Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-08-15 / 15. szám
1907. augusztus 15. NEMZETI NÉPMŰVELÉS 9 tanítók és tanítónők maguk is eléggé jártasak legyenek. Gyorgyevics Szvetiszlav hasonló szellemben szólal fel és helyesli és kívánja, hogy a tanító a köznép ingyenes jogi tanácsadója legyen. (Ez a helyes szempont. A népiskola növendékei nem képesek arra, hogy éles distinkcziók megértésére képesek legyenek.) A nagygyűlés határozata, hogy szükségesnek látja az óvó- és tanítóképzőkben a jogtudománynak szélesebb alapon való tanítását, hogy a néptanító az ország legkisebb községében is a nép ingyenes jogi tanácsadója lehessen. Kimondja a nagygyűlés, hogy Szegfű S. indítványát, mely szerint az egyletben jogvédő bizottság alakíttassák, miután az új tanítótörvény értelmében tanító is lehet tanítótársa jogi védője — bővebb megbeszélés és a szervezésnek miként való végrehajtása végett kiadja a fiókköröknek, az őszi közgyűlésre. Weitz Győző »Mulasztásunk« cimen a gyermekvédelem hiányos voltáról értekeze't. Indítványára a D. T. E. határozza, hogy sürgősen törvény hozandó, hogy 1) a 15 éven alóli gyermekek semmi körülmények között korcsmát ne látogathassanak, (Vannak vármegyei osztályrendeletek, melyek szigorúan tiltják a tanköteleseket a korcsmától, de a községeknek kisebb-nagyobb gondjuk, hogy érvényt szerezzenek neki. A szerk.) 2) a neveléstudomány minden közoktatási intézetnek, amely 12 éven felüli gyermekek nevelésével foglalkozik, rendes tantárgyai közé felvétessék. A nagygyűlés berekesztése után Schenk Jakab elnök a 41-ik közgyűlést nyitotta meg. Elr ök a tárgysoroz at első pontjaként előterjesztette a választmány következő indítványát: 1) Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minisztert a közgyűlés az uj tanítói törvény meghozataláért, sorsunk és helyzetünk szivén viseléséért hálája kifejezése- képen örökös dísztagjául választja meg ; 2) arczképét megfesteti és tanítói konviktusában kifüggeszti ; 3) a tanítók adakozásából alapot létesít nevére és kamataiból tanítógyermekeket fog segélyezni; 4) a díszoklevelet nagyobb küldöttségben adja át. Az indítvány egyhangúlag folytonos éljenek közölt emelkedett határozattá. (Mondja még valaki ezek után azt, hogy a tanító elégedetlen, hálátlan nép. A szerk.) A közgyűlésen számos belügyet intéztek el. Kiemelendőnek tartjuk a tanítói konviktust, mely Temesváron középiskolába járó tanítók és nem tanítók gyermekeinek könnyítik meg a tanulást. E konviktusba a múlt tanévben 115 gyermek volt felvéve. A jövőre pedig annyi a jelentkező, hogy valamennyi fel sem vehető. A közgyűlés legfontosabb tárgya a tisztujitás volt. Eredménye ez: elnök: Schenk Jakab, alelnökök: Múth János és Mező Dániel, titkárok: Zsutty Béla, Wégling István és Aschauer Mihály, lapszerkesztő: Bányai Jakab, lapkiadó : Osztié Béla, pénztáros : Schreiner István, ügyész : Bayer Alajos dr. A D. T. E. (nevezzük ezentúl Dmte) naggyűlése napján este az Arany János Társaság tartott magas színvonalú irodalmi estélyt, amelyet Szentkláray Jenő dr. nyitott meg. Szentkláray Jenő, a társaság illusztris elnöke megnyitó beszédében nagy tetszés közt mutatott rá, hogy a magyar birodalomnak aldunai része a húnok foglalása óta szakadatlanul magyar földnek ismertetett el történeti hagyományokban. Fehértemplom alatt született a népvándorlási kor legzseniálisabb katonája, Attila, a hun király. A mohácsi vész óta soha más, mint hazánk és nemzetünk esküdt ellenségei kisérlették meg elszakítani ezt a vidéket Magyarországtól. Ezután gyönyörű szavakkal fejtegette, mi a délvidék hazafias tanítóságának specziális feladata a nemzeti szellemű népművelés terén. Méltóan sorakozott melléje Sztnra Szilárd dr.-nak a tanítósághoz intézett lelkes szózata a nemzeti ideálok ápolása érdekében. Fénypontjai voltak az ünnepélynek Szabolcsba Mihály és Jörgné Draskóczy Ilma gyönyörű költeményei. Mező Dániel tanító tartalmas beszédben a falusi nép- liceumok szervezésére buzdította kartársait. Stimm Adolf szatírákat olvasott fel, Lendvai Miklós a magyar hivatalos nyelv mulatságos furcsaságait ismertette. A gyűlés után vagy harmadfélszázan tanulmányi kirándulásra indultak az Al-Dunára. (Nagybecskevek.) Szegfű Sándor. tíÍREK. A törvénytelen gyerek. A hivatalos lap a belügyminiszter rendeletét közli. A törvénytelen gyermekről van benne szó. Nem először. A törvénytelen gyermek családi, vagyonjogi helyzete már régóta foglalkoztatja a társadalmat, a törvényhozókat. Mindketten érezték, hogy az a gyermek, aki házasságon kívül született, nem lehet teljesen megfosztva minden jogtól, brutális kegyetlenség rákényszeríteni, hogy a születése körülményeit — amelyet a nagyképü társadalom bűnnek, lealacsonyító, megszégyenitő dolognak tart — egész életén át kitárja a tolakodó embereknek. Kitegye a félmüveit, szívtelen társadalom lenézéseinek, amely hacsak módját ejtheti, kárörömmel vágja arczába a szegény gyermekeknek a bélyeget, amelyet reásütve czipelnie kell. A társadalom jobb érzésű emberei már régen tiltakoztak e kegyetlenség ellen. Mi köze ahhoz bárkinek, hogy az egyesülést, amelyből a gyermek születik, szentesitette-e a pap, vagy törvényesitette-e a polgármester? Miért kell minden embernek az első pillanatban1 megtudni, hogy az a gyermek törvénytelen? Miért kell ennek a »törvénytelen« szónak anyakönyvben, bizonyítványban, mindenféle okiratban benne lennie, hogy egész életében, mint a fegyencz a testére sütött bélyeget, vagy a lábaira forrasztott bilincset czipelje. Az a »törvénytelen« ember nem lehet oly tisztességes, oly müveit, oly megbízható minden állásban, mindenféle pályán, mint a »törvényes?« Miért kell lakolnia az ártatlannak oly bűnért, amelyet csak az álszenteskedő szemforgatás tart bűnnek. A társadalom már kezdett jobb indulatára hallgatni és a törvénytelen gyermeket már volt oly kegyes néha-néha kivételesen befogadni és leereszkedő előzékenységgel szemet hunyni e bűne előtt. Természetesen ez csak a rangja alatti vagy vele egyenrangú »törvénytele- nek«-re szól; pl. már koronás fők törvénytelen gyermekei előtt kinyílnak a legszigorúbb arisztokrata szalonok ajtai is. A társadalom, igen, már kezdte enyhébben megítélni a törvénytelen születést: talán igy lassan-lassan megváltozott volna sokféle nézet, együgyü előítélet. És minden előítélet ledőlése egy lépés előre. És most, megjelenik egy rendelet, amely a törvénytelen gyermeket ismét odalóditja a piaczra, hogy röhögő fajankók gúnyos megjegyzései tiporják földre önérzetét és töltsék el keserűséggel szivét. A törvény megadja védelmét, pártfogását egy embertől, üldözött vaddá teszi, csak azért, mert születése nem történt bizonyos formaságok teljes épsége mellett. A törvény intézkedik, hogy: Azok a gyermekek, atyjuk elismert és akiknek szülői utólag egymással házasságra léptek s ezen körülmény a gyermekek születési anyakönyvébe fel is jegyetzetett ugyan, de akiknek az utólagos házasság által történt törvé- nyesitése az anyakönyvbe feljegyezve nem lett: sem a házassági, sem a halotti anyakönyvekben, sem pedig az ezen anyakönyvekre vonatkozó névmutatókban az atya valódi nevén nem nevezhetők, ily gyermekek a családi értesítő
