Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-02-15 / 3. szám
4 NEMZETI NÉPMŰVELÉS 1907. február 15. annyi kezdőfizetést kapjon, amennyi az állami tisztviselőknek a XI. díjszabály fizetési fokozatába jár s két évenként haladva érje el hat év alatt a fizetés ugyanezen díjszabály felső (1800 K) fokozatát, ettől kezdve számítta'ssék öt ötödéves korpótlék 200 koronájával. Majdha tehát megérjük a jogos követeléseink teljes mértékben való megvalósulását, akkor majd mi is elmondjuk a „Balatonsarok“-kal, hogy a nyugalom a tanítóság között helyreállt s zavartalanul folyhat a magyar nemzeti állam kiépítésének fontos munkája. Addig azonban minden erőnkkel küzdeni fogunk a tanítók jobb sorsáért s nagyon örülnénk, ha - a többek közt — a „Balatonsarok“ is közelebb lépne hozzánk e küzdelemben ! B hűség jutalma. Egy 45 esztendei hűséges szolgálatában megaggott tanítóról és egy hálátlan iskolaíentartóról szól a szomorú ének. . . De hát miért is van az úgy, hogy a tanító hűségének jutalma a hálátlanság ? Miért van az, hogy a tanítónak száz, meg száz „ura“ van akkor, mikor ennek működését kell ellenőrizni ; de óh, miért van az úgy — mikor védelmezni kellene őt, mikor igaz és méltányos jogainak megvédéséről van szó, akkor egyetlen-egy bocs- koros tanügybarát sem mutatkozik ? ... De ne érzelegjünk, hanem lássuk a szomorú valót a maga meztelenségében ! . . . Az 1862. év január havának 8. napján foglalta el tanítói állását Ormósy Ede Szent-Tamáson, Vasvármegyében. Szorgalom és hűség volt jelszava. Kitartó kötelességteljesítésének meg is volt a látszata, mert iskolája azon a vidéken mindig a legelsők közé tartott. Néhány év óta azonban gyengült az iskola, mert a hű sáfár, az agg „ezermester“ (így hívták az öreg tanítót) betegeskedett. 1906. évi április hó 16-án pedig szélhüdés érte s ettől az időtől kezdve fordult sorsa is a szomorúságra. S midőn látta, hogy aggkora és súlyos betegsége nem engedik őt többé a katedrára lépni : lemondott hivataláról, azzal a kikötéssel, hogy az iskolafentartó neki a lakást 1907. április végéig engedje át. Az iskolafentartó, a szenttamási ág. h. ev. egyház- község, teljesítette öreg tanítójának kérését, csak azt kötötte ki, hogy az új tanítónak, akit ideiglenes minőségben alkalmaznak, 1 szobát bocsásson rendelkezésére. Eddig tehát rendén van a dolog. De lássuk: mi történt ezután ! Az iskolafentartó alig négy hétre fentemlített határozatát megmásította és ráparancsolt a szegény, magával tehetetlen, második gyermekkorát élő öreg tanítóra, hogy újévre (1907. január 1-ére) hurczolkodjék ki a lakásból, mert különben — kidobják. Amily megbotránkoztató ez a szomorú határozat, épp oly megbélyegzésre méltó Nagy György koltai ág. h. ev. lelkész magaviseleté, aki, mint a szenttamási egyház lelkésze és iskolaszékének elnöke, nem teljesítette kötelességét. Úgy az egyház, mint a tiszteletes úr helytelenül, igazságtalanul cselekedtek s e cselekedetükért viseljék a lelkiismeret vádoló és korholó szózatát. Különösen pedig a lelkész úr gondolkozzék ! Gondolja meg, hogy ő is lehet még magával tehetetlen agg s ő is juthat még arra a sorsra, amelyre szegény Ormósy Ede jutott az ő hallgatólagos ténykedéseivel. Csak még egyet: hol van az egyházi főhatóság, hol van a kir. tanfelügyelő, hogy nem emelik fel tiltakozó szavukat ez égbekiáltó igazságtalanság miatt!? Istenem! Mikor jön már el az a boldog idő, mikor nem papok, nem bocskoros tanfelügyelők, nem idióta tan- ügybarátok intézik a tanító sorsát, hanem ahhoz értő egyének, jobban mondva: emberek!? f'ir/yelő. Tanügyi csodabogár. Főtisztelendő Horváth László, szárazpataki plébános úr a megüresedett kántor-tanítói állásra pályázatot hirdet a „Népnevelő“ legutóbbi számában. A „szellemes“ fogalmazvány oly sok földi jót Ígér az új kántor-tanítónak, hogy az embert kész megejteni s titkos vágyat érzünk a szárazpataki kántor-tanítói állás elnyerése iránt. Mit is j Ígér a főtisztelendő úr ! ? Harangozásért 344 kéve rozs, temetések alkalmával minden versért 44 fillér. Kötelessége: minden ájtatosság alkalmával a szárazpataki plébánia-templomban orgonát kezelni. (Az embert könnyen tévedésbe ejtheti, mert az első pillanatban nem tudja, hogy az új kántornak hogyan kell „kezelni“ az orgonát, elül a billentyűkön, vagy hátul a fujtatónál!) Ha elfogadja a harangozást, reggel, délben, este és minden ájta- tosságokra, valamint mennydörgés elé harangozni is köteles. A harangozásról való fölhívás már nem is lep meg bennünket. Horváth úréktól ezt már meg kellett szoknunk. (Úgy halljuk, hogy újabban a harangozást felvették a képzőbe a rendes tantárgyak közé.) De hogy a harangozást kiterjesszék a mennydörgésre is, — az már kissé avult intézkedésnek tűnik föl a huszadik század fia előtt. Horváth úr csekély nyolcz századot aludt keresztül, mert történelmünk tanúsága szerint már Könyves Kálmán király is (1095 - 1114-ig uralkodott) üldözte a babonát, sőt a boszorkányokat máglyán égette meg. Hol volt ezen idő alatt Horváth úr?! Úgy látszik, strucz-politikát folytatott, fejét homokba dugta, mialatt feje fölött rohanva száguldottak a századok. Mennydörgés elé harangozni ma, mikor a hidasok statisztikailag kimutatják, hogy a mennydörgés elé még a vihar-ágyú is gyönge és eredménytelen ! Afrika féltékeny lesz Szárazpatakra, mert egyetlen kincsétől, a sötétségtől fosztja meg őt, mert ezek után elmondhatjuk, hogy Afrika rengetegeinek sötétsége villamos fény a szárazpataki kultúrához képest! * A „Balatonsarok“ 5-ik számából vettük át e fenti közleményt. S ezt megtettük már csak azért is, hadd is-
