Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-07-15 / 13. szám
1907. julius 15. NEMZETI NÉPMŰVELÉS 3 I r _ r KIDOBOLTÁK A FALUBAN. A lE czínien két pompás, teljesen magyar zamalu nóta jelent meg énekhangra zongorakísérettel Pálinkás Béla tollából. Mindkét dal egyszerre kedvelt zongoradarabja lett a zeneközönségnek, miért különösen felhívjuk olvasóink figyelmét e zeneujdon- ságra s melegen ajánljuk beszerzését.--- Ára csak 60 fillér. Megrendelhető a kiadónál: GROUÁIS IlllUO, BUDAPEST, II. kér., Iskola-ut 38. A gazdasági ismétlő iskolák. — Válasz dr. Bokor József urnák. — Lapunk jun. 15 iki számában »A tanítóképzés és az ismétlő iskola« ez. alatt megjelent czikkünkkel polemizál dr. Bokor József úr, aki az Egyetértés jun. 23-iki számának tanügyi rovatában azt írja, hogy: »Ebben a közleményben mindössze az a sajnálatos, hogy szaklapban jelent meg. Mert, ha a czikk írójának, Szabó Józsefnek nem is, de a szaklap szerkesztőjének tudnia kellene, hogy indítványa : »Az ismétlő iskolákban gazdasági dolgokat is tanuljanak a növendékek«, öt év óta hivatalosan életben van. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ugyanis 1902. évi szeptember 24-én kibocsátott rendeletével léptette életbe a gazdasági ismétfo iskola szervezetét és tantervét.« Igv ír Bokor József dr. úr, aki azon ütközik meg, hogy lapunk szerkesztője nem ismeri az említett rendeletét s lapjában oly cikket közöl, amely oly intézmény felállítását kívánja, amely úgy is megvan már. Nem akarunk ezúttal a gazd. ismétlő iskola kérdésével foglalkozni, hanem szorosan megmaradva a Bokor J. dr. úr által kijelölt tárgynál, teljes tisztelettel adjuk B. J. dr úr tudomására, hogy a szóban forgó czikkünknek nem is az az intencziója, hogy egy uj intézmény felállítását kívánjuk, hanem hogy törvény rendezze az intézményt. Ezt oly világosan megírta Szabó József úr, hogy valóban csodálkoznunk kell azon, hogy ezt éppen Bokor J. dr. úr nem értette meg. Ami rendelet, az nem törvény. A rendeletek sorsát pedig, azt hisszük, B. J. dr úr is eléggé ismeri s bizonyára tudja is, hogy azokat egy tollvonással hatályon kívül is lehet helyezni. Ennyit a tárgyhoz. t Most pedig engedje meg igen tisztelt B. J. dr úr, hogy magyarázatát kérhessük czikke következő passzusának : »Abban a gyanús származású »Tan- és nevelésügyi szaklapban,« melyet Fiúméban szerkesztenek, Budapesten megtöltenek és Nagybányán kiadnak . . .« stb. Előre is megjegyezzük, hogy mi egyáltalán nem szoktuk a támadásokat, melyeket ellenünk intéznek, figyelembe venni, mert nagyon jól tudjuk, hogy ezek csupán a népszerűség elvadászására utaznak és hogy meggyöngitsék azt az erőt, amelylyel pl. a Nemzeti Népművelés is rendelkezik. De ha valaki reánk fogja azt, hogy lapunk gyanús származású s ezt éppen oly embertől halljuk, mint B. J. dr. úr, hát tőle már mégis csak megkérdezzük, menynyiben gondolja, avagy talán tudja, hogy lapunk származása gyanús? Miért? Talán a szerkesztőjét ismeri gyanús embernek, vagy pláne talán oly gonosztevőnek, aki, nem tudom, talán az illavai fegvház czelláit egykor otthonának vallotta? Szíveskedjék tehát Bokor úr, nekünk ezt egy kicsit megmagyarázni. Mert valakit meggyanúsítani nem viccz, hanem tessék előállani pozitív tényekkel s mi azokra is meg fogunk felelni. Elő tehát a bátorsággal, elő a medvével! Hadd lássuk! Pálinkás Béla. Legjobb politika, Lepjobb politika az, mely a népben rejlő kulturális és gazdasági erők kifejlesztésére törekszik. Nem vagyok vak schauviszista. Még azt sem állítom, hogy a magyar fajban csodásabb és szivósabb erők rejlenek, mint más népben. De azt nyugodtan elmondhatjuk, hogy népünk értelmi, erkölcsi és fizikai ereje nem áll a többi népeké mögött. Hogy a magyar népben milyen erők vesztegelnek akkor tudnánk meg, ha a legfejlettebb népekével egyenlő művelődési hatásnak vetnénk alá. Ha népünk nevelésénél ugyanazon eszközökkel dolgoznánk, mint a legfejlettebb kulturállamok. Nekünk magyaroknak még ez sem elég. Itt' sokkal több eszközt kell felhasználni a népmüveltség előmozdítására, mint a fejlett kulturállamok bármelyikében. Nemzetállamunkat csak igv építhetjük ki. Csak ezáltal fejlődhetünk önálló nagy hatalommá. Kulturális és gazdasági téren emelkedhetünk a vezető nemzetek sorába. Ha a kötelező népoktatásról szóló törvényt lelkiismeretesen végrehajtják, csak azt teszi meg kormányunk, mit a műveltebb nemzetek kormányán évtizedek, sőt évszázadokkal előbb megcselekedtek. Mivel ezt megcselekedték, azért lettek nálunk műveltebbek, gazdagabbak és hatalmasabbak. Ha a kötelező népoktatásról szóló törvényt sem hajtja végre a kormány; akkor fölösleges önálló Magyarországról, annak jövőjéről és újabb ezer évről álmodozni. Ha nemcsak utolérni, de elhagyni is akarjuk a föld többi nemzeteit: akkor nagyobb gondot kell fordítani népünk nevelésére, mint a föld bármelyik nemzeténél teszik ezt. A kötelező népoktatási törvény végrehajtásán, tehát az
