Nemzeti Népművelés, 1908 (1-9. szám)
1908-03-01 / 4. szám
3. Év; / .... NA GYBÁNYA, 1908. MÁRC. nemzetTnépmüvelés TAN- ÉS NEVELÉSÜGYI SZAKLAP. FELELŐS SZERKESZTŐ: VERNER JENŐ. Minden, a lap szellemi részét illető közlemények a felelős szerkesztő nevére Budapest, Aréna-ut 44. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden hó 15-én és 30-án. ELŐFIZETÉSI DÍJAK, mely a lap kiadójának: KOVÁCS GYULA könyv- és pápirkereskedő czímére, Nagyaányára küldendők: Egy évre . . . 6 K_____Félévre . . . 3 K. Ta vaszi napsugár. A lapokból már értesültek, hogy a közoktatás- ügyi miniszter Tomcsányi János központi szolgálattételre berendelt állami elemi iskolai igazgatót kir. tanfelügyelővé nevezte ki és szolgálattételre tovább is a vezetése alatt álló minisztériumba rendelte. A kinevezés fölött nem lehet oly könnyen napirendre térni. Ez a kinevezés megérdemli, hogy róla vezető cikkben foglalkozzunk. Tomcsányi János kinevezésének nemcsak azért örülünk, mert érdemes embert ért a miniszteri elismerés, hanem azért főleg, mert e kinevezéssel megtisztelték a tanítói kart, a mit különben a tanítói kar jogosan meg is érdemel. Távolról sem akarjuk a tanfelügyelői kar nívóját lebecsülni: mert tudatában vagyunk annak, hogy a magyarosodás munkájában milyen sziszifuszi munkát végez a tanfelügyelői karnak több jeles tagja. De azt igen is ellehet és elkeli mondanunk, hogy a tanfelügyelők között igen sok az olyan ember, a ki a pedagógiához még csak nem is konyit és ilyen körülmények között kívánni sem lehet, hogy ott a hol maga a vezető is tétováz, a hol az egész tan- felügyelet csupa sablon adminisztratív munkából áll, eredmények is legyenek. Hányszor láttuk fájdalommal, hogy kir. tanfelügyelőknek kineveztek jogászokat, papokat, selejtes filozoptereket, a kik csak abban voltak ügyesek, hogy rokonaik nagybefolyásával kihátaiták a dekórumot s a kik hivatalba jutva a fősulyt arra fektették, hogy a vármegye kapacitásait barátokul nyerjék meg. Azt eddig nem akarták megérteni, hogy a kir. tanfelügyelőknek maguknak is jó tanítóknak kell lenni. Hivatalból akarták a népiskola sorsát elintézni és nem közvetlen szemléletből, megfigyelésből, tapasztalásból. Mennyi ferde Ítélet, mennyi jogtalan bók, mennyi igazságtalan gáncs érte a tanitót azért, mert a tan- felügyelő nem tudta megbírálni a tanitót. Az ambíciót sok helytelen tanfelügyelői kritika törte már derékba és sok stréberséget ez emelt pozícióba. Azért örvendünk mi Tomcsányi János kinevezésének, mert az iskolának s a tanítói karnak érdeke kezd diadalmaskodni. Az iskola határozottan nyer az ilyen kinevezésekkel, mert az a tanfelügyelő, ki tanítóból lesz tanfelügyelő, bizonyára szereti az iskolát, hiszen tanfelügyelővé is azért nevezték ki, mert hivatás szeretete föltűnt, tanítói kvalitása bebizonyosodott. A tanítóból lett tanfelügyelő, tanfelügyelő korában is dolgozik, sőt talán nagyobb lelkesedéssel. Azért, hogy az előlegezett bizalmat megtartsa, a tanítói kar hírnevét megőrizze. A tanítói karnak is érdeke, hogy pályáikon haladhassanak, előbbre mehessenek. Úgyis oly kevés fokozata van rangbeli emelkedésünknek! Valami diszt, fényt ott is kell biztosítani a tanítói állás megbecsülésének, a mely kimondja, hogy tanítóból lehet tan- felügyelő. Eddig is kimondta ugyan a törvény, de nem igen tartották be, sőt évekkel előbb több tanítóból lett tanfelügyelői tolnok hagyta ott az állását és vissza ment tanítónak, mert a minisztériumban kimondták, hogy vágyaikról, céljaikról örökre tegyenek le, hiszen a tanítói oklevél nem kvalifikáció a tan- felügyelői pályára. Most, hogy Apponyi miniszter a törvényt, a jogot, a tanítóság óhaját tisztelve, a még pár év előtt egyik kicsiny faluban működő tanitótestvérünket nevezte ki tanfelügyelőnek, őszinte örömmel üdvözöljük a minisztert, mert Tomcsányi kinevezésével bennünket is megtisztelt, kartársi igaz vonzódással üdvözöljük Tomcsányi Jánost, ki közülünk emelkedett
