Newyorki Figyelő, 1977 (2. évfolyam, 6-22. szám)

1977-10-18 / 19. szám

8 NEWYORKI FIGYELŐ 1977.október 18. ERDOHÁZI HUGÓ : MAGYAR ZSIDÓK AMERIKA SZOLGÁLATÁBAN LONDON, NEW YORK EMLÉKSZIK COCHIN ZSIDÓIRA . . (Folytatás a 4. oldalról) Olvasóink előtt már ismeretes a világtörténelem egyik fontos eseményének epizódja. 1939. nyarán dr. Wigner és bará­tai, Szilárd Leó és Teller Ede, felkeresték Einsteint. Arra kérték, hogy nemzetközi tekintélyének súlyával hívja fel Roosevelt elnök figyelmét két ismert német tudós titkos atomfegyver előállítási kísérleteire. AZ US - HADITENGERÉSZET BÖLCSE MELLÉFOG A Roosevelt elnök által később össze hívott szűkkörű értekezleten a három ma­gyar-zsidó tudós — Szilárd, Teller és Wigner — résztvett. Az amerikai haditengerészet képviselője volt a németeket megelőzendő kísérletezés egyetlen ellenzője. Szerinte a háború sorsát úgysem a fegyverek döntik el, hanem a népek helytállása. Wigner erre megjegyezte: — Ha ez így van, akkor hadseregre sincs szükség... — A NUKLEÁRIS MUMUS AZ EMBERISÉG JAVÁT SZOLGÁLJA az atomhasadás terén elért eredményeikre. Arra, hogy a megszállt Csehország uráni umbányája készleteinek felhasználásával minden bizonnyal atombomba gyors előál­lításán fáradoznak. Az általuk megfogalma­zott levelet Teller Ede személyesen vitte fel a Fehér Házba. Szerencsére Roosevelt elnök felis merte a helyzetet és figyelmen kívül hagyta a „bölcs,, melléfogást. A kutató tudósok rendelkezésére bocsájtotta a mai fogalmak szerint jelentéktelen összeget (ötezer dol­lárt). így indult meg az úgynevezett Man­­hattan-terv, amelyről Szilárd Leóval kap­csolatban már írtunk. Ennek eredménye­ként megszületett az atom-, majd évekkel később a hidrogén-bomba,legújabban pedig a neutron, azaz a „tiszta,, borrba. nak„ szánták a tudósok. Wigner Jenő professzornak nagy ér­demei vannak a nukleáris energiának békés célokra való fordítása érdekében kifejtett kutató munka terén. A második világhábo­rú után egy éven át igazgatója volt a Ten­nessee állambeli Clinton-laboratoriumnak, ahol mintegy kétszáz munkatárs élén a rádióaktiv izotopok, valamint a magener­gia polgári célokra való felhasználásával kapcsolatosan végeztek sikeres kutató és kísérleti tevékenységet. Jellemző, hogy 1946. szeptemberben az akkor alig 49 éves Wigner professzorra bízták a Princeton University bicentenná­­ris ünnepségein tartott atomfizikai konfe­rencia előkészítését. A nukleáris tudomány jövő feladatait és célkitűzéseit lefektető értekezleten a földgömb valamennyi részé­ről mintegy száz, kiváló atomfizikus szólalt fel. Wigner alapvetően új gondolatokat ve-Rudyard Kipling volt az angol impé­­riumi gondolat koszorús írója. Kipling is megálmodta, hogy a birodalom egén sosem nyugszik le a nap... Anglia zsidóságának történészei, tudósai és utazói is sokszor a kiplingi nosztalgia vándoraivá válnak és így jutottak el napjainkban COCHIN zsidói­hoz... A Jewish College hatalmas könyvtá­rának sárguló dokumentumai tanúskodnak arról, hogy Délnyugat-lndia Malabár nevű tengerpartja táján a Keletindiai Vállalat kereskedői bors, kókuszdió, oreintális gyü­mölcsvásárlásuk során találkoztak Cochin zsidóival. A legendák mesélik, hogy e tájra érkeztek a hitsorsok Salamon király ural­kodása idején és a keresztény hírverés beis­meri, az időszámítás kora 50. évében Szent Tamásnak nem sikerült Salamon király kivándorolt zsidóit a kereszténységnek megnyerni. S ha mindez a mondák világába tartoznék, akkor tanúnak hívhatjuk a 13. század utazóját, Marco Pólót, aki megem­líti jegyzeteiben: Malabár partvidékén talál­kozott jómódú zsidó hitközségekkel. Pon­tosan 977 évvel ezelőtt — írja David G. Mandelbaum a Jewish Journal of Sociology folyóiratban - hogy a cochini Raja kivált­ságokat adott a közösségnek Joseph Rabba hitközségi tag kezébe. Fegyvert viselhettek mint az arisztokrácia, fegyver lövéssel kö­szönthették a házassági ceremóniát. A ki­váltságokat az ősi tamir nyelven örökí­tették meg réztáblákon, amelyeket a „bi­rodalmi,, zsidó vándor megtalálhat a co­chini Paradesi zsinagógában, melyben 1568 óta áldják az Örökkévalót. 1968 december 12.-én ünnepelték a zsinagóga négy évszá­zados fennállását. Gandhi asszony akkori miniszterelnök is résztvett az ünnepségen és beszédét mazel tov-val fejezte be. A Jewish Chronicle régi cikkei sze­rint a cochini zsidók „aranykora,, 1498- ban ért véget, amikor- a portugálok érkez­tek meg Vasco de Gama vezetésével, ma­gukkal hozván az inkvizíció zsidót gyűlö­lő bacillusait. Aztán a hollandok uralma következett e tájon, míg a brit ármáda és hajók meg nem érkeztek a 18. században. Amit mint érdekeset és e társadalom­ra jellemzőt szeretnék elmondani, — az a cochini zsidók belső egyenetlenkedését illusztrálja: átvéve ezt az indiai kontinens­ről. Külön társadalmi osztályokra válasz­tódtak a judaizmus morális tanításai ellené­re. A cochini „fehér,, közösség az Ottómén birodalom útjain érkezett, spanyol-portu­gál eredettel. Ezek a város felső negyedé­ben laktak, közel a Raja palotájához. A „fekete,, zsidókat, Bnei Israel népét szinte nem lehetett megkülönböztetni az indiai lakosságtól. Később a „barna,, zsidók komplikálták a helyzetet. Ezek a fehér zsidók családjaiban éltek mint rabszolgák. Igaz, a rabbik nyomására szabaddá tették a barna zsidó rabszolgákat. Nem házasodtak egymással, külön templomot létesítettek. Horribile dictu: a fehér zsidók faji megkü­lönböztetést, szegregációt alkalmaztak fe­kete és barna bőrű hittestvéreikkel szem­ben... Az osztály elkülönülést elsöpörték a századok és a modern idők, első sorban a cionista mozgalmak nagy morális mozgal­mi szélvésze, mely Cochin zsinagógáinak falait is elérte. Ma a cochini zsidók egységes családot alkotnak és minden évben Cochin­­ban találkozhatik a zsidó vándor az ősi eredetű Szimchat Torah ünnepségek tobzó­dó boldogságával, mámoros vallási örömei­vel, az igazi tradíciók leplezetlen tisztasá­gával. Valóban az utcákon, a zsidó nagyed főutcáján masíroznak, énekelnek, táncol­nak. A Tóratekercseket hordozzák körül. Este közeledtén a Tóratekercseket külön pódiumra teszik a Szentély közelségében... A cochini hitközség a szefárdi rítust követi, héber kiejtéssel. Temetkezési szer­tartásokat, házassági ceremóniákat a zsina­gógában tartják, hogy a szegények is egyen­rangúnak érezhessék magukat a zsinagóga ősi, „demokratikus,, légkörében. Mert Co chin zsidói tudták a törvényt és a zsinagóga örökégője alatt szószerint akarták betarta­ni. A 12. században Benjamin Tudela spa­nyol zsidó utazó írta le krónikájában: „e­­zek a zsidók, akik éppen olyan feketék, mint a szomszédaik, abszolút pontossággal őrzik meg a szertartások liturgiáit, tudják a Biblia törvényeit, a Talmud minden előírá­sát..... Ma már a cochini zsidók többsége Izraelben él. A zsidó haza nagy varázsa ha­talmába vonta Cochin zsidó negyedét, a Paradesi zsinagóga imádkozóit, Malabár tengerpartjának Salamon király országából odavetődött leszármazottait... 1968-ban, amikor a cochini zsidók imaházuk négyszáz éves évfordulóját ünne­pelték, egy múltat kutató amerikai zsidó meg akarta vásárolni a Paradesi zsinagógát. S. Koder, a hitközség bölcs véne és vezetője azzal a feltétellel járult hozzá a zsinagóga eladásához, ha a templom-vásárló hitsorsos lehetővé teszi, hogy az emigrálni vágyó zsidóknak az Egyesült Államokban kielé­gítő körülményeket biztosít új élet, egzisz­tencia megalapozásához... Az amerikai zsidó látogatóról napjainkig nem hallottak Cochin zsidói, választ nem kaptak ajánla­tukra. Cochin zsidóinak történelme sok mindenre rávilágít. A világ diaszpórájában élő zsidók sem mentesek időről-időre a tár­sadalom törvényeinek előítéleteitől, amint a fehér, fekete, barna zsidók belső diszkri­minációs elkülönülése mutatta. Mégis, a Tóra törvényei csak időlegesen tudják meg­sebezni a zsidó közösségi élet örök harmó­niáját, a család, a zsinagóga és liturgia ösz­­szetartó erejét, amely fenntartotta a zsidó­ságot a portugál-spanyol Vasco de Gamak ellenére és amely imponált az angol iroda­lom birodalmi krónikásának, Rudyard Kip­­lingnek. Végül pedig a harmadik zsidó ál­lam messiási korszakában még Cochin zsi­dói is a visszatérés útjára léptek, követve a mózesi törvény inkarnációját... A Raja palotája körül lakott „fehér,, zsidók hallgattak a bölcs rabbikra és a zsi­dó rabszolgákat elsöpörte a talmud lelki­ismeret erkölcsi felháborodása. Wigner doktor még elmondta, hogy az urán hasadási reakciójának hadicélokra való felhasználását kidolgozó Manhattan­­project-ben rajta kívül Szilárd Leó, Enrico Fermi (zsidó felesége miatt hazájából elül­dözött, Nobel-díjas olasz tudós). Teller Ede és Neumann János vett részt. Interjújában még hozzáfűzte, hogy az atombomba ki­dolgozásában már nem vett részt és bár tisztában volt azzal, hogy ez megrövidíti a világháborút, több tudós társával együtt aláírt a bomba bevetése ellen tiltakozó levelet, amelyet Truman akkori elnökhöz küldtek. A levélnek nem volt eredménye. (Wigner Jenő nyilván azt kívánta kifejezés­re juttatni, hogy az európai háború sikeres befejezése, vagyis a nácizmus leveré­se után, már feleslegesnek vélték a pusztító atomfegyver bevetését a már magára ma­radt Japán ellen.) A nukleáris fegyverne­met egyébként is inkább az ellenséget meg­félemlítő, de nem felhasználandó „mumus ja Kerala államában: messze vanr.dK »oiunk Londontól, New Yorktól. A Parades zsi­nagóga közel van hozzánk. Cochin zsidó utcája is, mert a zsidóság életében nincsen különb'ág Cochin és New York zsidói között. Nem messze Cochintól van az ősi Parur temető, valaha imaházzal. Századok óta elhagyott világ. Salamon király zsidói alusszák ott örök álmukat. Sorsuk Kipling tollát ihlette. És London, New York zsidó­inak nyugtalan fantáziáját... (Befejező rész a 12. oldalon) THE WORLD-FAMOUS HEALTH SF AS OF ROMANIA FELIX-PARK-DORK NORTH lor RHEUMATISM - ARTHRITIS AND GEROVITAL for REJUVENATION Spockrf Group Priem Avaihbk Sm A Air - Tours/Crulsos ROMANIAN WITH SPAS A T0VRÜ, toe. 342 Modfoon Avow, Now York, N.Y. 10017 To1: (212) 602*2060 Malabár tengerpartja,Cochin városi .

Next

/
Oldalképek
Tartalom