Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)
1908-11-01
/' v *>-S*1, II. évfolyam. Budapest, 1908. November m í.. NEPSZOVB^SECP SZOCIÁLIS ÉS KÖZGaWaSÁGI LAP. FELELŐS SZERKESZTŐ : i£:ÁxJ3VEÁ3sr. Szerkesztőség: Szerkesztők: Kiadóhivatal: Budapest, IF., Csalogány-u. 52. Lator István, Bökényi Dániel, Budapest, II., Csalogány-u. 52. hova a lapra vonatkozó összes Újhelyi V. Sándor, MEGJELEN MINDEN HÓ VÉGÉN. postai küldemények cimzendők Dr. Sternberg Endre. Előfizetési ár: Egy évre 5 kor. A szociálpolitika. Irta: Nagy Emi!, orsz. gyűl. képviselő. A modern idők egyik legszebb eszméje a szociálpolitika. A francia forradalom s a nyomában következő nagy társadalmi átalakulás csak a lehetőségét adta meg annak, hogy az emberek egyenlők legyenek, de az akkori, valamint az azután következő évtizedek világnézete nem törődött azzal, hogy a gyakorlati életben hogyan is fest végeredményben ez az egyenlőség, sőt mint társadalomtani igazságot meg lehet állapítani, hogy a szabad verseny, illetőleg az egyéni erők korlátlan mérkőzése, majdnem egy évszázadon át a szegénynek és ügyefogyottnak az erősebb és ügyesebb által való korlátlan elnyomását okozta. Csak a legújabb kor eszmeáramlatának hullámaiból emelkedett ki az a nagy idea, hogy az embereknek ne csak papiroson való egyenlőségét hirdessük, hanem törekedjünk oda, hogy minden embernek megadassék arra a mód, hogy tisztességes munkával, emberi lényének megfelelő megélési módra tehessen szert. Enbek az ideának elsőszülött gyermeke^: a munkásvédelem. A munkásvédelem természetesen nem pusztán emberszeretet gyümölcse. Nagy része van abban a munkások okszerű szervezkedésének is, a mely- lyel a tőke hatalmától a maguk számára mind több hasznot igyekeztek kicsikarni. A külföldi nagyiparos-államokban ez a kialakulás természetes alapon történt. Először kifejlődött a rengeteg ipari hatalom és gazdagság, s mikor ez a nagy erő a nemzeti vagyonosig leghatalmasabb oszlopa lett, aífkor- jöttek a munkások, s részt kér Y má’guknak ébből a nagy gazdag igbólj munkájuk értékének arányában. Sohasem felejtem el azt a látványt, ami egy alkalommal még jogászgyerek koromban kapta meg lel- kemei. Wesztfália egyik falujában éjszakának idején végigtekintettem a vidéken. A szemhatár mindenfelé égett, világolt s a merre csak elláthattam, mindenfelé a gyárak és bányák lángnyelvei csapkodtak az ég felé, hirdetvén az ipar nagyságát. Abban az óriási ipari gazdagságban ki kellett fejlődnie a munkásvédelemnek is, a maga nagy terheivel és költségeivel egyetemben. A munkaadók által meghozott áldozatok legföljebb a jövedelem nagyságát kevesbítették, de magát az ipart létföltételeiben nem érintették. Óriási a különbség a külföldi és a hazai ipari és munkásviszonyok között! A külföldi nagyiparos-államokban is van sociálizmus. De ez a szociáliz- mus az ipari gazdagság gyermeke. A gyermek háborog, követeli a maga jogait, meg is kapta, ha nem egyszerre, hát részletenkint, a lehetőségekhez képest, de mindez magát a családi törzsvagyont, a melyből apa
