Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-06-15 / 11. szám
1907. junius 15. NEMZETI NÉPMŰVELÉS már maga ez a szégyen-parlament is érzi, hogy nem képes a tanítók érdekeit sem képviselni, sem szolgálni igazságosan és nyíltan, de mivel érdeke: ezt feltártan el nem árulni, hál csak tesz valamit. De ezt rendesen úgy teszi, hogy mindig a tanítókat veri vele pofon. A fenti recipe is erről tanúskodik. De erős bizonysága annak is, hogy ez a szégyenparlament soha sem szállott síkra azért, hogy a mi érdekeinket komolyan megvédje, vagy képviselje, hanem ellenkezőleg : lassan-lassan kész mindent feladni s kész az egész ország tanítóságát cserben hagyni! Avagy nem beszél elég világosan az a fenti dokumentum? Ahelyett, hogy egy szikrát sem tágítana a felállított követelésekből, egyszerűen megfordítja a botot s azt gondolja, hogy az most már aranypálcza lett, melytől a tanítók biztosan el fognak szédülni a nagy siker láttára. Hát nem spirituszba való csodabogarak azok a emberek ? Kár, hogy az egyiptomi gúlák ma már nem arra szolgálnak, hogy nagy embereknek dús érdemekkel nyugalomra tért tetemeiket megőrizzék valamely messzi kor számára, mint csodákat. Különben számíthatnának ilyenekre. Mert mégis csak vakmerő játék kell ahhoz, hogy ez a szégyen-parlament annyira vigye a dolgot, hogy a »tizenkettedik órában«? már azzal is megelégedjen, hogy hát üsse a kő, akármennyi is az a koldusbér, de hát a 100 K pótlék legalább legyen leghátul. így képviseli és így védi a tanítók érdekeit ez a szégyen-parlament! S addig, míg ez a társaság a helyén marad — amelyre soha méltó nem volt — addig az ország tanítósága mindenkor el lehet készülve arra, hogy mindenféle dolgaiban ez lesz a kerékkötője, mindennek megölője s minden szándékunk, mely ennek a szégyen-parlamentnek a kezén fog átmenni, csődöt fog mondani. Azért ezt a társaságot minél előbb el kell verni a helyéről s halált, csak halált a fejére, amelyre jobban rászolgált egy apagyilkosnál! _ Gyűlések előtt. Lassanként bezárulnak az iskolák kapui. A tanítóság jól megérdemelt pihenőre tér. hogy új erőt, új kedvet nyerjen magasztos hivatása jól végzésére. A vakáczió áldott csendjében hozzálát a nemzet napszámosa ismerete gyarapításához, tudva azt, hogy nincsen olyan állás, nincsen olyan hivatal, amelynek betöltése a haladó kor kívánalmainak, ismerete nélkül annyit ártana, mint a tanítói állásnak. A korral való haladásnak különféle tényezői vannak, amelyek a tanítót fáradságos munkájában gyámolit- ják, az elmaradástól megóvják. E tényezők a legfontosabbikáról: a tanítói gyűlésekről óhajtok röviden szólani e kis czikkemben. Teszem pedig ezt azért, mert a közelgő vakáczióban szoktak a gyűlések lezajlani. A tanítói gyűlések, mint a korral való haladás utjának egyengetésére szolgáló tényezők.*) csak akkor felelnek meg feladatuknak, ha azok szigorúan szemelőtt tartják azt a magasztos czélt, amelynek elérésére életre keltek; t. i. *) Gondolja, czikkíró úr, hogy a mai kor tanítói gyűlései a kor haladásával lépést tartanak? Mi azt hiszszük, hogy e tekintetben is nagyon ázsiai színvonalon állunk. Szerk. 5 ha a tagok szakszerű képzését biztos kezekkel vezetik. Ellenkező esetben nagyon is illuzóriussá válnak és lesüllyednek a szent ügyhöz nem méltó üres mutatványok zajos színpadáig. Komolyság, a nemes ügy őszinte szeretete, a tudományok buzgó kultiválása, az igaz kollegiáilitás kell, hogy legyenek a mozgatóerők. A gyűlések megfelelnek a czélnak, ha érdeklődést tudnak a tagokban fölkelteni, ha a nemes ambicziót fölébresztve, munkára tudják serkenteni. (Ez nem mindig igaz. Szerk) Sajnosán tapasztaljuk azonban, hogy napjainkban a tanítói gyűlések — a nemzet oktatásügyének nem csekély kárára — érdeklődés és tanulságosság híján vannak. A gyűlésen megjelent kartársak rettenetesen picziny százaléka visz aktiv szerepet s — sajnos — az is sok esetben feltűnési viszketegségből teszi azt. Legtöbb gyűlésünk képe sivár, elszomoritóan üres. Sok helyen a kicsinyes toi'zsal- kodás, személyeskedés, csúnya intrika üti fel fejét, mely — biz’ Isten — nem méltó hivatásunk magasztosságához és ahhoz a szent ügyhöz, amelynek szolgálatára adtuk magunkat. De meg más hibák is fölfedezhetők, ha az ember komolyan vizsgálódik és az eseményekből elfogulatlan lélekkel vonja le a konzekvencziákat. Sok tanítói gyűlésen tapasztaltam már az elnökség részéről a tudatlanságot, az ügy nem értését, a tagok részéről pedig a függetlenség és az önállóság hiányát. Szomorú tapasztalatok, a tanítósághoz nem méltó tények ezek! Lássuk csak őket! A felekezeti, különösen pedig a róni. és gör. kath. tanítóegyletek élén papok állanak, mint elnökök. (Ez nálunk nem is hiba, hanem betegség! — Szerk.) Ok a vezetői, irányítói az egyesületi életnek, ők az elnökei a szakgyülé- seknek. Távol legyen tőlem még annak gondolata is, hogy csak egy parányit is levonjak a papság tudásából, felettünk álló képzettségéből, de azt már ki kell jelentenem, hogy az a tanítóegyleti pap-elnök a mi dolgainkban nem szakember, a mi dolgainkat, ügyeinket nem érti, nem ismeri s igy vezetni nem tudja. De meg ha tudná is? Akkor is csak óriási nagyfokú szegénységi bizonyítványa a tanítóságnak ez az import! Igen furcsa színben tünteti fel a tanítóságot a pap-elnökség, mert hiszen ez szinte hangosan prédikálja a világnak: lásd, a tanítóság nem tudja megtisztelni a maga státuszát, megbecsülni a maga fajtáját, lemond erejéről, nem bízik tudásában, képességében, önmaga kisebbíti önmagát. Ezt hirdeti a pap-elnökség annak a nagy társadalomnak, amely úgy is idegenekkel szeret bennünket szellemi és anyagi téren képviseltetni. És mindemellett a pap elnökség megbénítója minden tanítói törekvésnek, meggátolója a tanítóság előmenetelének, khinai- fala a tanítói függetlenségnek, önállóságnak. Hogy is lehet azt jófcan észszel fölfogni, hogy az a pap-elnök a tanítói tekintély emelésére törekednék? emancipálni akarná a tanítóságot azon béklyók alól, melyek most fogva tartják ? Hiszen ez még gondolatnak is abszurdum! így van azután az, hogy a pap-elnök vezetése alatt működő tanítóegyletek és szakgyülések csupán »egyletek« és »gyűlések«, de korántsem »tanítói szakegyletek és szakgyűlések.« A pap-elnökség alatt álló egyletben és gyűlésen történhetik azután meg az, ami itt mifelénk a múlt őszszel megtörtént, hogy t. i. egy tanító olyan felolvasást tartott, a tanítókról, amelyért a tanító-elnök legalább is rendre- utasitotta ve'na, de amelyért a pap-elnök vezetése alatt megtartott gyűlés jegyzőkönyvi elismeréssel — adózott. Szomorú jelenségek ezek, édes tanítótársaim! Nem méltók ezek a mai kor tanítóihoz. Azért mondottam el mindezeket most. a gyűlések előtt, hogy ki-ki válogassa ki czikkemből azt, amit jónak lát, s azután lépjen a harcz- mezőre. A kenyérért folytatott harcz zaja egy kicsit elcsitult ; de harczi zajhoz szokott lelkünk más mezőre vezfet bennünket. Gyerünk, küzdjünk és diadalmaskodunk!
