Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-05-15 / 9. szám
4 NEMZETI NÉPMŰVELÉS 1907. május 15. minden módot és eszközt megragadnak a nemzet kulturális, gazdasági és a békés társadalmi fejlődés biztosítására. Mert azon téren garasoskodnak legjobban, amely téren legbiztosabb volna a siker. Sőt a tanítói túltermelésről szóló mesével egyenesen el akarják e kérdésről terelni a figyelmet. Teszik ezt akkor, midőn a nemzeti kultúra kiépítéséhez a munkáskezek tízezreire volna szükség. Es ha minden helyet beakarnánk e téren tölteni: rögtön előállana a tanitóhiány. Ez esetben pedig nem kellene a tanítóknak szolgai, a tanítónőknek meg kaszirnői állásért esedezni. A nemzeti kultúrának nem kellene lépten nyomon egy-egy munkást veszíteni. S ha az egészséges népkulturai állapot megteremtését még Apponyitól és a függetlenségi párttól sem remélhetjük: akkor hazánk jövőjéért igazán kétségbe kell esnünk. Kiss József. Olvasóinkhoz. Abból az alkalomból, hogy a Nemzeti Népművelésnél elvállaltam a főmunkatárs tisztét, nagyon sokan kerestek fel szives sorokkal, bátorítással. Nemcsak a sok jelzős mondat, hanem a tanítóság ébredező önérzete is felette tetszik nekem. Jól esik látnom, hogy Pálinkás Béla barátom nem hiába fogott becsületes munkába. Az ő ideális lelkét, az egyenes nyakát, a férfias gondolkozást kezdi látni a kollégák tömege. így van ez jól. Eddig úgy is a | neves alázatosak után mentünk és a hátunkat tartottuk, | a sok strébernek. Hasznunk nem volt belőle egy szemernyi i sem. Az emelkedésnek árán megrugdaltak a vezetők, ha ! úgy parancsolta a hivatali bürokratikus szellem, vagy az a hazugság, hogy az ország nem bírja meg a tanítók tize- ! tésjavitását. Hála Isten! kezd a tanítóság kijózanodni. Négy- i ven esztendei csalódás után kezdi lerázni az emelkedő s a nyakunkon ülő parazitákat és a maga fejével gondolko- j dik. Nem rohan vakon a hivatalos stilus meg az ömlengő czikkek után. Kezd szervezkedni okos, erős munkára. Az | erők még a hamu alatt szunyádnak, de lángját éleszti már ! az önérzet szellője. Isteni látvány lesz, mikor tövig lepör- j köli a térdben hajló alázatoskodókat. Mi segítünk ezt a j tűzet éleszteni. Béla barátomnak hűséges társa leszek a közöny eltüntetésén. Zászlóját követni fogom, bátran, halál- megvetéssel. A siker, a remény, a jövő érdekében. Álljatok mellénk, katonák! Nagy harcz lesz ez, de nemesebb , mint ahol a fegyver gyilkol. Ennek nyomában áldás jár Verner Jenő. A »Madarak és fák napja« ünnepére való előkészületek alkalmából tisztelettel értesítem a kartársakat, miszerint az Orsz. Állatvédő Egylet támogatása lehetővé tette, hogy a »Madarak és fák napja« czímű vezérfonalam második bővített kiadása (6 nyomott íven = 96 old.) megjelent és 1 K 25 f árban nálam kapható. Szintén megjelent az ünnepélyre való Alkalmi dalfüzet is, Beleznay Antal és Vaday J. egy és kétszólamu eredeti nótáival. (Benne 2 induló is) Ara 55 fillér. A rendelések közvetlen hozzám intézendők. (Egyszerű postadij 10 fill. Utánvételes 45 f.) Nagyvárad 1907. máj. 1. Vaday József közs isk. ig. A nem állami tanítók fizetésrendezése. — A törvényjavaslat tárgyalása. — f (Folytatás ) A fizetésrendezést, amint ezt a törvényjavaslat tervezi, több oldalról kifogásolták. Felszólaltak, képviselőtársaim közül többen: Metzner Béla t barátom, Simonyi-Semadam Sándor, Marjai Péter t. barátaim egy bizonyos kétlelküség- gel — bocsánat a kifejezésért — szóltak a törvényjavaslatnak ezen intézkedéseiről. Az egyik lélek — az övék volt, mely úgy nyilatkozott meg, hogy szerintök is néhány évvel ezelőtt a tanítók nem is álmodták azt, hogy ma már ekkora fizetéskiegészitésben fognak részesülni. (Igaz ! Úgy van 1) A másik lélek — az talán egyéb, kívülről megnyilatkozó lelkek viszhangja, (Úgy van!) amelyben ezt az előre nem is álmodott fizetéskiegé- szitést mindenféleképpen kifogásolták. Kifogásolták elvileg, hogy a nem állami tanítóknak fizetése az állami kiegészítéssel nem emelkedik tökéletesen ugyanarra a fokra, amelyet az állami tanítók az egyidejűleg beadott és az ő fizetésükre vonatkozó törvény alapján élvezni fognak. Kifogásolták, hogy a kántori fizetés beszámításának elve az ő fizetésükbe, ebben a törvényjavaslatban is fentartatik; hogy legalább a kántori fizetésnek egy ingatag és tényleg nehezen megállapítható részét, az úgynevezett stólát nem hagytam ki ezen fizetés kiegészítés tervezésénél. Kifogásolták - és pedig ezt azt utóbbit oly hangsúlyozással, mintha igen csekély dolognak tartanák, kifogásolták a korpótlékok egymásutánjának bekövetkezését, illetőleg a 200 és 100 koronás korpótlék időszerinti elhelyezését és mindezek tekintetében orvoslást kívántak. T. képviselőház! Bizonyára ezen t. képviselőtársaim akarata ellenére, de ezeknek a bírálatoknak a formája egészen úgy hangzott és egészen annak a benyomásnak a felkeltésére volt alkalmas, mintha azt az eltérést, amely az állami tanítók fizetése között még mindig fennáll, én honosítottam volna meg, mini hogyha ezen javaslatok állapítottak volna meg egy olyan, a t. képviselőtársaim szerint igazságtalan eltérést a kétrendbeli fizetés között. Ezzel szemben csak ismétlem azt, amit a bizottsági tárgyalások során ismételten elmondottam, hogy ezt a mélyreható különbséget, amelyet én is sajnálok, hogy fennáll, én már megtaláltam. És megtaláltam hogyan ? Megtaláltam úgy, hogy bár az állami tanilóknak a fizetése törvényileg nem volt rendezve, de tényleg rendeztetett kölfségvetésileg és egyes novelláris törvények által, azon törvény által, gondolom, az 1901: I. törvényczikk által, — amely az általános 200 koronás pótlékot hozta be számukra. Mindezen parcziá- lis intézkedések által oda fejlődött az állami tanítók dolga, hogy 1000, 1200, 1400 és 1600 koronás alapfizetésü kategóriák voltak és a vége az volt, hogy az állami tanító 2300 koronával végezhette be harminczéves tanítói pályáját. Az állami tanítók tekintetében tehát, t képviselőház, én igazán csak rendezést eszközöltem. Igaz, hogy ez a rendezés is 700,000 — de csak hétszázezer — korona több költséget okozott, mert lefelé nem lehet kikerekítést eszközölni, (Úgy van!) amint mindenki tudja. (Igaz! Ugv van!) A rendszeresítést, a kikerekitést felfelé kellett eszközölni. De én a dolog lényegébe csak rendet hoztam be s az egész plusz az, hogy nem 2300, hanem 2400 koronával végzi működését az állami tanító, nem tekintve azokat, akiknek alapfizetése 1100 és 1200 korona. De ugyanezeken a helyeken
