Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)
1908-06-01
6. oldal. NÉPSZÖVETSÉG. II. évfolyam. Junius hó. amelyet a tanítóra vetett; egyben megígérte, hogy a következő vasárnapon ismét eljön, hogy a tanitó ur megismertesse a méhek életével és a velők való bánásmóddal. Útközben pedig, gondolatai közepette észre sem vette, amint elhaladt a korcsmaajtó mellett, pedig ugyancsak hallatszott ám a vad tivornyázók zaja! Egyszer csak otthon találta magát a kapuja előtt s nem is nagyon bánta, hogy elfelejtett beszólni a keresztkomának a korcsmába. Azon estétől pedig sohasem bántotta ez többé; vájjon mi okozhatta e nagy változást? Mi tette olyan szelíddé a szivét, hogy nem bántotta többé családját sem ? A tanitó ur, a kis méhek példája, avagy a két csikó ? . . Ki tudja, ki látja a szivek titkait? . . . Annyi azonban bizonyos, hogy még sokáig nem tudott elaludni azon éjszakán, már szinte látta méhesét a kis kertben, a két csikót a jászol előtt, érezte a méz és virág illatát s csendesen elszenderitette a méhzsongás ............ * * * Másnap már megkönnyebbülve érezte magát s oly jól esett neki, hogy egy kis munkát is talált már a ház körül. Vasárnap pedig már kora délután a tanitó urnái volt, aki elvezette őt méhesébe, hol megmutogatott neki mindent, közben magyarázgatott hozzá s János bácsinál hűségesebb hallgatója talán sohasem volt. „A méhcsalád az anya-, dolgozó- és here méhekből áll. Anya rendes körülmények között csak egy van a családban, mig dolgozó 20000—70000 s here 500—1000 Az anya a család lelke, mivel ez párosodik (csak egyszer) a herével s ez rak petéket, amelyekből egy uj nemzedék fejlődik ki. Mivel 4—5 éves korában ivarképtelen, azért 3 éves koránál tovább ne tiirjük a családban. Ennek megtermékenyítésére a here szolgál, amely hímivarú. Teste nagyobb a dolgozóénál; fulánkja nincs, nem gyűjt. A dolgozók (női ivarszervük nincs kifejlődve) a szorgalomnak példányképei. Az anyát nagyon szeretik s elvesztését siró hangon tudatják a méhésszel. Egyik mézet, virágport, vizet hord, a másik az ajtó mellett őrt áll, hogy ellenség ne jöhessen be, a harmadik a petéket költi ki teste melegével, a negyedik a kikelők számára készít inéz- virág-por és viz keverékből pépet, az ötödik a kikelt méhecskét ápolja (dajka), a hatodik viaszt izzad ki, abból pedig lépet csinálnak. Van olyan is, amelyik szárnya csapkodásával légáramlatod, illetőleg friss levegőt szállít. A kis államocskában tehát mindenkinek meg van a maga teendője s mindezt végzik is, mig az anya megvan. Ha ez elpusztul, úgy azonnal adjunk be nekik egy másik anyát esetleg anya bölcsőt vagy pedig fedetlen fiasitást, melyből képesek királynét nevelni. Ha a családban már nagyon sokan vannak, úgy az anyát kényszerítik az anyabölcsőbe való petézésre. 16 nap múlva ha az uj anya kikel, ezt megelőzőleg azonban — ha méz elég sok van — az öreg anya, népének egy részével kivonul a kasból vagy kaptárból s a közeli fára telepszik. Ez a rajzás. A rajt vagy befogjuk s külön családdá alakítjuk, vagy pedig az öreganyát megöljük s népét egy más néppel egyesítjük. A méhek a méhlakokban laknak, a melyeket a méhesben, vagy csak szabadon helyezhetünk el. A méhlakok: kasok és kaptárok. Előbbiek egyszerű gyékény vagy szalma kasok, melyekkel alkalmatlan mé- hészkedni; utóbbiak a kaptárok, melyek könnyű kezelés mellett még kétszer annyi hasznot hajtanak, mint a kasok. Általános fajtája az országos egyesületi, melynek váza deszkából áll, szalmával kibélelve. Benne a keretek három sorjával (egymás felett) vannak elhelyezve. Alsó két sor (20 keret) fiasitásra, a felső sor (10 keret) méztartónak való. Ebbe az anya egy rács miatt nem mehet fel fiasitani, csak a dolgozók hordhatják fel a mézet. A kaptár mellső részén van a menöke vagy röplyuk, mely egy 10—20 cm. hosszú és 1 cm. széles nyílás, hol a méhek a szabadba juthatnak ; hátulsó részén pedig egy faajtó azon belül egy üveg ablak van, hogy a méhész ezen keresztül megfigyelhesse őket. Ajánlatos a kaptárt az eső ellen legalább jó tetővel védeni; jó, ha méhesünk van, mert benne a kaptárok jobban védve vannak, a méhész pedig a méhektől nem há- borittatva, szabadon dolgozhat benne. A méhes homlokzatával délkelet vagy kelet felé nézzen s legalább is délben árnyékban legyen, hogy a nyári erős napsugár ne süsse. Vájjon mik a méhész teendői időszakok szerint? Télen át legnagyobb nyugalomba tartsuk őket; hidegtől, vízhiánytól óvjuk s a röplyukat csak annyira szűkítsük meg, hogy elég levegője legyen. Egy szélcsendes meleg napot pedig (január vagy februárban) arra használjunk föl, hogy azon méheink tisztulási kirepülésöket megtegyék. A szép és meleg tavaszi napok eljöttével kiteleltetjük méheket, a azaz : a röpjukat nagyobbitjuk, ha mézük és vizük elfogyott, adunk be nekik. Kitisztítjuk a kast a hulladék méhektől; megnézzük, hogy van-e anya, hogy elég erős-e a nép ? A gyenge népeket egyesítjük, az erős, de anyátlan
