Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)
1908-06-01
8. oldal. NÉPSZÖVETSÉG. úgynevezett „uralkodó“ osztályok egyes elemeihez, amelyektől exisztenciájuk, életük függvén, nem nagyon hajlandók magukat a szociáldemokrácia karjaiba vetni. Megindult tehát a csábítás minden vonalon. A múlt héten már az intelligens középosztályhoz intézett a szociáldemokraták vezérlapja felszólítást, hogy legyen segítségére a pártnak a választójogért indított küzdelemben. Most pedig egyik szociáldemokrata vezéralak a kisbirtokosokkal foglalkozik nem régen megjelent röpiratá- ban. Érdekes ebben a röpiratban a pálfor- dulás. Buta mesének nevezi most a polgári társadalomhoz tartozó Írók abbeli állítását, hogy a szocialisták tönkre akarják tenni a kisbirtokosokat. A szocialisták — mint mondja — nem ellenségei a kisbirtokosoknak, sőt barátjai, mert azt akarják, hogy saját maguk érdekében csatlakozzanak szociáldemokrata párthoz, amely párt legerélyesebben küzd az ellen a társadalmi rendszer ellen, mely a kisbirtokosoknak legnagyobb ellensége. A csalfaságot ekkora ostobasággal takarni még nem láttuk soha. Micsoda elcsavart ész, micsoda naiv raffinéria nyilatkozik meg ebben a gondolatfüzésben ! Hiszen kik a kisbirtosok ellenségei ? A pvi- gári tá.!Mdalfiir^íi!fiafózt/hfertJáíyai egyáltalában nem, sőt ellenkezőleg abban a meggyőződésben élnek, hogy a gerincesebb és legönállóbb elemet mindenképpen meg kell pozíciójában erősíteni. Maga a társadalmi rendszer sem ellensége a kisbirtokosoknak. Mert ha ellensége volna, akkor a fejlődés folyamán észrevehető volna a kisbirtok pusztulása és a nagybirtokba való folytonos beolvadása. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a kisbirtokók nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon egyre szaporodnak a nagybirtok rovására, élénk cáfolatául Marx és társai tanításának. A kisbirtokosoknak tehát egyedüli és igazi ellenségei a szociáldemokraták, akik most a fenti lehetetlenül buta okoskodással akarják őket megejteni és táborukba csábítani. A szociáldemokráciának egy másik pártárnyalata, mely Mezőfit vallja vezérének és melynek elméletei közelebb állván a nemzeti eszméhez, tetszetősebbek: már megpróbálta magához láncolni a kisbirtokosokat. A dolog nem is olyan régen történt. A pártvezetőség füt-fát ígért a befalandó zsíros konc reményében a kisgazdáknak, de alaposan felült. A józan magyar köznép nem állott kötélnek. Ilyen kísérletek után hogy mernek olyasmire vágyni a haza és nemzet fogalmának nagy ellenségei, a nemzetközi szociáldemokraták, hogy ez az életerős, önérII. évfolyam. Junius hó. zetes büszke faj az ő zsarnokigájuk alá hajtsa a fejét valamikor ? Hiú vágyakozás ez, mely sohasem fog teljesedni. Ami nem sikerült, a magyaros álarcu Mezőfinek, még kevésbé fog sikerülni a színtelen, zagyva nemzetközi pártnak. Kidobott pénz volt tehát, amit erre a röpiratra költöttek, mert sem szelleme, sem tartalma, de még irodalmi feldolgozása sem érdemli meg, hogy valamire való ember a legkevésbbé is hallgasson reá. A szegényügy reformjához. Irta: iklódi Szabó János dr. Cikkelyemben, mely tavaly jelent meg a lapok hasábjain, kijelentettem már, hogy az illetőségi ügy mily szerves összefüggésben van nálunk a szegények segítésének ügyével ; rámutattam arra, hogy e szerves ösz- szefüggés okozza azokat a valóban nem kulturállamhoz illő viszonyokat, melyek nálunk e téren uralkodnak. Fejtegetéseim kipcsán kimutattärTT-cäÄt^s. hogy a szegényügy reformja radikálisan csak az ege^sjker- dés országos üggyé tételével volna inegi oldható. A szegényügy ily irányú reformjának azonban nagy akadályokat kell leküzdenie. A nagyközönség igen tekintélyes részének az az álláspontja, hogy teljesen hiábavaló dolog "a kérdés megbolygatása. A szegény- segítés ügyének országossá, tétele a közteleknek oly mértékben való emelkedésével járna, melyet a különben is agyonterhelt adófizető közönség elviselni képtelen volna. A kérdésnek ez a fölfogása azonban helytelen és pedig azért, mert ma nincs Magyarországon ember, ki a szegényügy országos rendezéséből származó terhek kérdésében még hozzávetőlegesen is nyilatkozni tudna. A szegényügy mostani állapotát föltüntető statisztikai adatok mindeddig ösz- szegyüjtve nincsenek. Teljesen megokolat- lan tehát e számbeli adatok ismerete nélkül a priori ellenzéki álláspontra helyezkedni. A következőkben annak képét kívánom megrajzolni, miképen tesznek eleget ma a községek a szegénysegitésből folyó kötelezettségeiknek, elő akarom adni to-
