Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-12-31 / 24. szám
2. NEMZETI NÉPMŰVELÉS 1907. december 31 haladás következtében a megélhetés oly bonyolult és terhessé vált már észre kellett venni az uj s a modern idők szellemével küzdő tanítót is, mert a tanítói név erejének sugára egyre fényesebb lett s egyre nagyobb tereket kezdett a közéletben bevilágítani. Az elmúlt év emlékéhez fűződik továbbá a „szakfelügyelői intézmény“ szervezése is melyből világosan látható, hogy a tanítóság tekintélyes része a maga lábán bisztosan járni nem képes és ennél fogva körbisztosi mankóra van szükségünk. Régi követelményeink s folyton hangoztatott kívánalmaink azo—jan, minők: az öt évi szolgálat után nyert fizetés emelésünk után lerovandó 50% nyug- dijjárulék törlése; a sérelmes nyugdíj törvény revíziója; a gondnokságok megszüntetése; az előléptetési viszonyaink rendezése; a szolgálati pragmatika elkészítése; fegyelmi ügyeinkben a tanítói kamarák felállítása, a lefolyt évben sem nyertek elintézést. Amiért is nem szűnhetünk meg ezen kérelmeink hangsúlyozásával ebben az évben sem, mert hazánk tanügyének fénypontját mi nem a tanitóság erejének megszorításában, cselekvő képességének korlátozásában s a felügyelet meg zaporitásában, hanem a tanító képzettségének emelése, közbecsülése, tisztelése, jóléte, függetlensége és gondtalan ; egélheté- sében látjuk. Ezek után pedig, új évi gondolatokkal foglalkozva, érinteni kívánom a jövőben fenntartandó szellemet is. A jövő uj évek tanítói ne rekriminálják a multat, melyben a tanítót átlag embernek nézték, hanem arra törekedjenek, hogy a tanítói pályára e pálya szeretetétől áthatott, művelt és kiképzett generáció lépjen. Mert nagyot mondok bár, de nem újat, hogy: a tanító lelkűidéből táplálkozik az egész nemzet, vallást, jó erkölcsöt, ismereteket, hazafisá- got, jellemet és ragaszkodást a nemzeti nagy ideálokhoz az ő leikéből merit a jövő nemzedék s ott, az iskola falai közt, a tudományok különböző ágazataiból felfedezhetők a múlt nagy tradíciói s lassan- csendesen előkészithetők a jövő aspiráció is. Gam- betta, a modern Francia ország fejlődésének lényegét e szavakkal fejezte ki: „Más népek nagy katasztrófa után a templomba mentek, mi az iskolába. Az iskola a jövő nemzedék legfőbb és legméltóbb tárgya.“ És a francia nép, követve ez útmutatást, ma a világ egyik legnagyobb s legműveltebb nemzete lett. Eszmék, politikai rendszerek, társadalmi szokások, melyek végig járták a müveit világot, és meg-megrázva azt megifjitották, itt születnek, vagy innen kelnek útjukra. A cél elérésére a tanítóképzők reformálására kell törekednünk; oly irányban pedig, hogy az ne csak az értékeimmel foglalkozzék, hanem az e pályára készülő érett ifjúság szivében önérzetet, önbecsülést és erős lelkesedést fejlesszen. A tanügyi sajtót pedig í* a keserű panaszkodások halmaza töltse be, hanem a tudás inteligenciája, melyben az ész ereje s az igazság imponáljon; hogy a tanítói állás társadalmi súlyát, a megfelelő képzettség által emelje. Mert tagadhatatlan, hogy: nagy, magasztos és felelőségterhes a tanító hivatása; javítani, folytatni s a tökéletesedést mentői magasabb fokára emeljük, az ifjú nemzedék nevelését s a társadalom közművelődését biztosítsuk. „Ti tanítók felelősek vagytok Isten előtt nem csak önnön magatokért, hanem azon ifjúságért is, amely reátok bízatott. Készüljetek azért elő a nagy napra, amidőn számot kell adnátok tetteitekről. Becsüljétek meg hivatástokat valódi értéke szerint, mert a reátok bízott ifjnság jóléte a ti kezetekbe van letéve. Az áldani, avagy átkozni fog a szerint, amint szeretni tudtátok.“ Ezeket mondja Calasanza József a XVl-ik század legnagyobb humanistája, a népnevelés önfeláldozó nagy szive. De a nevelés egyike a legnagyobb s a legnehezebb problémáknak is. A nevelés úgy szólván egy praktikus művészet, mert a nevelőnek gyakorlati művészi ügyességgel kell törekednie: tisztítani, csiszolni és nemesíteni a természet emberét, miként a szép hangszermüvek eszményitik a durva anyagot. Azért tehát a jövő tanítóit „művészekké“ az az hivatásos tanítókká kell képezni, hogy a nevelés problémájának mentői fényesebben megfelelhessenek. Vagyis, tanító és tanár egyenlő képesítést nyerjen. Oda törekedjünk, hogy annak szükségessége parancsolólag hasson a társadalom szivében, mert csak úgy fogja az iskola megtalálni mindég a maga emberét s a társadalom minden iskolában a maga tanítóját. A jövő új évek tanítói az aestetikát Krisztusi szeretettel tanítsák, hogy a kor ízlése, erkölcse 's jelleme finomodjék és ezzel a finomsággal lássa meg az iskolát, mely nevel és életet ád s ez szent hely legyen előtte akár csak a templom. Ebben amunkában hűséges segítő társunk lesz a „Nemzeti Népművelés,“ mely a tanügyi sajtóban ma egyedül képviseli igaz érdekeinket s az önérzetes tanító szókimondását. Szerkesztője a miénk minden
