Népszövetség, 1908 (2. évfolyam, május-december)
1908-05-01
2. oldal. NÉPSZÖVETSÉG. II. évfolyam. Május hó. tek ki a fogatokra, kocsira, sőt a szénára és zabra is. Ennek természetesen óriási általános drágulás lett a következése, a mit elsősorban a munkások sínylették meg. Szegény családok gyermekeinek ingyentejet adtak. Az első nyáron tejre elköltötték tizenhétezer frankot, a kezelők és ellenőrzők napidijára pedig tizennyolcezret. A városi színházat szabad jegyek által rövidesen csődbe kergették. Sok mindenféle zavar, visszaélés, sikertelenség után a vezérurak egymás között is összevesztek és otthagyták állásaikait. A gyűlölt polgári kormányzásnak évekre lesz szüksége, mig a rövid idejű szociálista uralom rombolását úgy a hogy kifoltozza. Uj-Zélandban, ebben az uj országban, a törvényhozás behozta a nyolc órás munkaidőt és a minimális munkabért megállapította. E törvényeket a munkások sürgetésére kellett nemsokára megsemmisíteni, mert az adott föltételek alatt csak az elsőrangú erőket alkalmazták a munkaadók, a nagytöbbség pedig kereset nélkül maradt. Ma már igen sok efféle példát lehet a nyugati népek közéletéből fölhozni. Amerikában a nagy gazdasági válság teljesen leszerelte a szociálista szervezeteket. A száraz kenyérről van ott ma szó, nem fellengős társadalmi teóriák érvényesítéséről. Angliában a szociálistáknak, a munkáspártoknak az uralomra jutott liberálisokkal való szövetkezése, a polgári liberális pártra nézve igen nagy tehernek bizonyult. A liberális párt egymásután, főleg azért veszti a mandátumokat, mert a szoci- álistákkal való szövetkezése nagyon elevenen megokolható aggodalmakat ébreszt. Németországban maga a császár állott a szociálistaellenes mozgalom élére. Ausztriában súlyúk van a szociálistáknak; de ez csak annyit ér, a mennyit az egész népképviselet egy még mindig bürokratikus és abszolutisztikus kormányzás alatt lévő álparlamentáris államban érhet. A szociálista népképviselők fölött túlnyomó hatalommal áll a császár és kormánya. Olaszországban a szociálista parlamenti vezérek egymást leplezgetik le és semmi téren sem tudnak haladást fölmutatni. Ma szinte úgy áll a dolog, hogy a polgári társadalom erős és elszánt harcra való kiállása szétrombolhatná az egész szociáldemokrata szervezetet s a nagy épületből nem maradna a földszinen más, mint egy csomó meggazdagodott és kimüvelő- dött szociálista vezér, a kik minden szerénytelenség nélkül beállhatnának a polgári gazdag emberek sorába és, mint ma is teszik, szerepet játszhatnának a gondtalanul és fényűzően élő előkelőbb társadalmi rétegekben. Azt hisszük azonban, hogy efféle föllépésre a polgári társadalomban nem sok hajlandóság van. Nem azért, mintha bárki is félne a szociálisták hatalmától, hanem inkább azért, mert a polgári társadalmat általában áthatotta az alsóbb néposztályok haladásának szüksége és hasznossága. A közélet vezérei majdnem minden müveit államban az alsóbb néposztályok sorsának javulását munkálják és a művelt államok közgazdasági és szociális politikája mindinkább e törékvéseket veszi alapul és célul. Az emberiség nagy tömegei nemzeti kötelékben igyekeznek érvényesülni a világ nagy színpadján és minden állam azon' igyekszik, hogy minél több gazdaságilag és kulturai- lag erős fia legyen. Ennélfogva sehol sem akarják elrombolni azokat a hasznos dolgokat, a melyek a szociáldemokrácia és a polgári társadalom együttes hatásával jöttek létre. Sőt nagy tekintélyű politikusok, erősen dolgozó miniszterek legfőbb gondjául látjuk azt, hogy az alsóbb néposztályok igazán és reálisan élvezetébe jussanak a nagyobb műveltség, fejlettebb életmód, bővebb jövedelem áldásainak. Ezek a törekvések a mi politikai életünkben is erősen megvannak. Nemcsak a hivatalok dolgozószobáiban, de a törvényhozásban és a politikai élet minden jelentős tényezőjében e törek
