Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)
1908-05-01
6. oldal. NÉPSZÖVETSÉG. és a munkásnépnek; foglalkozzanak ők velük is, Foglalkozzanak a gazdasági élet minden fontosabb mozzanatával, igy a tagosítás kérdésével, a szociális kárdéssel stb. Én azt hiszem, hogy csak haszonnal járhat, ha minden megyében lesz egy állami közeg, akihez a kizgazdák és a nép bizalommal fordulhatnak. A munkáskérdés. Már most áttérnék a munkáskérdésre és Mezőfi Vilmos beszédére. Megengedem, hogy a t. képvisetársam iparkodott objektiv lenni, de a nagybirtokkal szemben annyi animozitást árult el, hogy azt én, méltóztassék meggyőződve lenni, helyesnek nem tarthatom. Gyűlölködéssel nem lehet ezeket a kérdéseket megoldani, mert csak a nagy birtokosokkal egyetértve juttathatjuk ezeket dűlőre. Nagybirtokosaink egyikét, gróf Schön- bornt, személyileg is megtámadta a képviselő ur. Hát én csak annyit mondhatok, hogy gr. Schönborn nagyon sokat tett a szegény nép érdekében, csak annyit mondhatok — hiszen t. képviselőtársaim tanúsíthatják, — hogy ő 27 község érdekében egy olyan parcellázást vitt véghez, annyi pénzben kifejezhető áldozattal, ami előtt csak kalapot emelhetünk. Azt hiszem, vannak nagy szociális kérdések, amelyeket nem annyira hatalmi szóval és erőszakkal, mint inkább bölcseség- gel kell iparkodni megoldani. Már eddig is, mondhatom, mélyreható dolgokat vittünk csendben véghez, nem is szólva a készülő telepítési és parcellázási törvényről. Annyit bejelenthetek, hogy maga a minisztérium 78 község parcellázási ügyében interveniált a nélkül, hogy ez reá nézve bárminő közvetítői nyereséggel járt volna, úgy, hogy hogy ezek a községek eredeti árban jutottak a földhöz. Elvünk az, hogy minden egészséges parcellázást — mert hiszen nem minden parcellázás mondható egészségesnek, hisz kell, hogy e tekintetben a boldogulásnak bizonyos feltételei meglegyenek — pártoljuk olyan irányban, hogy az illetőknek adunk mérnököket, akik a felosztást eszközöljék és közbenjárjunk a tekintetben, hogy megfelelő olcsó kölcsönöket is kapjanak. Mikor a telepítés kérdéséről beszélek, be kell jelentenem, a t. Háznak azt is, hogy nagy tévedés azt hinni, hogy a kötött birtok a maga stagnációjában változatlanul fennáll. Következtetésemmel jelenleg is körülbelül 70.000 hold kötött birtok parcellázása van folyamatban és remélem, hogy ezen az utón fogunk tovább haladni anélkül, hogy parancsoló intézkedésekre lenne szükség. II. évfolyam. Május hó. T. képviselőház ! A munkáskérdésnél maradtam. E kérdésnél Mezőfi Vilmos képviselő ur azt veti szemünkre, hogy miért nem fordítunk nagyobb összeget a munkásokra ? Nos hát, nagy tévedés azt hinni, hogy csak az az összeg fordittatik a munkások céljaira, amely a költségvetésbe direkt ezen a címen van felvéve. A költség- vetésnek számtalan oly tétele van, sőt — mondhatnám — alig van oly tétele, amely a kisemberek és a munkások sorsát szorosan ne érdekelné. A t. képviselő ur azt is mondja, hogy annak a munkásközvetitésnek, amelyet a földmivelésügyi minisztérium végez, ő vajmi kevés hasznát látja, hogy ő még nem talált olyan eleven munkást, akit a földmivelésügyi minisztérium közvetített volna munkára. Ez azonban csak azt jelenti, hogy azok a munkások, akik dolgoznak, nem járnak a képviselő urnák agitáló gyűléseire. Azok a munkások családjuknak a kenyeret keresik, ilyen jóravaló, becsületes munkásnak a földmivelésügyi minisztérium csak központilag évenkint húszezret szokott munkához juttatni. Különben ezt az ágazatot még kiterjeszteni szándékozom, hogy a munkaközvetítés még inkább megfeleljen a maga céljának és rendeltetésének. Azt is mondta képviselő ur, hogy csekély eredménye van annak a törvénynek, amelyet a munkásházakra megalkottunk. Ha ő csekély eredménynék nevezi azt, hogy egy év alatt hétezer munkásház felépítését biztosítottuk, akkor gratulálok neki. Minden esetre feltűnő körülmény, hogy a mig más országokban a szociálisták a munkásházak építésének megoldását mindenképpen támogatják és előmozdítják, addig a mi szociáldemokratáink még ezt is a kormány ellen akarják agitácionális eszközül felhasználni. Kifogásolta a t. képvivelő ur azt is, hogy mi a munkásoknak és cselédeknek jutalmakat szoktunk kiosztani. Hát úgy látszik, hogy ez nem az ő malmukra hajtja a vizet, ugytátszik, hogy e jutalomkiosztásokkal és ezek erkölcsi megbecsülésével az igazgatóknak a tyúkszemére hágjunk. Ez nekem ok arra, hogy annál több erővel és lelkesedéssel folytassam tovább. Egy nevezetes iró szerint úgy is az ember, ha egy kérdéssel nem tudja, hogy mit csináljon : hát akkor ne csinálja meg azt, amit ellenfelei követelnek. A földmivesházak és a szociálisták. Felvettem ebbe a költségvetésbe a népházak intézményét. Ez azt jelenti, hogy vidéki helyeken legyen olyan ház, a hova a szegény munkásember fordulhat, ahol őt
