Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-03-15 / 5. szám
2. ÉV. NAGYBÁNYA, 1907 MÁRCZIUS 15. 5. SZÁM. NEMZETI NÉPMŰVELÉS TAN- ES NEVELÉSÜGYI SZAKLAP Megjelenik minden hó 15-én és 30-án. ELŐFIZETÉSI DÍJAK, melyek a lap kiadójának: KOVÁCS GYULA, könyv- és pa- pirkereskedő czímére, Nagybányára küldendők: Egy évre . . . 6 K. Fél évre . . . 3 K. FELELŐS SZERKESZTŐ PÁLINKÁS BÉLA. KIADÓ TULAJDONOS: KOVÁCS GYULA Minden, a lap szellemi részét illető közlemények a felelős szerkesztő nevére Fiume, belvárosi áll. isk. (Via deli’ Ospedale) küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Böjt. Böjt van. Az erős lelkek, önmegtartóztatók, húst nem esznek, istenféleiemmel mutatják meg, hogy ők hitükben erős emberek. A kívánság legyőzését, letaposását, elnémítását igazán emberi erővel győzi le az, aki aláveti magát az egyházi tilalomnak. Van, aki a pap beszédét megmosolyogja. Van, aki kigúnyolja, aki leröhögi. Van, aki meg se hallgatja. Ilyen a legtöbb. Ám az emberek mégis böjtölnek. Régi böjt ez nagyon. Nincs a kalendáriumban, mégis régóta tart. Évről-évre súlyosabb. És szomorú, hogy nem is várhatunk utána feltámadást, mint az egyházi böjt után. Nem erény, nem az üdvösség leszámítására irányuló érdem ez a böjt, amely Istennek, embernek útálatos. Istennek azért, mert ez a böjt, eredetiségéből kiforgatja az embert és benne a szépet is megsemmisíti. A csuda-gazdagon bugyogó szenvedések forrásából annyit magába szí az ember idegzete, hogy eltűnik az eszmény, a jobb jövő hitének tavasza s maga az Isten neve is, az Isten jósága is fakó fogalom lesz az ember fejében . . . Az embereknek régi, mert enervált idegzetük romjainak látásán előre tolakodik a kérdés, milyen lesz annak a népnek jövője, melynek letéteményesei elvesztettek minden idealizmust? A hazug jó kedv, a tettetett megelégedés — „ameddig a takaró ér“ ez érv elcsépelt hangoztatásával bánók cinizmusa meg ne téveszszen senkit. Becstelenség rothad, nagy bűn penészük a hazugságok alatt, úgy ha nézünk, ha látunk, ha tapasztalunk, észre kell venni, hogy bőjtöl az iparos, úgy portékáját nem tudja eladni, bőjtöl a kereskedő, mert nincs piacza, bőjtöl a földműves, mert az uzsorások karmai között van, bőjtöl a hivatalnok, akinek, nincs egy rongya, melyeta maga pénzén vett, kenyéren-vizen él a tanító, aki az évtizedes Ígéretek földjén már kiszipolyozva állott meg. Vájjon a művészet nem bőjtöl-e? Hisz a csődjét jelentik mindenfelől. Koldus népnek kenyérre sem telik, nemhogy, művészetre. Garas ára művészet sincs azokban a művekben, melyeket a nagytőkéseknek csinálnak, mert a művészet akkor művészet, ha a világegyetem összeségét foglalkoztatja. Az irodalom nem bőjtöl-e? A becstelen ízlés, mint valami szennyes ár törtet előre, előbb elseperte a középosztály lakóit, kik szerettek olvasni, majd tönkre tette a nép lelkeit, most széles sugárban mászik fel az emeletekre és elterpeszkedik a szalon sima parkettjén, hogy a tes- pedteket tespedtebbé tegye. Nincs hús, nincs gerincz az alkotásokban, böjtöt, szomorú böjtöt él az irodalmi világ is. Mikszáth, Herczeg Ferencz, Bródy Sándor, Szabolcsba, Endrődi, Lampérlh, Rákosi Jenő, Rákosi Viktor, Ady Endre, Tóth Béla, Szabóné Nogáll Janka, Beöthy Zsolt, Ábrányi, Pósa Lajos. Farkas Antal, Móra István, Kóbor Tamás, Benedek Elek vállain nyugszik az irodalom. Az ő kiváló kenve- rük sem elég a millió tömegeknek, nem elég egy ország kultúrája fokmérésének megítéléséhez. Vájjon a társas-élet nem bőjtöl-e? Jó barátok összetérnek, írta a költő hajdanán, ámde vannak-e még jó barátok manapság? Én még nem láttam fehér hollót s ezt nem restellem bevallani. Hallani, hallottam róla, úgy látszik, a természet- rajzi ismeretem csekély. Kaszinók, társaskörök alakulnak, több, mint Széchenyi gróf idejében, de milyen alapon? Egyik kaszt a másikat kizárja a köréből, az egyesítő erők szétmállanak, mint az olvadó hó és az emberek társadalmi élete olyan lesz, mint a piszkos locs-pocs. Egyik ember a másikat lenézi; kinézi egyik a másik szájából a falatot; kiveszi kezéből a kenyeret; az egyik nyílt ellenség, szembeszáll, mint az éhes farkas, a másik orv módra hízelkedve támad meg, mint a róka, a harmadik czukorra csepegtetett gyilkos méreggel, hízelgő szókkal csal tőrbe. Még az úgynevezett jó barátok is az ember háta megett leszólják a barátokat, szembe nézve velük: ölelésre nyílik a karjuk. Pfúj! ti önzetlen barátok! Szeretném megmutatni nektek a Hektor kutyámat. Hogy megverem, ha szegény, a kedvét
