Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-03-30 / 6. szám
9 NEMZETI NÉPMŰVELÉS 1907. márczius 30. Apponyi Albert s a parlament figyelmébe. A tanítók fizetésrendezése. — Irta : Sassi Nagy Lajos. — A tanítóság újabb mozgalma két dologban volt eredményes. A sajtó figyelme ismételten a tanítóság felé fordult s azóta egy akarattal sürgeti jogainak memorandumba foglalt kívánságainak teljesítését. A másik fontos eredmény pedig az, hogy most már Apponyi maga is belátta s a parlament ülésén ünnepélyesen ki is jelentette, hogy a rendezést nem tekinti véglegesnek. Ez is valami. De a tanítóság ezzel az erkölcsi sikerrel be nem érheti. Az általános drágaságot, a csaknem negyven évi szenvedést ezzel elaltatni nem lehet. Mi tehát ismételten arra kérjük a kormányt és a parlamentet, hogy teljesítse a tanítók szerény kérelmét a maga teljes egészében. Kérjük nemcsak a tanítóság, nemcsak a kormány s a parlament, hanem főképen az ország érdekében. Több ezer esztendős igazság, hogy amilyen a jutalom, olyan a munka. Ha a tanítóságot csak félig elégítik ki, a nagy többség csak félmunkát fog végezni. Már pedig nekünk ugyancsak egész munkára, teljes lelkesedésre és fokozott buzgalomra van szükségünk, hogy megálljuk helyünket a népek nagy versenyében. Ezenfelül a tanítónak százféle társadalmi, gazdasági, szociális munkát is kell teljesítenie, hogy népünk tönkre ne menjen. Már most kérdezzük szeretettel, kiváriható-e mindez, csak félig kielégített hadsereggel ? A katonának háborúban kérés nélkül is dupla fizetést adnak, hogy jobb kedvvel harczoljon. Miért nem adnak tehát a magyar kultúra nemzeti hadseregének legalább annyi fizetést, amennyit a szerénységgel és hazafisággal párosult memorandum kíván ? Hiszen a magyar hazának igazi nemzeti hadseregét úgy is csak a tanítók harminczezer főnyi tábora alkotja. Hogy akar ilyen rosszul fizetett hadsereggel uj honfoglalásra indulni a magyar kormány és parlament ? Avagy nem tanulta meg a történelemből, hogy az ilyen hadseregek mindig elbuktak? Bizonyos, hogy Apponyi és a parlament mindezt igen jól tudja. És hogy mégis csak félig rendezik a tanítók fizetésügyét, annak két oka lehet. Vagy nem tudták a még hiányzó hat millió koronát kicsikarni; vagy nem érzik át a tanítók nyomorát. Ez utóbbi föltétlenül bizonyos. Bármilyen derék férfiú Apponyi, bármenynyire kiváló férfiak üljenek is az ország házában, a tanítók nyomorát egyikük sem érzi, mert soha egyikük sem volt nyomorgó tanító. Aki tengeri vihart soha át nem szenvedett, aki pincelakásban soha sem sorvedt, annak hiába beszélünk tengeri viharról és proletár nyomorról. Az ecset, a szó, a véső gyönyörűen kifejezheti a vihart, de azért csak az tudja valójában értékelni, aki legalább egyszer átszenvedte a vele járó rettenetes izgalmakat ... Mi ismerjük és éreztük a tanííónyomor minden keserűségét, azért kardoskodunk mellettük körömszakadtáig. Mi tehát itt a teendő? Az, hogy Apponyi és a parlament legyen igazságos bíró. Ha már Isten jóvoltából nem érezhetik a tanítók nyomorát, higvjék el ezt harminczezer magyar tanítónak. Lám a bíró sem érzi a súlyos testi sértés fájdalmát, de azért két hiteles tanú s a sértett vallomása elegendő neki arra, hogy a bűnöst elítélje . . „ Száz szónak is egy a vége: a tanítók kérelmét teljesíteni kell. De hogyan? Hiszen a törvényjavaslatot már tárgyalják s ha a tanítók memorandumának eleget akarnának tenni, akkor az egész javaslatot fel kellene forgatni. A benyújtott javaslatot fogadja el a képviselőház, de toldja meg egy záradékkal. Ez a záradék mondja ki, hogy a tanítók ki nem elégített kérését a jövő évben fogják törvényerőre emelni. Jövőre fogják a hiányokat s a még szükséges hat millió koronát pótolni. Ha ezt megcsinálják, a tanítóság megnyugszik. Apponyi egész munkát végzett s a nemzeti hadsereg fokozott kedvvel munkához lát Ezzel Apponyi is. a parlament is nevét örökre beírná a történelembe. Pénz van rá, csak akarni kell! A tanítók magyar nemzeti hadserege nem alábbvaló a közös hadseregnél... Ha már katonai vívmányok nincsenek, ha a gazdaságiak is nagyon kétesek, legyenek legalább kulturi haladások. Legalább e téren mutassuk meg, hogy tudunk és akarunk alkotni. Képviselők! Fogadjátok el e szerény javaslatot, hogy tudjatok választóitoknak valamivel beszámolni. Az állami tanítók fizetésrendezése. — A törvényjavaslat tárgyalása. — Az országgyűlés márczius 9-én megkezdte az állami tanítók íizetésrendezéséröl szóló törvényjavaslat tárgyalását, melyről az alábbiakban adunk számot: Márczius 9. Bedőházy János előadó ismerteti a javaslatot s azt elfogadásra ajánlja. A tanítók íizetésrendezésénél tekintetbe vették a megélhetési viszonyokat és a szolgálati időt. Ez az a kulcs, amely szerint egyedül oldható meg a tanítók helyzetének nehéz kérdése. A javaslat azonban a külfölddel szemben is jelentős haladást mutat, s alig van állam, amelynek tanítói jobban volnának fizetve, mint a magyar állami néptanítók. Sőt néhány évtizeddel ezelőtt még gimnaziális és akadémiai tanárok is alig kaptak annyi fizetést, mint most a néptanítók. A néptanítók beláthatják ebből, hogy érdekeik előmozdítása a képviselőháznak első feladata, mert hisz állami költség- vetésének egy harmadát fordítja kulturális czélokra. De meg lehetnek elégedve a zúgolódók is, mert annyit kapnak, amennyit nem is reméltek. A törvényjavaslat kielégíti az összes jelenlegi kívánságokat s ezért kéri annak elfogadását, (Éljenzés és taps. Felkiáltások! Éljen Apponyi!) Mihályi Tivadar: Időelőttinek tartju mindaz állami, mind a felekezeli tanítók fizetés-fölemelését, mert a nép nem bírja fizetni azokat a terheket, melyeket a javaslat vallóira rak. Felsorolja kifogásait a javaslattal szemben. A tanítást gyakorlativá és ingyenessé kell tenni. A nemzetiségi képviselők nevében a következő indítványt terjeszti be: A vallás- és közoktatásügyi miniszter által beterjesztett, az állami elemi népiskolai tanítók illetményeinek szabályozásáról és az állami népiskolák helyi felügyeletéről szóló törvényjavaslat a napirendről levétetik és utasittatik a közoktatási kormány egy újabb törvény- javaslat beterjesztésére, mely szerint:
