-22. szám)
1977-11-03 / 20. szám
1977. november 3. NEWYORKI FIGYELŐ 5 A BNAI ZION és a MAGYAR ZSIDÓK VILÁGSZÖVETSÉGE HÍREINEK FOLYTATÁSA a 2.oldalról. A DUNÁNTÚLI DÉLUTÁN A Bnai Zion dunántúli csoportja, a fáradhatatlan agilitású Wittman Pál elnök vezetése mellett, október 23.-án, vasárnap délután tartott idény-nyitó, táncos összejövetelét a Barátság Házának nagy auditóriumában. Az összejövetelt az entebbei hős, a hősi halált halt Jonathan Natanjahu alezredes emlékének szentelték. Az összejövetelen számos magyar-zsidó érdekeletségű társszervezet képviseltette magát nagyszámú küldöttséggel. A Világszövetsége vezetősége szinte teljes számban jelen volt, arra is tekintettel, hogy Wittman Pál elnök egyben a Világszövetség amerikai tagozatának alelnöki tisztét is betölti. Az összejövetel hivatalos részében Wittman Pál elnök lendületes szavakkal köszöntötte a vendégeket, ismertette a csoport működését és izzó lelkesedéssel, amely hallgatóságára is átragadt/ünnepelte Izrael államát, amely olyan önfeláldozó hősöket termelt ki magából, mint Natanjahu alezredes. Dr. Braham professzora Világszövetség igazgatósági elnöke, ismertette a Bnai Zion és a Világszövetség közös rendezésében folyó szabadegyetemi előadássorozat tudnivalóit és meghívta a vendégeket a következő előadásra, amely november 7.-én, hétfőn este 7 órakor kerül az auditóriumban megrendezésre. Dr. Vágó Béla,ahaifai egyetem professzora, aki amerikai vendégelőadói körúton van, fog előadást tartani a korunkbeli európai irodalomról, amely a katasztrófa korával foglalkozik. Quittman Z. Herman, a Bnai Zion adminisztratív vezetője szólalt fel ezután. Ismertette azokat a problémákat, amelyekkel az amerikai zsidóságnak a jelenlegi kényes diplomáciai helyzetben szembe kell néznie. Kifejezte az általánosan uralkodó aggodalmat abban a vonatkozásban, hogy Amerika támogatása Izrael irányában a jövőben gyengülhet. Összefogásra szólította fel hallgatóit, majd beiktatta a dunántúli csoport újonnan megválasztott vezetőségét, Wittman Pál elnökkel az élén. A vendégsereg maradandó emlékekkel távozott a sikeres délutánról. RÉTI MARGIT Kétg' ermekes értelmiségi házaspár bentlakó pótnagymamát keres. Külön szoba, teljes ellátás, fix fizetés. Minden kényelmi kellékkel felszerelt zöldövezeti ház egyetemi városkában, New Yorktól egy órára. I. SANDERS, 4 Coed Lane, Stony Brook, N.Y 11790 (516) 751-6493. A in«igvai'-z*i<l«» irodalom múltjából BALLÁ ERZSÉBET: A RÖNTGEN Greta Réti A newyorki magyar-zsidó társadalom közéleti munkájában aktiv nőtagjainak bemutatása során most Réti Margit életpályáját ismertetjük. Réti Margitot a szenvedések korában eltöltött ifjúsága vezette a zsidó közélet felé. Bergen-Belsenbe került deportálása során, majd, miután a felszabadulást, mint szinte valamennyi túlélő, csodával határos módon megérte, Budapestre visszatérve, a Betár-mozgalomhoz csatlakozott és az ún. „bricha„-kivándorlás megszervezésében vett aktiv részt. Ezt a működését, miután 1956-ban Amerikába vándorolt ki, a Bna Zion kisvárdai csoportjában végzett, szer vezett működéssé változtatta. Réti Róbert tel, a miskolci csoport volt elnökével való házasságkötése után, félje csoportjához Miskolc és környékéhez lépett át és tovább ra is agilis rendezői és szervezői tevékenysé get fejt ki ott a mai napig. A legutóbbi nagysikerű miskolci rendezvényen is fárad hatatlan munkát végzett. Neve híradásunk ból tévedés folytán maradt csak ki. Réti Margit a Bnai Zion Foundation keretében aktiv részt vállalt a ÚJA és State of Israel Bonds-gyűjtési akciókban, tagja, férjével együtt a Magyar Zsidók Világszövetségének és a Bnai Zion Friendship League-nek. Az Izraelért folyó munka már eleve sikeresnek minősíthető, ha olyan munkatársakat mondhat magáénak, mint Réti Margit. XXX (Befejező rész) Berta nővér, a röntgen-műtősnő, aznap korábban ment haza az intézetből. Idegesítette az ucca képe, nyugtalanította a tudat, Jiogy a nemzeti szocialisták átvették a hatalmat. Már örült a Horthy proklamációnak, hogy vége a háborúnak s most ime uj komplikációk jöttek. Haragudott, fáradt is volt, de kinyitotta mégis a rádiót, mely zsidók elleni korlátozó intézkedéseket s megtorló rendeleteket hallatott szüntelen. Továbbá megtorló rendeleteket azok ellen, akik... Lezárta a rádiót, táskájába nyúlt, hogy szekrénykulcsait kivegye. Ekkor látta, hogy celofán irattartója, minden iratával nincs meg. Megrettent, majd gondolkodni kezdett, hol hagyhatta? Ekkor eszébe jutott, hogy kórházköpenyének zsebébe készítette elő bemutatásra a körlevél felhívása alapján, melyszerint a rendelőintézet minden alkalmazottja tartsa készenlétben iratait bemutatás és igazoltatás céljaira. És ottfelejtette a köpeny zsebében. Ezen nagyon bosszankodott. Felvette újra kabátját, bezárta lakása ajtaját a bár félt a sötét uccán, mégis visszasietett, sőt futott a rendelőintézetbe. Féltette iratait, mely származását igazolja. Nem merte éjszakán át bárhol is hagyni, mert ha elvész, pótolhatatlan lenne s igen nagy veszélyt jelentene manapság. Loholt, sietett, zihált. Gépkocsik rohantak az úton s fegyveres osztagokkal találkozott. — Hova megy, igazolja magát! — kiáltott rá egy őrszem a sarkon. — Az irataimért megyek éppen a rendelőbe. Ha velem jün, bemutatom magának. Nevetve mondta s az őrszem, látva nyugalmát, intett, hogy mehet. Tudta, hogy a főkapu zárva van. Az oldalbejárathoz sietett s becsen? getett a kapus lakásán. — Mi az? — kiáltott az ki gyanakvón? — Én vagyok, Berta nővér, ittfelejtettem az irataimat a röntgenben. Csak a köpenyemért megyek. — Siessen —i szólt utána a kapus türelmetlenül. A Magyar Zsidók Világszövetsége női osztályának legközelebbi színházi estje december 1.-én, csütörtökön kerül megrendezésre. Színre kerül: GOLDA, Anne Bancroft főszerepével. Jegyigénylés: Somló Magda telefonján: 261-6185 vagy Világszövetség irodájában: 683-5377. A MAGYAR ZSIDÓK VILÁGSZÖVETSÉGE ÉS A MUSZSZÖVETSÉG ezúton értesíti tagjait, barátait és az érdeklődőket, hogy a MAGYAR-ZSIDÓ MARTÍR EMLÉKERDÖ megnyílt a Szent Városban, Jeruzsálemben. Faültetési igénnyel a két szervezet irodájához lehet fordulni. Egy-egy fa ára 3 dollár. Családi események alkalmával ragaszkodjunk a hagyományos szép szokáshoz és ültessünk fát a Szentföldön. A kegyeletes eseményről a rendeld és megtiszteltetésben részesüld személy, vagy családja díszes okiratot kap kézhez. Kis villanylámpáját maga elé tartva, végigsietett a hideg folyosón. Ahogy a röntgenszoba felé közeledett, furcsa hangok ütötték meg a fülét. — Segítség, segítség! — hallotta egyre tisztábban. Szivdobogva állt meg a röntgenterem ajtajában s hallgatta a fuldokló hangokat. Benyitott, zseblámpájával az asztalra világított S majd összeesett, mikor meglátta az odaszijazott Hofmann főorvost habzó szájjal, szíjak közt vergődve. Rögtön kikapcsolta a röntgent, aztán a félájult emberről egyenkint leoldotta a szíjakat. Nem kérdezett semmit. Mindent tudott. Mikor már a székben ült az égés* testében remegő ember, akkor lemosta az arcát és sterilgézbe csomagolta mind a két kezét. — El tud indulni velem? kérdezte. A férfi bólintott. A nővér belekarolt. A kiskapun léptek ki az uccára. — Pillanatig várjon kérem. Visszaszaladt s beszólt a portás lakásába: — Be lehet zárni. És visszaszaladt az uccára. Karonfogva mentek lassan, szótlanul, döbbenten. Mellette a férfi nehezen csoszogott, őrszem jött velük szemben. — Igazolják magukat —* rivallt rájuk. — Sebesültet viszek —• szólt vissza keményen Berta nővér. Tudta, hogy iratait is magával hozta, csak nem emlékezett rá. hogy mikor vette magához. Ja igen, mikor már gézben volt az a két tönkretett szegény kéz. — Hazakisérem — súgta gyengéden a csaknem egészen rádőlő férfinek. Sokáig kellett csengetni, mig a házmester kijött, de előbb gyanakodva kikémlelt az üvegen. — Ki a* nem lehet bejönni! Hofmann főorvost hozom haza, megsebesült — szólt be a nővér halkan. Kérem, vigye fel a lakásába, jóéjszakát. Köszönöm, Berta nővér, köszönöm, szólt utána a főorvos, rekedten, felismerhetetlen hangon. Aztán a házmester döbbenten s szótlanul felvitte a liften. — Mi történt, főorvos úr? — kérdezte, mielőtt az kiszállt. Halkan, remegve kérdezte s nem vet< te le szemét a bepótyált kezekről. Felesége felsikoltott az ajtóban. — Mi történt veled, édes fiam? Hofmann főorvos a fotelbe hup pant. Úgy hullt bele, mint egy rongydarab. A sötét szobában csak a két fehér kötés világított, az ijedt csendet artikulátlan, mély férfizokogás rázta fel: — Nincsen kezem, nincs többé kezem, csonkig égették, soha többé nem lesz kezem, verje meg az isten mind, egytől egyig, ahányan vannak, gazok, bitangok, soha többó nem lesz nekem kezem... i Zokogása s a feljajduló asszonyslrás beleveszett a szirénázás vészes hangjaiba és egy közeledő bombázógép tompa és kísérteties zúgásába. (Buenos Aires) •golda:
