Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-05-30 / 10. szám
1907. május 30. NEMZETI NÉPMŰVELÉS 3 tét. Lekicsinyelték a bajt azok, kik hivatva lettek volna bölcsességgel, de az igazságnak s jognak megalkuvást nem ismerő fegyverével rendet csinálni. Ezt a fegyvert a nemzet ezer éves élete adta a kezünkbe. A magyar nemzeti életet, az állami egység faj súlyát fokozni, az eddig íolytatott kultúrpolitikával nem lehet. Ezt megmutatta az utolsó 4 évtized. Ez nem volt egyéb az erők szétforgácso- lásánál s ellenségeket neveltünk testvérek helyett. Az általánosan elismert magyar lojalitás s nemzetfön- tartó életbölcsesség úgy látszik kihalt az ősökben, pedig azok nem ismerték még a kultúra hatalmas fegyverét. A Hunyadiak idejében valóságos konglomerantum volt a magyar állam s mégis egységes, hatalmas, domináló szerepet játszó. A közös haza javát munkáló s egyetértésben élő népek vegyüléke, együttes czélokért küzdött. A történelem örök igazságai tanítómesterként állanak előttünk s ha a korral annak eseményei tova tűntek is a múltak ködbevesző rengetegeiben; de annak erkölcse, szelleme kell hogy példaképül álljon a késő unokák előtt is. Ennek a kultusza azonban úgy látszik a múltak temetőjében pihen... Az erkölcsi életet alapjában támadó veszedelmes jelszavak visszahatással vannak nemzeti közéletünkre. A nemzetköziség, a vallástalanság tanai s a sajtó elfajulása stb... megmételyezi a tiszta erkölcs oltárát, meggyalázza az ősök emlékét, beront a családi szentélybe s megfertőzi a nemzet föntarló ősforrások kristálytiszta vizét. A hazája jövőjéért aggódó honfi szivében ezek a beteges szimpto- mák: a fájó érzések húrjait rezgetik meg. Mást tanít az élet, mást az iskola!... Az együttműködést megbontották a lelketlen izgatok s a népet a rossz kormányzás azok karjaiba vetette. Az államfentartó magyar fajt két ellenség is fojtogatja, a nemzetiségek és a nemzetköziek. Szerintem ez a kettő ikertestvér s mindegyik a nemzet életerejét őrli.... A földosztó szocziálizmus épp oly veszedelmes s annak köpenyébe burkolt sofizma tanok, — a nemzetiségi aspirácziók hatásait csak fokozzák. Elég sajnos, hogy az aranykalászos Alföld népe is felül e lelketlen izgatóknak... Az istenadta nép hiszékenységét alaposan kiaknázzák a »népboldogító eszméktől áthatott« néptribunok. Azért oly bizalmatlan manapság a mi népünk s nem egyszer ellenséget lát még a saját tanítójában is. Ennek hatását több helyütt megérzi a tanító és az iskola. No még a politikai élet hullámverése, a pártoskodás, a magyar nemzet e régi átka, szintén csak nem vált előnyünkre. A czél szentesíti az eszközt! Ennek a jelszónak a hatása alatt egy külön iskola alakult, mely mindent az önczél jármába hajtott. Kortes eszköz volt minden. Érdem nem a közügy önzetlen szolgálata, hanem a hatalmi vágyak támogatása volt. Kortestanyává avatták még az iskolát is. A nép pedig elhagyatva állt a pusztító vihar közepette, elvesztette hitét s bizalmatlan lett még azok irányában is, akik az ő javán munkáltak. Mi tanítóemberek kik a nép közt élünk s annak lelkivilágát ismerjük, szomorú tapasztalataink vannak e téren. Éhez még természetesen hozzájárult a folytonos gazdasági pangás, a közterhek nagymérvű emelkedése s az áldatlan politikai párttusák. * De mintha derengne s a légkörben egészségesebb spórák szállingóznának! Adja az Eg, hogy ebből a tisztító tüzből a szebb és boldogabb jövőnek phőnix madara szálljon ki. Ebben a nagyszerű munkában vezető, irányitó szerepe lesz a magyar néptanítóknak. Űj eszközök, új fegyverek jutnak a kezünkbe, amelyeket eddig megtagadott tőlünk a sors. A helyes s gyakorlati kultúrpolitika s a nép szocziális érdekeinek istápolása, sok írt önt a fájó sebre s nem egy fekélyt gyógyít meg a nemzet testén. Nagyon helyes, hogy a mostani kormány felkarolta a Nagy-Alföld kulturális érdekeit. Nagyon sok itt a tenni való, mert a nemzetiségek eddigi dédelgetése csak a magyarság rovására történt. Pedig a magyar faj kulturális fajsulyát emelni eminens kötelességünk. Hogy minő sok e tekintetben a tenni való, eléggé illusztrálja Csongrádmegye kiváló tanfelügyelőjének a vármegye tanügyi állapotáról szóló jelentése. E szerint tankerületében levő három törvényhatóság területén van összesen: 10,000 iskolátlan tanköteles. Ebből Szegedre esik 2800, Hódmezővásárhelyre 300, a vármegyére pedig 6900 iskolába nem járó tanköteles. Ezelőtt három évvel még 15.000 iskolakerülő volt. Hej be kár volt azt a sok ezrest elszórni: ott Dákorománja havasai közt! . . . A Jászságban még czifrább állapotok vannak. Tessék csak elővenni az egri főegyházmegyei iskolákról szóló kimutatást. Másutt az Alföldön sincsenek rózsás állapotok, íme! hova juttatott bennünket az eddig folytatott struez- politika. Itt a hazafias hitfelekezetek támogatása sokkal gyümölcsözőbb lenne, mint a nemzetiségi törekvések szolgálatában álló, idegen bálványokat imádó iskolafentartók tömjénzése. Az exponált vidékeken a magyar nyelvszigeteket kell kiragadni a dákorománok és zöldszászok polipkarjai közül s nem mint eddig: a román felekezeti iskolák mellé odadugni egy állami iskolát, amely többnyire üres s csak kompromittálja az államot. Evvel a politikával alaposan fölsültünk. Ott nem részleges, hanem teljes államosítás kell. Teljesen más mértékkel kell ott mérni. Aki az állam területén polgári jogokat élvez, annak kötelességei is vannak. Egyébként a nemzetiségi kérdésről — at. Szerkesztő úr engedőimével — majd máskor bővebben. Most még egyet-mást az Alföldről. A miniszter ur nagyon helyesen tenné, ha az 50 szakfelügyelőből minél többet juttatna az Alföldre, mert itt — különösen a tanyai rendszer miatt — nagyon meg van nehezítve a tanfelügyelők iskolalátogatása. Továbbá az ifjúsági egyesületek szervezésével kellene ellensúlyozni a tévtanok terjedését, mert az iskola nevelő hatása csak így nyerhet betetőzést. Gyakorlatból mondhatom, hogy az ifjúsági egyesületek intézménye, szakszerű vezetés mellett sokkal jobban beválik, mint pl. a gazdasági ismélő-iskola. Aránylag az Alföldön működik a legkevesebb ifjúsági egyesület. Az
