Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-04-15 / 7. szám
1907. április 15. NEMZETI NÉPMŰVELÉS 7 napirendről levétessék és a községi és felekezeti néptanítók járandóságáról szóló törvényjavaslattal együtt tűzessék napirendre. Talán nem szükséges indokolnom, hogy ehhez a javaslathoz sem járulhatok, hanem kérem a Házát, méltóztassék ezen törvényjavaslat általánosságban való elfogadása után annak részletes tárgyalását megkezdeni és annak mielőbbi törvényerőre emelkedését elősegíteni. Vajda Sándor t. képviselő ur egy határozati javaslatot adott be, amely odairányul, hogy ebben a törvényjavaslatban felsorolt fegyelmi hatóságok helyébe és egyéb teendők elvégzésére is úgy állami, mint felekezeti tanítói kamarák létesittessenek, bizonyos autonom szervezettel, amelyekre a fegyelmi ügyek ellátása is bizassék. Ehhez a javaslathoz sem járulhatok hozzá, mert nyilatkoztam a vita során, hogy én magam sem tekintem a tanítói fegyelmi ügyek ellátása ideális alakjának azt, ami ebben a törvényjavaslatban foglaltatik és hogy akkor, amikor a kormány beváltja programmjának azt az igen sarkalatos pontját, hogy az összes állami alkalmazottaknak és köztisztviselőknek szolgálati viszonyait rendezi, akkor ezzel kapcsolatosan, talán előbb is, mindenesetre ezzel az általános reformmal harmónikus módon fog megoldatni a tanítók fegyelmi ügye is; addig azonban alig volna czélszerü az én felfogásom szerint bolygatni a mostan fennálló szervezeteket. Ebből folyólag ennek a határozati javaslatnak is mellőzését kérem. Maniu Gyula t. képviselőtársam határozati javaslatát, amely az állami iskolák tannyelvére vonatkozik és amelyben a törvényre hivatkozva azt követeli, hogy az állami intézetekben minden növendéknek saját anyanyelvén való oktatása lehetővé tétessék, ehhez sem járulhatok. A vita során már nyilatkoztam e tekintetben. Megfeleleltem az én meggyőződésem szerint kielégítő módon azon törvényes indokokra, amelyekre t. képviselőtársam indítványát alapítja, kiterjeszkedtem a gyakorlati szempontokra is, amennyiben felvilágosítottam a t. képviselő urat és a Házat arról, hogy az anyanyelv mellőzése egyáltalában az állami népisko'ák tanrendjében nincs, hogy ez a sérelem e tekintetben nem létezik, és ennek folytán ennek a határozati javaslatnak a mellőzését kérem a t. Háztól és a lörvényjavasla'nak általánosságban a részletes tárgyalás alapjául való elfogadását. {Élénk helyeslés és éljenzés) Vlád Aurél t. képviselő urnák határozati javaslata tartalma ellen, amely utasítani kívánja a vallás- és köz- j oktatásügyi minisztert arra, hogy az összes állami és nem állami népiskolák mellett gazdasági iskolák felállításáról gondoskodjék, semmi kifogásom nincsen. Ez csak egy nyitott ajtónak betörését jelentené és talán t. képviselőtársamazon felvilágosítások után , amelyeket nyújtani bátor leszek, el fog ál la ni ennek a határozati javaslatnak, ennek az utasításnak további erőltetésétől, mert a dolog ma úgy áll, hogy az állami és nem állami néptanintézetek mellett általános ismétlő-iskola van 11589, gazdasági ismétlő-iskola van 2247, külön szaktanítós iskola 47 van ezek közt. De ezeknek száma folyton szaporodik. Minden költségvetésbe emelkedő összegeket veszünk fel szaktanítóknak képzésére a földmivelési miniszterrel egyetértőleg. Az ismétlő-iskolákba kerek összegben 500.000 elemi iskolai tanuló jár. De ezek közül gazdasági szaktanítós és nem szaktanítós, gazdasági ismétlőiskolába jár 135.000. Megengedem, hogy ez az állapot még nem kielégítő, de legközelebb lesz szerencsém a Háznak a gazdasági ismétlő szakoktatás rendezésére vonatkozólag egy külön törvényjavaslatot benyújtani (Élénk helyeslés.) Természetesen annak a tendencziának, amelyet a t. képviselő ur akar, hogy minden állami és nem állami iskola mellett a népiskolák túlnyomó része gazdasági foglalkozásának megfelelő gazdasági jellegű ismétlő-iskola állíttassék föl, a köz- oktatásügyi kormányzat úgyis, még pedig külön törvényhozási rendezés utján akar eleget tenni, minélfogva nem szükséges a kormányt olyanra utasítani, amit Úgyis saját jószántából és pedig már legközelebb tenni akar. Ebből folyólag ezt a határozati javaslatot is kérem mellőzni. (Helyeslés.) Elnök: Felteszi a kérdést. Darányi Ferencz jegyző felolvassa a beterjesztett határozati javaslatokat. A Ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja s Maniu Gyula, Mihályi Tivadar, Vajda Sándor, Vlád Aurél ésNovák Aurél határozati javaslatait elveti. A részletes tárgyalás. Az első szakasznál Maniu Gyula azt indítványozza, hogy a tanítókat ne tisztviselőknek, hanem állami hivatalnokoknak nevezzék. Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem zárkózik el oly módositástól, amely helyes elven alapszik, de jelen esetben mégis a tisztviselő elnevezés mellett van, noha a tanítók sem imperiummal, sem juris- dictioval nem bírnak. Ez egyébként a tanítóság óhaja is. Bedó'házi János az eredeti elnevezés meghagyását kéri. A Ház a szakaszt változatlanul fogadja el s Maniu indítványát mellőzi. A második szakasznál Várady Imre: Két módosítást nyújt be. Az első arra vonatkozik, hogy azon tanítók, akik lakbéroszlályokba nem sorozott községekben a jelen törvény hatályába lépte előtt háromszáz korona évi lakbért élveztek, azokat ezután is háromszáz korona lakbér illeti meg. A második módosítás arra irányul, hogy minden állami elemi iskolánál lévő tanítók és tanítónők javára, akik 1906. évben alkalmazva voltak és a jelen törvény hatálybalépése idején még alkalmazásban vannak, a fizetésemelés mértékének megállapításánál az 1896. évi szolgálatuk kétszeresen számíttassák. Veresmarthy Miklós kéri, hogy Budapesttől legalább 30 kilométeren belül lakó tanítók és tanítónők magasabb lakbérosztálvba soroztassanak, ha másképp nem, rendeleti utón. Bozóky Árpád a szakasz végét így kívánja megtoldani: »— vagy a köz-égek külterületén.« Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter : Nem fogadja el Várady első indítványát, mely azt czélozza, hogy a millenáris évben eltöltött szolgálati év kétszerese számíttassák. Várady másik indítványát, hogy t. i. azon tanítók, akik eddig magasabb lakbért élveztek, mint aminő a törvényjavaslat szerint megilletné, meggondolás tárgyává teszi. De erről tulajdonképpen a hetedik szakasznál lehet részletesen beszélni. Bozóky indítványát nem teszi magáévá. A Veresmarthy által felhozottakat a községek revíziójánál fogják tekintetbe venni s a tanítók nehéz helyzete indok lesz, amely a kormányt arra vezeti, hogy a lakbérosztályokat revidiálja. Veresmarthy különben nem tett indítványt s ezt csak felvilágosításképp jegyezte meg. Miután Bozóky és Várady indítványukat visszavonták, a Ház a szakaszt változatlanul fogadta el. A negyedik szakasznál Goldis László módosít vány t nyújt be az iránt, hogy a felekezeti vagy községi iskoláktól átvett vagy eddig kinevezett állami tanítók abba a korosztályba lépjenek, melyben 1893. év óta abban az iskolában lettek volna. Bizony kkos: Tényleg nem volna méltányos és jogos dolog az, hogy azok a tanítók, kiket más iskolákból nevez - tek ki az állami iskolákhoz, kevesebb fizetésben részesüljenek, mint az állam többi tanítói. Az átvett tanítók rendesen kiváló szakerők, kik mindenképpen megérdemlik a méltányos elbánást. A következő módosítást nyújtja be: »A jelenlegi törvény hatálybaléptéig állami elemi népiskolához saját kérésükre kinevezett rendes tanítóknak
