Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)

1908-11-01

12. oldal.

NÉPSZÖVETSÉG.

intézményeivel mi nem vetekedhetünk, ami feladatunk a mi kis, de nékünk mérhetetlenül fontos viszonyainkhoz képest formálni és megkönnyíteni a munkásság és földmi- vesek életfeltételeit. Nem Amerikában, de idehaza kell dolgoznunk a kivándorlás meggátlására, Amerikában egészen más kötelességek várnak Magyarországra.

Négy hónapig voltam künn az Egyesült Államokban, Newyorktól Chicagóig sok földet utaztam be, voltam Cleveland magyarjai közt, Pittsburg acélgyáraiban s mindenütt csak egyet tapasztaltam, hogy a magyarság szinte mesterségesen el van zárva az amerikaiaktól. Az amerikai nem tudja, hogy mi az a magyar. Valahová a lengyel és zsidó kéré helyezi és a magyarra is csak annyit mond : „chini“, ami nála kínait, a legnagyobb megvetést jelenti. Az amerikai magyar lapok, talán egy-kettő kivételével, — és ez természetes is, — a maguk kis üzleti dolgaikkal törődnek, az előfizetésük megújítása fontosabb nékik, mint egész Magyarország és a magyarság, többnyire kis műveltségű és szűklátókörű emberek szerkesztésében jelennek meg, Braun Márkus nélkül, aki odakünn igen jelentős pozíciót tölt be, élni nem tudnak, Amerika hivatalos dolgairól nem értesülnek s a közéletből csaknem egészen ki vannak rekesztve. Azok a hivatalos kiküldöttek, akik künn jártak, mulatni voltak ott, végigko- csiztak a Fifth-avenuen, elmentek a Niagarához, tisztelegtek a konzulnál, de a magyarságért semmit nem tettek. Amig pedig a hivatalos Amerika sem vesz tudomást a künn élő másfélmillió magyar társadalomról, addig hiába akarjuk, hogy tudomást vegyen rólunk. A kivándorlás kérdése ezért kétfelé ágazó. Az emigrációt meggátolni idehaza kell, a kivándorlottakért küzdeni pedig odakünn. Eddig mind a két téren fordítva, vagy sehogy sem cselekedtek. És ezentúl ? . . . A föld csak tovább forog és lesz úgy, ahogy volt eddig. Éppen csak egy parlamenti délelőtt múlt el. (p. á.)

HÍREK.

Olvasóink szives figyelmébe.

Utolsó könyv. A magyar olvasó közönség szivében még nem hült ki a gyász, melyet Zboray Aladárnak, a korán elhunyt szépirónak tragikus halálán érzett. A sírból küldi hozzánk szeretett társunk költészetének néhány szál virágát, ezt az „Utolsó könyv“-et, melyben bájos képzeletének, megállaII. évfolyam. November hó.

podott világfölfogásának, poétikus lelkének alkotásai vannak összegyűjtve, néhány tartalmas és fordulatos novella, csillogó mesék, a melyekért bejárta az antik világot és a távol Keletet, megható és meghatott megemlékezések. Aki végigolvassa ezt a könyvet, abban hosszan fog rezegni Zboray finom érzékenysége, ihletett fantáziája és lovagias, szerető gyengédsége. Nehéz a tizenhét darabból külön kiemelni bármelyiket Is: oly egyenletes mindegyiknek az értéke, annyira benne van valamennyiben ennek a fényes és korán kilobbant szellemnek minden erénye. Barátai, akik ezt a könyvet sajtó alá rendezték, lelkiismeretes munkájukkal szolgáltak az irodalomnak. Herczeg Ferenc a kötethez irt gyönyörű, méla hangú és megindító Előszavával megnövelte az Utolsó könyv értékét. Ö is azonban és a kiadók is első sorban egy szent és szép célt igyekeztek elérni, amelyet mi is egész lélekkel és meleg szívvel szeretnénk szolgálni, azt tudniillik, hogy a könyv jövedelme, Zboray szegény két árvájának egyetlen vagyonkája, mennél gazdagabb legyen. A kis árvákra atyjuk a magyar irók örökét hagyta: az irodalmi hagyatékot. És aki megveszi ezt a könyvet, azt a szép novellák szerezte el- szórakozáson túl gyönyörűséggel fogja jutalmazni az tudat, hogy egy magyar iró apró gyermekeinek bizonytalan jövője elől tett el egy-egy akadályt az útból. — Karácsony ünnepe közeledik s szép ajándék lesz e könyv a szent estére. Kérjük előfizetőinket, vegyék meg e könyvet karácsonyi ajándékul, ennél jobbat alig vehetnek s egyben nemes célt is szolgálnak. A Lampel-féle könyvkereskedés bizo- mányában jelent meg 264 oldalon, ízléses kiállításban ára 4 korona és minden könyvkereskedésben kapható.

Községi legelők államsegélylyel. Darányi földmivelésügyi miniszter minden lehetőséget meg akar adni arra, hogy az eddig közlegelök nélkül való községekben legelő-terület szereztessék. Közlegelők lé-