Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)
1908-10-01
6. oldal. NÉPSZÖVETSÉG. II. évfolyam. Október hó. dani, hogy bort isznak és vizet prédikálnak, mert hiszen ők kiabálnak legjobban a megadóztatás ellen és ők maguk is adót szabnak ki a tagjaikra. Hogy pedig ez a pártadó évről-évre emelkedik, mutatja, hogy pl. nálunk a nemzetközi szociáldemokraták pártkasszájába 1905-ben 3535 korona, 1906-ban 13.000 K és 1907-ben 27.000 korona folyt be pártadó fejében. Az osztrák szakszervezetek összes bevétele 1906-ban 6,982.375 korona volt és ebből 1,855.313 koronát a sztrájkoló, 63.767 koronát a megrendszabályozott tagok kaptak, 2,237.739 koronát pedig segélyezési célokra fordítottak. Az egyesületi célokra szánt összeg (művelődés, agitáció és szervezkedés, igazgatási költségek stb.) közel 4 millió koronára rúgott. Ezen óriási kiadások mellett, melyekből egy balkáni kisebb állam budgetje majdnem kitelik, még mindig maradt az osztrák szakszervezeteknek feleslegük, vagyonuk pedig már 9—10 milliót képvisel. Visszatérve a németországi szakszervezetekre, ezek egészen az utóbbi időkig a sztrájk körül fejtettek ki nagy tevékenységet és 1906-ban nem kevesebb mint 3184 támadó és 144 védelmi sztrájkot intéztek munkaadóik ellen. Ezek a sztrájkok nem kevesebb mint 16.240 üzemet sújtottak és azokban résztvett 685.539 munkás közül 113.021 húsz évnél fiatalabb volt. A sztrájkok miatt a német birodalom sztrájkstatisztikája szerint 24.433 olyan munkás akadt, akik akaratlanul kénytelenek voltak szünetelni, az elmaradt munkabér pedig 25 millió márkát tett ki. A munkabeszüntetésekből keletkezett zavargások miatt az ügyészség 590-szer, a rendőrség pedig 804-szer vetette magát közbe. Eme szomorú viszonyok, melyek már Németország iparát kezdték veszélyeztetni, arra indították a birodalmi kancellárt, hogy a múlt év elején törvényjavaslatot nyújtott be a birodalmi gyűlésnek, melyben az ipari szakegyleteket szabályozza. Az indokolásban kiemelte a kancellár, hogy a polgári törvénykönyv rendelkezései a nem gazdasági üzletüzemre irányuló, hanem az eszményi célú szakegyletek és különösen a munkás szakegyletek szabályozásának már nem felelnek meg. A német polgári törvény- könyv szerint ugyanis az eszményi célokat követő egyletek a jogképességet bizonyos általános feltételek teljesítésével szerezték meg. A jogképességgel nem biró egyletek helyzete sok tekintetben igen hátrányos volt a perrendtartásban, többek között perelhetők voltak, de nem perelhettek. A jogképesség tehát nagy értékkel bir a szakegyletekre és mindegyik iparkodik ezt megszerezni. A német országos törvény rendelkezései szerint azonban az olyan szakegyesület, mely politikai célt követ, vagy hatósági engedély nélkül alakíttatott, meg nem engedhető, vagy betiltható. Az ipari szakegyletekről szóló törvény tehát a jogi képességet csak azoknak a szakszervezeteknek adja meg, melyeknek a célja kizárólag csakis a tagok szakmájával közvetlenül összefüggő közös ipari érdekek védelmére és előmozdítására, vagy emellett a tagok segélyezésére irányul. Az egyesület alapszabályaiban megjegyzendő, hogy az egyesület mint szakegylet alakult és annak 16 éven aluli munkások tagjai nem lehetnek. A jogképességet a közigazgatási hatóság megvonja, ha az egyesület eltér az alapszabályokban foglalt és eredeti céljától, avagy ha oly munkabeszüntetést, vagy munkáskizárást idéz fel vagy mozdít elő, mely a birodalom, vagy valamely szövetséges állam biztonságát veszélyezteti, avagy közérdeket sért. A szakegyletek elöljárósága, úgyszintén az egyesületi szervek tagjai három hónapig terjedhető fogházzal és ezer márka pénzbírsággal büntetendők, ha a bejelentésekbe, kimutatásokba, tagjegyzékekbe tudva hamis adatot vesznek fel, vagy ha az egylet vagyonát oly pénz- vagy rendbüntetés kifizetésére használják fel, mely az egyesület vagy valamely szervének egy tagjára alkalmaztatott. Ezekhez a pontokhoz nem kell kommentár és világosan beszélnek. A birodalmi kancellár intenciója a törvényben az volt, hogy a politikát — amennyire csak lehetséges — kikapcsolja a szakszervezetek ügyköréből. A nemrég lezajlott német szociálista
