Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-06-15 / 11. szám
1907. junius 15. NEMZETI NÉPMŰVELÉS 3 akadémia rangra emelték, holott oda is, mint a tanító- képezdébe, négy középiskolával lép a növendék és négy évig tanul tehát a tanitóképezdét is akadémia rangra kell emelni, de a belépési évet hat középosztályhoz kell kötni. A tanárok — ki kell mondani — csakis magyar egyetemet végzettek lehetnek. Akinek ez nincs, szerezze meg záros határidő alatt. Az első éven a gimnázium 7. és 8. osztályának tárgyait a latin, görög és német kivételével egy éven át tanítsák. Ez lesz az akadémia előkészítő folyama. A második évvel kezdődne a tanítói akadémia és tartana két éven át. A tulajdonképpeni akadémia első osztályába az előkészítőt végzők elsősorban, másodsorban az érettségit tettek vétetnének fel. így nem kellene a tanító ismereteit tovább képező stb. tanfolyamokon örökké reperálni, hanem kész müveit ember lenne. Az a sok jogász, aki nem boldogul a jogi pályán, két évig neki feküdne és tanító lenne. A tanítói fizetés úgy is emelés alatt lesz 3 vagy 4 év múlva. Éppen tehát mikor végeznének, éppen úgy bóldogulhatnának, mint más tisz- viselői pályán. Az akadémia-előkészítő eltörlését nem tartom helyesnek, mert ezáltal sok szegény, de tehetséges ifjú elől zárnók el a tanítói pályát: két évre is lehet az előkészítő tanfolyamot tenni, az sem ártana, sőt használna. Tanár van úgyis elég hozzá. Tessék tehát ezt keresztül vinni. Szabó József. Uj tanfelügyelők. Hont vármegye törvényhatósági bizottsága május hó 13-án Liis Gyula főispán elnöklete alatt tartotta meg tavaszi rendes közgyűlését. Ezen a nevezetes gyűlésen Lcisz- káry Pál földbirtokos bombasztikus szónoklatára és indítványozására a t. törv. bizottság egy — »Hont megye történetében bizonyára korszakalkotó« határozatot hozott. Kimondotta a t. bizottság, hogy: »az 1907—908. tanévtől kezdve a járási főszolgabírók, mint iskolalátogatók működjenek és különösen a tótajku községekben a magyar nyelű gyakorlatibb és sikeresebb tanítását ellenőrizzék, s hogy tapasztalataikról a vármegye alispánjának időről-időre jelentést tegyenek.« Eddig a határozat. A határozat nemes intenciója előtt tisztelettel hajtjuk meg elismerésünk lobogóját. Ám ellenőrizzék szigorúan a vármegye azon tanítóit, akik pánszláv érdekek szolgálatába állottak, s akik a zsenge és fogékony gyermekiélekbe nem a magyar haza szeretetét, hanem gyűlöletét csepegtetik, plántálgalják, nevelgetik. Ám válasz- szón a vármegye törvh. bizottsága minél több iskolalátogatót, sovén magyar érzelmű, a honszerelemtől égő tűzfí férfiakat, akik a tanév folyamán sokszor, nagyon sokszor látogassanak el a nemzetiséglakta vidékek iskoláiba, hogy ellenőrzői legyenek a magyar nemzet hűtelen napszámosainak (mert — sajnos — erre mifelénk is akad ám néhány tanító, aki Tótországról álmadozik!). Mondom : ellenőriztesse a vármegye nemzetiségi tanítói működését, mert ezzel nagy és dicséretreméltó szolgálatot fog tenni a magyar nemzeti ügynek. Mondom : a vármegye ebbeli nemes törekvése előtt tisztelettel hajtjuk meg elismerésünk zászlaját ! De a kivitelhez szavunk volna! Tisztelt törvényhatósági bizottság! A czél nem mindenkor és nem minden téren szentesíti az eszközt. Most sem, ebben az esetben sem! Mert, ha a t. »nagytudásu« indítványozó úrnak, Laszkáry Pálnak, nincs is meg az az érzéke, hogy a tanítót becsülje, munkáját hozzáértő, tehát szakemberekkel ellenőriztesse, kellett volna, hogy legyen érzéke a t. törvh. bizottságnak. Ugyanis Laszkáry úrnak eddig is mindegy volt az »Órarend« és »Tanterv«, szerinte »a tanító munkáját minden intelligens ember megbírálhatja, mert az szaktudást nem kíván«, hiszen a tanító olyan alantas személyiség Laszkáry úr szerint, hogy — midőn egy evang. esperességi gyűlésen valaki azt mondta, hogy tanítót »választottunk«, ő háromszor is közbedörgött nagy bölcsen, hogy: »fogadtunk«. Ismétlem, hogy — ha ennek a vérbeli úrnak nem volt (mert hát ki tehet arról, hogy vannak korlátoltak, és még korlátoltabbak ! ?) érzéke ahhoz az ügyhöz, amelyhez szólt, lett volna érzéke annak a sok intelligens embernek, aki ennek a tanítófaló demagógnak beszédét hallgatta. És éppen a biztos siker elérhetése érdekében oda kellett volna a t. bizottságnak törekednie, hogy a szakmunkát szakemberek ellenőrzésére bízza. Mi tiszteljük, becsüljük a főszolgabírákat, mint intelligens embereket, jeles közigazgatási tisztviselőket, kiváló bürokratákat; de arra képeseknek nem tartjuk őket, hogy a tanító munkáját ellenőrizhessék, megbírálhassák. Ahhoz, hogy valaki a tanítást kritizálhassa és jól kritizálja, nem elég az hogy műveit ember legyen, hanem kell ahhoz szakismeret, gyakorlottság is. Mit szólna az a mérnök, ha én — a tanító — ellenőrizni akarnám az ő munkáját? Jót nevetne s azt mondaná: »ne kontárkodj barátom!« Már most, ha én nem vagyok született mérnök — felügyelő (és ezt el is ismerem!!), akkor — biz’ Isten — az a szolgabiró sem lehet született tanfelügyelő. De bocsánat! nem akarok tanúlmányt írni a tanfelügyeletről, hiszen most írja azt Havas dr. a »Nemzeti Is- kolá«-ba. Én csak holmi riporthirt akarok országgá kürtölni, befejezvén ekként: Bármennyire törjem is fejemet, sehogy sem tudom kisütni, hogy nevessek-e, vagy bosszankodjam-e Hont vármegye bölcs törvényhatósági bizottságának uj korcsszülöttjén, az »új tanfelügyelőkön.« Gondolkozzatok, édes tanítótestvéreim, s — ha kisütöttetek valamit — izenjétek meg : nevessek-e, boszan- kodjam-e ? Csak még egyet! Vagy tán kettőt is! Az úr ne adjon sok olyan bölcs »tanügybarátot« ennek a szegény hazának, mint Laszkáry Pál úr. Ez az egyik; ez fohász. A másik pedig: ne emlegessétek a honti határozatot követendő példa gyanánt, mert ez nem a XX. századba való, és mert . . . úgy is elég szép számú bocskoros tanfelügyelő vezeti a nemzeti közoktatás ügyét — rákmódjára. Figyelő. Kérelem! Minden iskolára nagyon fontos, hogy a »Nemzeti Népművelés« az iskola könyvtárában meg legyen. Ezért tisztelettel kérjük lapunknak az iskolai pénztár terhére való megrendelését. Előfizetés: egy évre 6 K, fél évre 3 K. Mutatványszámot szívesen küld a »Nemzeti Népművelés« kiadóhivatala Nagybányán.
