Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-04-30 / 8. szám
6 NEMZETI NÉPMŰVELÉS 1907. április 30. a képviselőház elhatározza, hogy: a vallás- és közoktatásügyi miniszter által benyújtott, a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és hitfelekezeti néptanítók járandóságairól szóló törvényjavaslat a napirendről levétetik és utasíttatik a vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy a hitfelekezetek törvényes és erre első sorban hivatott képviselőinek, a püspököknek, nevezetesen a szerb és román gör. kel. nemzeti, illetőleg a román gör. kath. egyház püspökeinek meghallgatásával és azoknak tanácsai értelmében egy új törvényjavaslatot dolgozzon ki és nyújtson be, de oly tartalommal, hogy az csakis a néptanítók járandóságaira vonatkozzék.« (Éljenzés a nemzetiségiek padjain.) Április 5. Meozner Béla a nem állami tanítók érdekében azt kívánja, hogy ezeknek fizetése tétessék egyenlővé az állami tanítók fizetésével. Ha pedig ez nem volna teljesíthető, akkor a 200 koronás korpótlékra hat, hanem öt évenként folyósittassék, a kántori illetményeket pedig válaszszák el a tanítóitól. Kéri a minisztert, hogy az öregebb tanítókra nézve előnyösebben rendezze a korpótlék dolgát. A felekezeti iskolák államosítását a nemzeti nyelv fellendülése, terjedése szempontjából nem tartja szükségesnek. Sőt — szerinte — a felekezeti iskoláktól lehet első sorban is az igazi vallásos szellemben való nevelést várni. Azután konstatálja, hogy a javaslat a magyar nyelv uralomra jutása érdekében elmegy a lehető határokig, viszont lehetővé teszi a nemzetiségiek részére kultúrájuk intenzív művelését. Mint jellemző esetet a nemzetiségieknek a tanítóság iránt tanúsított jóakaratára nézve felhozza azt, hogy a román püspöki karnak Apponyihoz intézett memoránduma lejebb kívánja szállítani a felekezeti tanítók alapfizetését és korpótlékait. Örömmel fogadja el a javaslatot. Goldis László nem fogadja el a javaslatot, hanem a következő határozati javaslat elfogadását kéri: A nem állami elemi iskolák jogviszonyairól és a községi és felekezeti néptanítók járandóságairól szóló törvényjavaslat a napirendről levétetik és utasíttatik a kormány, hogy az egyes egyhazak törvényes képviselőinek meghallgatása után egy újabb törvényjavaslatot terjesszen be, mely szerint: a nem állami népiskolák tanítóinak illetményei, amennyiben ezeket az iskola fentartók törvényes mérvben kiszolgáltatni nem képesek, állami hozzájárulással lógnak kiegészíttetni és pedig az egyházak által fen- tartott iskolák tanítói illetiménveinek kiszolgáltathatása czéljából szükséges, az egyházi hatóságok közreműködésével megállapítandó állami hozzájárulás összege a közoktatásügyi költségvetés terhére fog évenként az illető egyházak rendelkezésére bocsáttatni az egyházi autonómia sérelme nélkül. Április 6. Marjay Péter a múlttal szemben nagy haladást lát a törvényjavaslatban, ezért örömmel üdvözli. Kéri a minisztert, törölje el a 15 krajczáros nyugdijjárulékot. A tanítókra nézve kielégítőnek tartja a javaslatot, csupán az ellenőrzés kérdésében lát még némi rendezni valót. Elfogadja a javaslatot. Mandilovich János a nagybecskereki szerb nagygyűlés megbízásából szólal fel. A javaslat némely rendelkezései sértik a szerb egyház autonómiáját. Hibája a javaslatnak az is, hogy a tanítókat teljesen kiszolgáltatja a fegyelmi bíráskodás és ellenőrzés terén a központi kormánynak pedig Apponyi maga is elismerte, hogy valamely intézményt teljesen a kormány tetszésére bízni: a legnagyobb botorság lesz. Sok tekintetben sérelmes a javaslatnak a magyar nyelv tanítására vonatkozó része, amely sérti az 1868: XXXVIII t.-czikkel, mert megnehezíti a nemzetiségi ifjaknak anyanyelvűk kultiválását. A fősúlyt az elemi ismeretekre kell fektetni s nem a magyar nyelv tanitására s nem szabad a nem állami iskolák létét a magyar nyelv tudásához kötni. Mivel a javaslat sem politikai, sem pedagógiai szempontból nem felel meg az ország jól felfogott érdekeinek, nem fogadja el a részletes tárgyalás alapjául. Lettner Adolf elfogadja a javaslatot s csodálkozik azon, hogy épp azok támadják a javaslatot a leghevesebben, akik legnagyobb hivei a felekezeti és községi iskoláknak s inkább készek tanítóikat a jövőben is nyomornak és szenvedésnek kitenni, semhogy az amúgy is csekély fizetésüket végre méltányosan rendezzék. A közoktatásügyi miniszter a javaslattal szolgálatot tett a felekezeteknek, mert érdek nélkül segélyezte őket. Ez azt a látszatot ke'ti, hogy az államnak nincs pénze állami iskolák építésére, de van neki arra, hogy a felekezeteknek ajándékozzon nagy összegeket iskolák fentartására. A demokratapárt elfogadja a javaslatot, mert benne egy lépést lát előre a nemzeti kultúra fejlesztése felé. Teljesen bár nem elégíti ki a javaslat . . , Benez Károly: Miért nem kíván az összes tanítóknak egyenlő javadalmazást? Lettner Adolf: Legyen nyugodt a képviselő ur, én követelem. Förster Ottó: Csak türelem! Leitner Adolf: Kívánja, hogy a tanítók a második és harmadik korosztályban magasabb korpótlékot kapjanak,, mert életszükségleteik ebben az időben kívánnak meg legtöbbet. Kívánja, hogy azok a tanítók, akik önhibájukon kívül, az iskola megszűnése folytán vesztették el állásukat, a kinevezéseknél először vétessenek figyelembe. S végül kéri a minisztert, hogv ez legyen az utolsó törvényjavaslat mely a felekezeti iskolákkal foglalkozik s ezt is mihamarább kövesse az iskolák teljés államosítása. (Helyeslés) Popovies György: A törvényjavaslatot nem fogadja el. Mihályi Tivadar: A tanítók állásfoglalását a javaslat ellen nem lehet zokon venni, mert a javaslat ellenkezik az ő érdekeivel. A javaslatot nem fogadja el, hanem a következő határozati javaslatot nyújtja be: A »nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és községi és felekezeti néptanítók járandóságairól« törvény- javaslat a napirendről levétetik és utasíttatik a kormány egy újabb törvényjavaslat beterjesztésére, amelyben a nem állami tanítók járandóságai az állami tanítókéval egvenlő összegben állapíttassanak meg. Biztosíttatván az egyes felekezetek részére minden, az autonómia rovására nem eső feltételektől ment állami hozzájárulás. Április 8. Vajda Sándor: A gyermekeket ráérne akkor is a magyar nyelvre oktatni, ha már a román nyelvet, teljesen beszélik. (Fölkiáltások: Hát magamikor tanult?) A javaslat nemhogy segítene a népen, a nyelve nem értéséből előálló bajokoo, de még ront. A javaslat azt követeli, hogy a felekezeti tanítók a magyar nyelvet írásban és szóban tökéletesen bírják. De hát ki fogja a magyar nyelv tudását elbírálni?! A javaslat pedagógiai szempontból is elvetendő^ mert akadályozza az ismeretek elsajátítását. Lesz idő, mikor Canossába megy Apponyi e javaslat miatt s akkor a fekete grófon kívül lesz egy eanossa- grófunk is! (Nagy zaj. Egy hang balfelől: Jpj de szellemes!) Konstatálja, hogy a magyar és román nép egymásra van utalva és lesz idő, mikor a magyarok más hangokat fognak pengetni. Felolvassa egy román ifjú költeményét . . . Elnök: Figyelmezteti Vajdát, hogy ide nem tartozó dolgokat ne olvasson, hanem folytassa beszédét. (Általános helyeslés) Vajda Sándor: A következő határozati javaslatot terjeszti a Ház elé:
