Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-04-15 / 7. szám
1907. április 15. NEMZETI NÉPMŰVELÉS 9 sürgős megoldást igényelt s ez volt az oka, hogy többek közt a fegyelmi jog tekintetében nem intézkedhetett úgy, amint gondolta. Körültekintő, teljesen beható munka heteken és hónapokon át való alapos tanulmányozást igényelt volna. Ilyen körülmények közt pedig a tanítók fizetésrendezése elmaradt volna, anélkül, hogy a tanítók fegyelmi ügyeinek rendezéséhez egy órával is közelebb jutott volna. Ha hozzájárulna Goldis indítványához, a tanítók dolga maradna abban az állapotban, ahogy az 1876. törvény szabályozza. A fegyelmi eljárásra felhozottak elvi helyességét elismeri s a közigazgatási bizottságot sem tartja annak az ideális hatóságnak, amely neki megfelelne, sem a miniszteri abszolút joghatóságot. Tudja, hogy uj formákat kell konstruálni s az uj formák illetékességét gondosan körül kell irni, ennek mostani megvalósítása azonban óriási munkakör lenne. A javaslat bírálatánál nem azt kell vizsgálni megfelelnek-e az ideális czélnak s annak, amit maga is a leghelyesebbnek gondol, hanem aszerint, hogy az 1876 évi törvény intézkedéseivel szemben hoz-e be olyant, ami előhaladást jelent, tartalmaz-e bizonyos hézagokra nézve pótlást? Az 1876. törvény tág kaput nyit az önkénykedésnek. De ami a szakaszban kifogásolt, az nem uj, hanem régi keletű. Az államellenes cselekvések megállapítására nézve nem osztja Gol- •dis és társainak aggályait. Ennek definiálását megtaláljuk az 1893-iki tanítói fizetésrendezésről szóló törvényben, de egyéb törvényekből is megállapítható. A törvényjavaslatnak amaz intézkedése, mely a köztulajdon felosztásával izgató- val szemben intézkedik, a kúriai bíráskodásról szóló törvényből lett átvéve, mely vétség a mandátum abszolút megsemmisítését vonja maga után Az államellenes cselekvés definicziójának a javaslatban az az érdeme, hogy a hatalmat nem a nemzet megtámadására, hanem a nemzet megvédésére adja. Nem áll az, hogy államellenes cselekvésnek fogják tekinteni azt, ha valaki a fennálló alkotmány módosítását kívánja. Elképzelhetetlennek tartja, hogy legyen bármely instanczia, mely a részvételt oly politikai akczióban, mely nem a törvény iránti engedelmesség megtagadására, nem az alkotmány törvénytelen felforgatására irányul, hanem egyes politikai intézmények kritikájára, fegyelmi vétséget állapítson meg. A szakasz mindenesetre haladást jelent az 1876-iki eljáráshoz képest. A beadott módosítások mellőzését és a szakasz változatlan elfogadását kéri. (Általános élénk helyeslés és éljenzés.) A Ház ezután a szakaszt változatlanul fogadja el, Goldis László, Maniu Gyula és Várady Imre módosításait pedig elveti. Márczius 18. A tizenötödik szakasznál Zakariás János azt a módosítást nyújtja be, hogy az állami iskolákban a gondnoksági tagok felét a főispán nevezze ki, felét pedig a közigazgatási bizottság válaszsza. Apponyi Albert gróf kultuszminiszter: A közoktatás- ügyi bizottságban is nagy vitát keltett ez a kérdés. De daczára annak, hogy elismeri a felvetett kérdés helyes voltát, mégsem fogadhatja el azt a mostani iskolaszék rendezetlensége folytán. Igen sok esetben olyan tagokat választanának gondnokokul, akik legkevésbbé sem értenek a dologhoz. Ha egy ember nevezi ki a gondnokokat, a felelősség terhe alatt meg fogja válogatni azokat, akiket erre a fontos állásra kiszemelt. Ezt a kérdést csak a főispán hatáskörének fontos rendezése után lehet eldönteni. Kéri a Házat, hogy a legjobb belátása szerint döntsön a kérdésben A konzekven- cziát ezért nem fogom levonni, ha el is fogadják. (Derültség.) A Ház a szakaszt változatlanul fogadta el s Zakariás János módosítását fogadták el. A tizennyolczadik szakasznál Lettner Adolf módosítást nyújt be, hogy az eskü egyes esetekben fogadalommal legyen helyettesíthető. Lévay Mihály módositványt nyújt be, hogy ne lehessen gondnoksági tag az, aki közbotrányt okozó magaviseletét tanúsít. Apponyi Albert gróf kultuszminiszter hozzájárulása után a Ház a szakaszt a két módosítással fogadja .el. A tizenkilenczedik szakasznál Maniu, Gyula: Módositványt nyújt be arra vonatkozólag, hogy a 19. szakasz első mondatából ez a két szó: »magyar nyelven« hagyassék ki. A gondnoksági funkcziónak valamely nyelvhez való kötése lealacsonyitó a polgárokra. (Nagy zaj.) Elnök: Manuit ezért a kifejezésért rendreutasitja. Bozódy Árpád: A gondnoksági funkcziót a magyarul beszéléshez, Íráshoz és olvasáshoz kívánja kötni. Megfelelő módosítást nyújt be. Apponyi Albert gróf közoktatási miniszter: Szomorúsággal tölti el, hogy Maniu a magyar államnyelvnek kötelező tudását a törvény által kívánt körülmények közt a polgárokra nézve lealacsonyitónak tartja. Különben is a gondnoksági ellenőrzést csak nehezen tenné lehetővé a magyar nyelv nem tudása. Itt kizárólag adminisztratív intézkedésről van szó. Kéri a Házat, mellőzze Maniu módosítását. Bozóky módosítása is felesleges. A szakasz változatlan elfogadását kéri. (Élénk helyeslés.) A Ház a szakaszt változatlanul fogadta el. A huszadik szakasznál Maniu Gyula módosítást nyújt be arra nézve, hogy a község ne járuljon semmivel az állami iskola fentartásához. Apponyi Albert gróf közoktatásügyi miniszter: A törvény intézkedése csak az esetre szól, ha a községi iskola helyébe állami iskola lép, amikor a községnek a községi iskolára adandó költsége megszűnt. Erről a népoktatási törvény is intézkedik s uj teher nem nehezedik a községre, csak az előbb létezett teher a községi iskola államosítása folytán az állami iskolára fordittatik. Ha a község az állami iskola költségeihez nem járulhatna abból a vagyonból, amelyet előbb a községi iskolára fordított, olyan vagyona lesz, melyet nem bir felhasználni. A szakaszt változatlanul kéri elfogadni. (Helyeslés) A Ház a szakaszt változatlanul fogadja el. A huszonkettedik szakasznál Vajda Sándor módositványt nyújt be, hogy a miniszter a tanító hitfelekezelére vonatkozólag minden esetben egyöntetűen járjon el a község gondnokságával, illetve hitközségével. Apponyi Albert gróf kultuszminiszter: Amikor ezt a szakaszt a törvényjavaslatba bevette, gondoskodott arról, hogy a felekezetek ügye ne sértessék. De az állami iskolák szellemével is ellenkeznék az, hogy minden esetben a fele- kezetiséget tolnánk előtérbe. Kéri a szakasz eredeti szövegezésében való elfogadását. A Ház a szakaszt változatlanul fogadja el s Vajda Sándor módosilványát elveti. A huszonharmadik szakasznál Molnár János azt kívánja, hogy az eskümintába az vétessék bele, hogy a törvények minden esetben megtar- tandók. Leitner Adolf: Indítványozza, hogy az eskü mellé a fogadalom is bevétessék. Stiláris módosítása azt javasolja, hogy az eskü szövegébe a király szó elé a magyar szó tétessék. Rakovszky István : Hozzájárul Molnár János módosításához, de nem fogadhatja el Leitner Adolfnak azt az indítványát, hogy az esküből az »élő Isten« szó kihagyas- sék. Atheistával is el kell mondatni az esküt, aki pedig tagadja az Isten létezését. Vallásos nevelés nélkül tanítást nem lehet elképzelni. Vajda Sándor: Elfogadja Rakovszky állításait, mert atheista tanító még az állami iskolába sem nevezhető ki.