Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)

1907-04-15 / 7. szám

1907. április 15. NEMZETI NÉPMŰVELÉS 9 sürgős megoldást igényelt s ez volt az oka, hogy többek közt a fegyelmi jog tekintetében nem intézkedhetett úgy, amint gondolta. Körültekintő, teljesen beható munka hete­ken és hónapokon át való alapos tanulmányozást igényelt volna. Ilyen körülmények közt pedig a tanítók fizetésrende­zése elmaradt volna, anélkül, hogy a tanítók fegyelmi ügyei­nek rendezéséhez egy órával is közelebb jutott volna. Ha hozzájárulna Goldis indítványához, a tanítók dolga maradna abban az állapotban, ahogy az 1876. törvény szabályozza. A fegyelmi eljárásra felhozottak elvi helyességét elismeri s a közigazgatási bizottságot sem tartja annak az ideális ha­tóságnak, amely neki megfelelne, sem a miniszteri abszolút joghatóságot. Tudja, hogy uj formákat kell konstruálni s az uj formák illetékességét gondosan körül kell irni, ennek mostani megvalósítása azonban óriási munkakör lenne. A javaslat bírálatánál nem azt kell vizsgálni megfelelnek-e az ideális czélnak s annak, amit maga is a leghelyesebbnek gondol, hanem aszerint, hogy az 1876 évi törvény intéz­kedéseivel szemben hoz-e be olyant, ami előhaladást jelent, tartalmaz-e bizonyos hézagokra nézve pótlást? Az 1876. törvény tág kaput nyit az önkénykedésnek. De ami a sza­kaszban kifogásolt, az nem uj, hanem régi keletű. Az állam­ellenes cselekvések megállapítására nézve nem osztja Gol- •dis és társainak aggályait. Ennek definiálását megtaláljuk az 1893-iki tanítói fizetésrendezésről szóló törvényben, de egyéb törvényekből is megállapítható. A törvényjavaslatnak amaz intézkedése, mely a köztulajdon felosztásával izgató- val szemben intézkedik, a kúriai bíráskodásról szóló tör­vényből lett átvéve, mely vétség a mandátum abszolút meg­semmisítését vonja maga után Az államellenes cselekvés definicziójának a javaslatban az az érdeme, hogy a hatal­mat nem a nemzet megtámadására, hanem a nemzet meg­védésére adja. Nem áll az, hogy államellenes cselekvésnek fogják tekinteni azt, ha valaki a fennálló alkotmány módo­sítását kívánja. Elképzelhetetlennek tartja, hogy legyen bár­mely instanczia, mely a részvételt oly politikai akczióban, mely nem a törvény iránti engedelmesség megtagadására, nem az alkotmány törvénytelen felforgatására irányul, ha­nem egyes politikai intézmények kritikájára, fegyelmi vét­séget állapítson meg. A szakasz mindenesetre haladást je­lent az 1876-iki eljáráshoz képest. A beadott módosítások mellőzését és a szakasz változatlan elfogadását kéri. (Álta­lános élénk helyeslés és éljenzés.) A Ház ezután a szakaszt változatlanul fogadja el, Gol­dis László, Maniu Gyula és Várady Imre módosításait pe­dig elveti. Márczius 18. A tizenötödik szakasznál Zakariás János azt a módosítást nyújtja be, hogy az állami iskolákban a gondnoksági tagok felét a főispán ne­vezze ki, felét pedig a közigazgatási bizottság válaszsza. Apponyi Albert gróf kultuszminiszter: A közoktatás- ügyi bizottságban is nagy vitát keltett ez a kérdés. De da­czára annak, hogy elismeri a felvetett kérdés helyes voltát, mégsem fogadhatja el azt a mostani iskolaszék rendezetlen­sége folytán. Igen sok esetben olyan tagokat választanának gondnokokul, akik legkevésbbé sem értenek a dologhoz. Ha egy ember nevezi ki a gondnokokat, a felelősség terhe alatt meg fogja válogatni azokat, akiket erre a fontos állásra ki­szemelt. Ezt a kérdést csak a főispán hatáskörének fontos rendezése után lehet eldönteni. Kéri a Házat, hogy a leg­jobb belátása szerint döntsön a kérdésben A konzekven- cziát ezért nem fogom levonni, ha el is fogadják. (Derültség.) A Ház a szakaszt változatlanul fogadta el s Zakariás János módosítását fogadták el. A tizennyolczadik szakasznál Lettner Adolf módosítást nyújt be, hogy az eskü egyes esetekben fogadalommal legyen helyettesíthető. Lévay Mihály módositványt nyújt be, hogy ne lehes­sen gondnoksági tag az, aki közbotrányt okozó magavise­letét tanúsít. Apponyi Albert gróf kultuszminiszter hozzájárulása után a Ház a szakaszt a két módosítással fogadja .el. A tizenkilenczedik szakasznál Maniu, Gyula: Módositványt nyújt be arra vonatkozó­lag, hogy a 19. szakasz első mondatából ez a két szó: »magyar nyelven« hagyassék ki. A gondnoksági funkcziónak valamely nyelvhez való kötése lealacsonyitó a polgárokra. (Nagy zaj.) Elnök: Manuit ezért a kifejezésért rendreutasitja. Bozódy Árpád: A gondnoksági funkcziót a magyarul beszéléshez, Íráshoz és olvasáshoz kívánja kötni. Megfelelő módosítást nyújt be. Apponyi Albert gróf közoktatási miniszter: Szomorú­sággal tölti el, hogy Maniu a magyar államnyelvnek köte­lező tudását a törvény által kívánt körülmények közt a polgárokra nézve lealacsonyitónak tartja. Különben is a gondnoksági ellenőrzést csak nehezen tenné lehetővé a ma­gyar nyelv nem tudása. Itt kizárólag adminisztratív intéz­kedésről van szó. Kéri a Házat, mellőzze Maniu módosítá­sát. Bozóky módosítása is felesleges. A szakasz változatlan elfogadását kéri. (Élénk helyeslés.) A Ház a szakaszt változatlanul fogadta el. A huszadik szakasznál Maniu Gyula módosítást nyújt be arra nézve, hogy a község ne járuljon semmivel az állami iskola fentartásához. Apponyi Albert gróf közoktatásügyi miniszter: A tör­vény intézkedése csak az esetre szól, ha a községi iskola helyébe állami iskola lép, amikor a községnek a községi is­kolára adandó költsége megszűnt. Erről a népoktatási tör­vény is intézkedik s uj teher nem nehezedik a községre, csak az előbb létezett teher a községi iskola államosítása folytán az állami iskolára fordittatik. Ha a község az állami iskola költségeihez nem járulhatna abból a vagyonból, ame­lyet előbb a községi iskolára fordított, olyan vagyona lesz, melyet nem bir felhasználni. A szakaszt változatlanul kéri elfogadni. (Helyeslés) A Ház a szakaszt változatlanul fogadja el. A huszonkettedik szakasznál Vajda Sándor módositványt nyújt be, hogy a minisz­ter a tanító hitfelekezelére vonatkozólag minden esetben egyöntetűen járjon el a község gondnokságával, illetve hit­községével. Apponyi Albert gróf kultuszminiszter: Amikor ezt a szakaszt a törvényjavaslatba bevette, gondoskodott arról, hogy a felekezetek ügye ne sértessék. De az állami iskolák szellemével is ellenkeznék az, hogy minden esetben a fele- kezetiséget tolnánk előtérbe. Kéri a szakasz eredeti szöve­gezésében való elfogadását. A Ház a szakaszt változatlanul fogadja el s Vajda Sán­dor módosilványát elveti. A huszonharmadik szakasznál Molnár János azt kívánja, hogy az eskümintába az vétessék bele, hogy a törvények minden esetben megtar- tandók. Leitner Adolf: Indítványozza, hogy az eskü mellé a fogadalom is bevétessék. Stiláris módosítása azt javasolja, hogy az eskü szövegébe a király szó elé a magyar szó tétessék. Rakovszky István : Hozzájárul Molnár János módosí­tásához, de nem fogadhatja el Leitner Adolfnak azt az indítványát, hogy az esküből az »élő Isten« szó kihagyas- sék. Atheistával is el kell mondatni az esküt, aki pedig ta­gadja az Isten létezését. Vallásos nevelés nélkül tanítást nem lehet elképzelni. Vajda Sándor: Elfogadja Rakovszky állításait, mert atheista tanító még az állami iskolába sem nevezhető ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom