Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)

1907-05-30 / 10. szám

4

NEMZETI NÉPMŰVELÉS

1907. május 30.

Alföld színmagyar népe pedig művelődni vágyó, tanulékony, csak helyes vezetés, irányítás kell neki.

Reméljük, hogy a mostani kormány sokkal hívebben fogja szolgálni a magyarság érdekeit, mint elődei.

Előre kitartással és ügyszeretettel, mert túl vagyunk már a betegség első stádiumán!

Tömörkény. Szamosi J. György.

A nem állami tanítók fizetésrendezése.

— A törvényjavaslat tárgyalása —

(Folytatás)

Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter: Akiknek nincs autonómiájuk, azoknak joguk van arra, hogy legyen (ügy van ! bal felől.) és azoknak, hogyha Isten megsegít és kellő időn át maradok ezen a helyen, (Élénk éljenzés és taps a baloldalon és jobbf'elől.) ez az autonómiájuk meg is lesz. (Taps a jobboldalon.) És ezen leendő autonómia szempontjából épp úgy lehet mérlegelni ezen törvényjavaslat intézkedéseit, mint a már meglevő autonómia szempontjából. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.)

Minthogy a felhozott ellenérveknek legnagyobb része reám, megvallom, azt a benyomást teszi, hogy akik azokat az érveket a legnagyobb erővel hangsúlyozták, a törvény- javaslatot el nem olvasták, (Derültség balfelől. ügy van !) vagy ha el is olvasták, meg nem értették.

Sümegi Vilmos: Nem akarták megérteni!

Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter : . .'. vagy ha megértették, érdekükben áll, hogy mások meg ne értsék. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Ennek folytán én egész egyszerűen csoportosítani fogom a törvényjavaslat legfőbb intézkedéseit s fel fogom vetni a kérdést, hogy ezek az intézkedések miben semmisítik meg, miben sértik és miben korlátozzák az autonómiát akkor, ha az autonómiának helyes fogalma alapján érvelünk, (Helyeslés a baloldalon.) ha az autonómiát nem tekintjük — hogy úgy mondjam: egy czímnek arra, hogy az állami érdekek és az állami szempontok érvényesülését vagy egyszerűen lehetetlenné tegyük, vagy legalább is az állam kezéből kivegyük (Igaz ! ügy van!) és egyes tényezők jó vagy rósz akaratának szolgáltassuk ki. (Élénk helyeslés.) Ilyen autonómikus fogalmakkal természetesen nem fogok vitatkozni. Akik ezekből indulnak ki, azokat átengedem a fogalom logikai következményei kiszinezésének és az ebből folyható szellemi élvezetnek. (Élénk derültség.)Ez egy olyan álláspont, amelylyel egy modern törvényhozás termében alig lehet vitatkozni. (Igaz ! Ügy van.)

(ALI ami intézkedések)

A javaslatnak azon intézkedései, melyek állítólag az autonómiát megszorítják, a következők : Először az: hogy a 200 koronánál kisebb összeggel segélyezett iskola tanítójának alkalmazása a miniszter jóváhagyásától függ, másodszor az, hogy a magyar nyelv tanításának nemcsak óraszáma, hanem tanterve is a miniszter által állapítandó meg, (Élénk helyeslés a jobb és baloldalon.) és ez áll általánosságban minden iskolára, harmadszor az, hogy ott, ahol állami szub- vencziót, alapfizetés-kiegészítést élvez a tanító, nemcsak a magyar nyelvnek, hanem a magyar történelemnek, a földrajznak és a hazai honpolgári jogok és kötelességek ismertetésének tantervét is a miniszter állapítja meg és hogy nem magyarajku iskolákban a miniszter által is jóváhagyott hazafias tartalmú tankönyvek és olvasókönyvek segítségével történjék ez a tanulás, (Élénk helyeslés.) Továbbá, hogy az államellenes deliktumoknak csoportjában (Halljuk ! Halljuk !) — de csakis ebben, még pedig általánosságban, akár élvez

az iskola állami fizetés kiegészítést, akár nem — az állam is gyakorolhasson fegyelmi hatóságot. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.)

Ezenkívül a javaslat tartalmaz még egyes intézkedéseket, amelyekben előre megfelel Melczer Vilmos t. képviselő- társam igen jogos felfogásának, annak t. i., hogy ahol államellenes tünetek mutatkoznak, ezekért nem kell kizárólag — sőt néha nem is elsősorban a tanítót felelőssé tenni, hanem azt az iskolafentartót, (Élénk helyeslés.) akinek esetleges meghagyásai vagy mulasztásai okozták a tanító mulasztásait. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) A törvényjavaslat erről — s ez is uj benne — az uj rendelkezések egész sorozatával intézkedik : hogy t. i. mikor a tanítói felettes hatósága a hibás, minő eljárás követendő azon felettes hatóságok alatt álló iskolákkal szemben. Végül a törvényjavaslat tartalmaz bizonyos intézkedéseket a magyar nyelv tanításánál szem előtt tartandó tanczél tekintetében. (Helyeslés.)

(A magyar nyelv)

T. képviselőház! Nézzük ezeket az egyes intézkedéseket, menjünk ezeken sorjában végig. (Halljuk! Halljuk!)

Kezdjük a magyar nyelv tanításán. A magyar nyelv tanításának követelményeivel szemben, amelyet én rés judicata-nak tekintek, (Helyeslés a baloldalon.) mert hiszen ezt a kötelezettséget nem ez a törvényjavaslat állapította meg, hanem megállapította, miként mindjárt ki fogom fejteni a t. Ház előtt, a magyar törvényhozás az intékedések egész sorozatával, mondom, a magyar nyelv tanításának követelményeivel szemben t. képviselőtársaim egy igen egyszerű,de sokszor igen hatásos módszert követnek. Ez a hatásos módszer abban áll, hogy ha egymásután többen, értelmes és dologhoz tudás egész látszatával felfegyvefzett férfiak, mint axiómát állítnak valamit, akkor az ötödik-hatodik állításnál már olyan érzés lepi meg a hallgatóságot, hogy ennek bizony igaznak kell lennie, vagy legalább kell, hogy legyen benne valami, mert különben annyi apodikticzitással, annyi bátorsággal hogy állítanák?! Így szerepelt nemzetiségi képviselőtársaim ajakán az az axioma, hogy a többnyelvű tanítás az elemi iskolában pedadogiai nonsens, merénylet a növendékek ellen. Ezt annyiszor ismételték, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy a végén magamis kételkedni kezdtem, nem vagyok-e merénylő pár százezer nem magyarajku gyermekkel szemben, akiket én ezen tortúrának kiteszek? (Derültség.) De egy kis körültekintés a müveit Európában, sőt a magunk hazájában, megnyugtatott engem és nem állottam aztán többé olyan fekete színben önmagam előtt, mint ahogy eleintén gondoltam. (Derültség.) Itt régi képviselőtársamnak, Polit Mihálynak akarok egy kis örömet szerezni, (Halljuk! Halljuk!) aki már régóta oda utasít minket, hogy legyen Magyarország egy keleti Svájcz. E tekintetben konczessziókat vagyok hajlandó neki tenni (Halljuk! Halljuk!) és emlékezetébe idézem, hogy majdnem minden svájezi kantonnak iskolájában a többnyelvűség dívik az oktatásban. (Igaz! ügy van!)

Egy adatot akarok különösen kiemelni, (Halljuk! Halljuk !) mert ennek, bár kis területre vonatkozik, nagy az anologiája, a mi helyzetünkkel dívik ugyanis a többnyelvűség az oktatásban, nemcsak azon három nyelv között, amelyek Svájczban hivatalos nyelvekül vannak elismerve, a német, franczia és olasz nyelvek között, de ott van Graubündent kanton, ahol él egy kis faj, amely nyelvre rokon a mi románainkkal, a ladin faj, annak vannak iskolái, saját anyanyelvükön fentartott iskolák, de azokban az iskolákban a német nyelvnek, mint a kanton többsége nyelvének oktatása kötelezővé tétetett kantonális törvénynyel. (Igaz! ügy van!) íme, a merénylőknek már egyik csoportja. (Éljenzés és taps. Mozgás a középen. Halljuk ! Halljuk !)

Svédországban és Norvégiában a svédeken és norvégeken kívül vannak még lappok és finnek. Nem beszélek a lappokról, miután tudva levő, hogy a kultúrának meglehe-