Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)

1908-12-01

II. évfolyam. Budapest, 1908. ecember hó. NÉPSZÓ VÉTSÉG SZOCIÁLIS ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. FELELŐS SZERKESZTŐ : KTJKTERY zrai-^IjIVE-Á-llvr. Ir 1 i \ * Szeikesztőség: Szerkesztőké Kiadóhivatal: Budapest, IL, Csalogány-u. 52. Lator István, Bökérí E Dániel, Budapest, II., Csalogány-u. 52. hova a lapra vonatkozó összes Újhelyi V. Sáif Bor, MEGJELEN MINDEN HÓ VÉGÉN. poslai küldemények cimzendők Dr. Sternberg>® ndre. Előfizetési ár: Egy évre 5 kor. A pánszlávizmus és a szociálizmus. Mióta a pánszlávizmus él, min­dig görbe utakon járt és mindig meg­vetésre méltó eszközökkel igyekezett céljainak Eveket szerezni, mindig a politikai érvényesülésnek olyatén mód­szereit próbálgatta ki, a melyek a poli­tikai tisztességet nélkülözték. Nem­csak Magyarországon, hanem min­denütt, a szláv földeken épp úgy, mint a német földön az a pánszláviz­mus, melyet 1. Sándor orosz cár paran­csára Csicsakav admirális a XIX. század második tizedében átplántált Magyarországba, Ausztria tartomá­nyaiba, a Balkánba, az álnokság és árulás képmutató hízelgésével kereste föl a tömegeket és demoralizálta a nép politikai fölfogását egy évszáza­don keresztül. Az orosz cárok jól tudták, hogy milyen rettenetes hatású ez a fegyvernek kieszelt pánszláviz­mus és éppen ezért Oroszországban eleinte gondosan vigyáztak arra, hogy a pánszlávizmus ott el ne terjedjen. A cárok saját hazájukban nem ked­velték, nem tűrték a rajongókat és bizonyára sokan pusztultak el a sötét tömlöcökben, a számkivetés szörnyű kínjai között, akik belekóstoltak abba a cári termékbe, melyet az orosz ra­vaszság csak a szomszédoknak szánt. A magyarországi pánszlávizmus ennek a régi orosz intrikának ered­ménye. Egy évszázadra kiterjedő tör­ténetéből láthatjuk, hogy ahol csak megfordult, ott intrikált. Segítő társait megfizette hálátlansággal. — Aki a pánszlávizmussal jót tett, az mind mérges kígyót segített, amely köszö­net fejében megmarta. A pánszlávizmus tartalma Kollár János dühös röpiratai és tót versei óta Magyarországon nem változott, csak a köntös, a jelszavak alakultak át. Mert a pánszlávizmus a fönmara- dás föltételét szintén az alkalmazko­dásban látta, de lényege a változó korszellemhez való alkalmazkodást nem szenvedheti, hiszen akkor a pánszlávizmus megsemmisülne. — A pánszlávizmus nem tartalmában, csak külsejében, ruházatában idomul a kor­hoz, a fejlődéshez. Más ruhája volt a múlt század huszas és harmincas éveiben, mikor nyakra-főre irodalmi társaságokat és önképző köröket ala­pított, másképpen öltözködött a negy­venes években, mikor minden pilla­natban a hatalmas Metternich előszo­bájában ólálkodott kérvényeivel és besugásaival, viszont egészen elütő volt harcias ábrázata a szabadságharc idején, mikor lázadást próbált ren­dezni, sokkal békésebb benyomást keltett, mint a Bach-korszak beamtere, ki nyugalmasan szervezte a magyar- országi pánszlávizmust, ki tót közép­iskolákat alapított és a kiegyezés ide­jén kétségbeesve sietett kérvényével a császár elé, hogy a felv'déki tót kerület fölállítását kieszközölje. Azóta már több Ízben uj és friss ruhába bujt. Irodalom, pénzintézetek, iskolák,

Next

/
Oldalképek
Tartalom