Népszövetség, 1909 (3. évfolyam, január)

1908-01-01

ill, évfolyam. Január hó. Országos Magyar Népszövetség 3. oldal. ban szünetelt a munka, igazán nem lehetett megérezni, száz ember közül kilencvenkilenc se akart direk har­mincegyedikén hajót csináltatni. Akinek vasszeg kellett, azt is kaphatott a boltban, anélkül, hogy vasszrtájkra hi­vatkoztak volna. Miben állott tehát a nagy pipáju és kevés dohányu tömeg­sztrájk ? Leginkább abban érvénye­sült, de aztán abban ki is merült, hogy agitáló csoportok bejártak egyes munkástelepeket, biztatva az embe­reket, hogy hagyják abba a dolgot s hol sikerült az erőszak, hol őket ker­gették ki, délután pedig gyűléseket tartottak, beszédeket mondtak és az Andrássy-uton belekötözködvén a ren­dőrségbe, megverették magukat s be­tört fejek fájdalmával vonultak el, hacsak a kerületi kapitánysághoz be nem taszigáltattak. Aztán tovább folyt az élet. Este hatkor már az elővigyá- zatból leeresztett kirakatredőnyök is felszabadultak s a főváros a kellemes Szilveszter-estét élvezte. Mindössze tehát egyébb különös nem történt, mint annyi, hogy a sajtót egy napra elhallgattatták. Budapesten egy napig nem jelenhetet meg lap. Ha csak tán ezt nem sorozzák sikereik közzé, ezt a legnagyobb mértékben reakcionárius szellemű, a szabadságtisztelet minden igazságával ellenkező cselekedetet, mely miatt bizony a szocialista vezér urak kaphatnák meg legméltóbban a fekete melléknevet. A sajtó azonban sokkal nagyobb és hatása sokkal in­tenzivebb, mintsem az egynapos szü­netelés kárát megérezné. Ha összevetjük az erőmérkőzés eredményét a félemeletes fenyegeté­sekkel : készen van a számadás. A szocialisták meggondolatlanul csele­kedtek, jogtalanul léptek a támadás terére és ennélfogva kezükben játékká változott a fegyver, akciójukat kudarc zárta be. Mert a belügyminiszter a tör­vény és jog és az igazság álláspontjából adta ki rendeletét a veszedelmes szak- szervezetek felfüggesztésére és egy vo- násnyira se tért ettől az álláspontjától, sőt felette méltányosan csakis a vizsgálat megejtése okából intézkedett volt és csakis a törvényes rend érdekében, a fő­város lakosságának vagyoni és életbiz­tonsági követelményeinek köteles meg­óvására és erre a szociálista vezetők bru­tális, lelkiismeretlen bosszúval akartak felelni, de komikus összevisszaság lett belőle. És igy van jól. Mert azt csak min- minden becsületes munkás beláthatja, hogy olyan esetekért, amikor az ut­cán revolverlövöldözésekkel rendszere­sen felforgatták a nyugalmat, felelőségre kell vonni a rendezőket és helyre kell állítani a törvényes rendet, mely alól a szociálisták sem vehetők ki, mint akik­nek törvényen kívüli hatalmuk lenne. Meg kell tudniok, hogy ilyen extra hatalmuk nincs. De most egy­úttal megtudhatják, hogy a maguk munkásvilágában is elvesztik hatal­mukat és befolyásukat, ha mindunta­lan igazságtalan ügyekért szólítják őket sorompóba. Darányi legújabb akciója. A tüdővész elleni küzdelemből, az emberi társadalomnak e nagyszerű önvé­delmi harcából Magyarország elejétől fogva kulturállamhoz illő részt kívánt. A munka, melyet az állam és a társadalom nálunk ezen a téren végzett, már eddig is nagy­szerű eredményekre hivatkozhatik. Az elért eredménnyel szemben azonban a veszede­lemnek nagysága és állandósága alig-alig csökkent számbavehetően. A tüdővész még most is a kivándorlással egyenlő rangú, félelmetes ellenségünk, a melyet teljesen le- birni és rajta erőt venni, egyelőre szinte minden erőnket felülmúló föladatnak látszik. Darányi Ignác földmivelésiigyi minisz­ter jóvoltából a tüdővész elleni küzdelem Magyarországon közelesen egy minden ed­diginél hatalmasabb fegyvert vihet a harcba, olyat, a melynek hatása humanitárius és közegészségügyi szempontból igazán nagy­szerűnek ígérkezik. Ha a miniszter terve megvalósul, Magyarország egy csapásra el­hódítja az első helyet a többi európai ál­lam elől a tüdővész ellen való hadjáratban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom