Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-11-01 / 20. szám
1907. november 1. NEMZETI NÉPMŰVELÉS. 3. botot? (Bot helyett a vármegyei szabályrendeletek is használnának, ha betartanák. A szerk.) Arra gondolnunk sem lehet, hogy abból a fiúból hasznos tagja lesz a közéletnek, hanem romlott, fertőzött és az ilyen nevelés mellett bizton feltételezhető, hogy eljut a börtön ajtajáig. (Akkor megfogja látni a tisztelt társadalom a gyermeket, addig nem. Mert olyan a mi szivünk, hogy csak akku. hivunk orvost, ha már nincs segítség. A szerk.) Sokszor tehát magunk latjuk, hogy hogyan fejlődik a gyönge lomb, de nincs joguk ahhoz, heg/ a vad hajtásokat lenyesegessük. Igaz, hogy néhol megvannak a vármegyei szabályrendeletek paragrafusai, de hogy megvannak, talán maga a közigazgatási közegek sem tridják, éppen ezért a legszigorúbb vármegyei szabály- rendelet mellett farsang utolján iskolás gyermekek ropják az éjjeli táncot, fejletlen gyermekeket dönt mámorba az alkohol és apró leánykák ártatlanságát tördeli le a legények mos- datlan kiszólásai. Mikor a pestmegyei solymári állami iskolánál az igazgató csendőrökkel verette szét az aprók duhaj mulatságát, a hol orgiákat ült az erkölcstelenség, maga a községi bíró, annyira az igazgató ellen fanatizálta a népet, hogy a falu dorongokkal lesett rá és az állami iskola ablakát a lakosság beverte. A bölcs közigazgatás, a ki tele szájjal tömte be a lapokat mikor hírhedt szabályrendeletét hozta, meglapult a nép előtt és nem a tanítót védte, hanem megengedte, hogy az iskola kötelesek tovább is ott éktelenkedjenek a borgőzös korcsmában. így nem lehet nevelni. Az akadályokat a hatóság gördítse el. Hozzon szabályrendeleteket, de ne azért, hogy a papíron, hivatalos stílusban beszéljen a kor hazug filantrópiájáról. (Facset.) Verner Sándor. Látogatás egy állami iskolában. Cikkünknek még nehány alcímet is adhattunk volna; pl. „Botrányos állapotok a főváros közelében.“ Vagy: „Ázsia Pest mellett,, stb. Célunk, hogy a vidéken, különösen a perifériákon működő kartársakat felvilágosítsuk arról, a főváros környéke nem az az Eldorádó, a minek némelyek oly nagy előnyszeretettel tartják, továbbá, hogy az illetékes körök figyelmét rá tereljük e nyílt sebekre, melyek oly régen és oly méltán várják az orvoslást. Ajánljuk cikkünket a pestvidéki tanfelügyelő úr jóindulatú figyelmébe. Színhely: Rákosszentmihály. Budapest székesfővárostól vicinálison 20 percnyire, a kulturminisztériumtól 35 percnyire. Kötelességének tartja előrebocsájtani e sorok írója, hogy ő érdekelt fél. Tanító. Tehát az itt működőket véréből való vérnek tartja, szenvedéseiket ő is érzi, talán kétszeresen érzi. Továbbá, hogy sugalmazói is. — nreit sokan vannak, nagyon sokan — szintén érdekeltek, lévén ők az iskolába járó gyermekek szülői, kik gyermekeik szenvedéseit érzik, kétszeresen, sőt töbszörösen, érzik. Mert, fájdalom Rákosszentmihályon a tudomány szentelt csarnokában nemcsak tanulnak, hanem szenvednek is. És e szenvedésekben annyi energia vész el. Különösen a téli hónapokban, hogy a tanulásra vajmi kevés marad. De térjünk a meritumra. A nevezett helyen 4 testületben van összesen 9 tanterem. A legnagyobb 48 m'2, de a többi sem sokkal kisebb, jóllehet egyik sem magasabb 3-3Va méternél. Egy-egy ilyen teremben 70-90 gyermeket találtam. Ajtók, ablakok vannak. Felszerelés kritikán aluli. Az egész azt a benyomást kelti, hogy valami elhanyagolt szükséglakás, vagy még ennél is rosszabb. — Hát a tanfelügyelő ? kérdik önök. — Jobb nem szólni róla! felelem én. Dr. Petri Mór alig egy, éve van a tantestület élén. Elődje, Mosdóssy, jelenleg fővárosi tanfelügyelő, mindössze félévig volt itt. Azonban sok-sok évvel ezelőtt, mint szájhagyományok utján ránk maradt, csakugyan járt kint tanfelügyelő. Hogy ki, nem tudjuk. Nevét a krónika elfeledé. Járt itt és pedig vakációban járt. De amit akkor látott, azon is felháborodott és fájdalmas haraggal elrobogott. Aztán minden abban maradt. Mikor ezt hallottam eszembe jutott a bankár, kihez a koldus alamizsnáért bekopogtatott. A bankár részvétre indul s könybelábbadt szemekkel kiáltja: „Dobjátok ki ezt a koldust, mert mindjárt megszakad a szivem.“ (Bocsánatot kérek, hogy ilyen associációim vannak.) Az én szemem is könnybe lábbadt, mikor láttam ezeket az iskolákat. Azon töprengtem, hogy milyen lehet Magyarország kultúrájának igazi képe. Ezt az iskolát az állam tartja fenn. Milyen az, a melyet ugyanaz a hatóság zugiskola címén becsukat. Oh! modern hygiénia! jöjjön el a te országod! A múlt tanévben a III. számú iskola I-II vegyes osztályában 102 tanulója leapadt 14-re mire az iskolát 4 hétre bezárták s végül a tanítónő is megbetegedett. Tableau! Azonban ez nem csak az említett osztályra áll. Van egy tanítónő, ki a IV-V-V1 leány osztályt és a IV fiú osztályt egy teremben tanítja. Igaz, hogy alig vannak szegények 75-en. Az igazgató osztályában pedig csekély 85 fiú-leány szorong hering módra összepréselve. A legnagyobb tanterem befogadó képessége nem terjed többre 40-45-nél. 600-náll több gyermek van 9 tanerőre túrva- Ez a szám még folyton nő, A jövő hetekben még legalább 100-al megszaporodik. A múlt hónapban foganatosították a tankötelesek összeírását. Csekély 240 iskolakerülőt találtak. Ha ezeknek drága szüleit az elöljáróság csak 1 koronára megbünteti, — már pedig megbünteti — valóságos verseny- futást rendeznek a tudomány szeretett csarnokai felé, lévén papáik és mamáik a legszegényebb néposztályhoz tartozók, kiknél a birsággal kirótt korona nagyobb forradalmat kelt, mint őseink között a legvéresebb királyválasztás. De én alapos akartam lenni! Nem elégedtem meg a látottakkal, szegény kollegáim panaszaival. Hisz ők oly elfogultak ! A lakbért is keveselik. Hát nem elég az, ha valaki 300 forintért lakik 2 szobás lakásban s megtérül lakbér fejében 15 forintja? (A törvény szerinti V« hold kertről nem is szólok, Elvégre virág van itt elég, szagolni a más kertjéből is lehet.) Ök elfogultak, nagyobb termeket kívánnak.
