Nemzeti Népművelés, 1907 (1-24. szám)
1907-01-15 / 1. szám
NEMZETI NÉPMŰVELÉS 1907. január 15 2 hisszük is, hogy ezt nem igy tervezték, de a kiadott fizetésrendezésből ezt olvassuk ki. Mindent egybevetve a tervezet mégis ,nagy haladást jelent népoktatásunk történetében. És ha Apponyi Albert e hibákat helyreigazítja, ha nem 6 milliót, hanem 13 milliót vesz föl jövőre a memorandum szerint való teljes rendezésre: nevét örökre beírta kultúrtörténetünkbe. Van okunk remélni, hogy ez igy lesz. Hiszen látjuk a jóakaratot a miniszter részéről. Biztosra vesszük, hogy Apponyi a tanítóság többi kívánságát is teljesíti, hogy egyszer valahára teljes lélekkel és buzgalommal hozzáfoghasson a 30 ezer magyar néptanító a művelt, gazdag új Magyar- ország kiépítéséhez. Az a kormány, amely a katonai és gazdasági beruházásokat magára vállalta, a kultúrára is áldozni fog. A „Magyarország“ decz. 18-iki száma ugyanis ezt újságolta. Pénztári készletre fordítanak 170 milliót rendkívüli katonai költségekre 138 „ új hajóhadra ............................42 tü zérségre . 7 „ hadsereg szaporítására . .17 „ iparfejlesztésre .... 200 „ Duna-Tisza csatornára ... 60 „ népiskolára ..............................6 „ össz esen 640 milliót. A darabantok — írja a nevezett újság — 170 milliót költöttek el a pénztári készletből, ezt kell helyrepótolni. A Tisza-kabinet megszavazta a rendkívüli katonai kiadásokat. Ez a paktum szerint a jelen kormányt is kötelezi. A két évi katonai szolgálat 50 millió többletet jelent. Az iparfejlesztés is égetően szükséges. Ez mind helyes. De kérdjük szeretettel, minek nekünk a tömérdek pénztári fölösleg addig, amig a népoktatás nincs rendén? Az a hat millió ugyancsak szegényes összeg a többi sok száz millióval szemben. A 13 milliót egész bátran elő lehet teremteni, csak akarni kell. Hogy ez meg lesz, bízunk Apponyiban. Adja Isten, hogy mához egy évre valósággá legyen az ország e kívánsága. Akkor lesz teljesen boldog karácsonya minden jó magyarnak és minden magyar tanítónak! Tanulmány a tanítók fizetésrendezéséről. a) Tarlózások Rpponyi gróf beszédéből. A fizetési tervezetre legyen szabad a következő megjegyzéseket tenni: 1. Apponyi a tervezetnek ideiglenes jelleget tulajdonít, nekünk azonban az a véleményünk, hogy ideiglenes jellege lehet pl. a drágasági pótléknak, nem pedig egy fizetésrendezésnek. Ha most sem vívjuk ki, legalább részben jogainkat, akkor felettünk leáldozott a nap. 2. Apponyi gróf nemcsak eszét, hanem szivét is beletette a tervezetbe. Mi egy pillanatig sem kételkedünk Apponyi gróf őszinteségén és igazságán és ha ő pénzügyminiszter is lenne egy személyben, hiszem, hogy e soroknak nem kellett volna megjelenni s a tanítóság mozgalma is ! felesleges lett volna; de mivel oly egyén ül a pénzügy- I miniszteri székben, ki Nagybányán mondott egyik programbeszédében ellene volt a 35 évi tanítói szolgálatnak, ki inkább eszét, mint szivét érvényesíti, kinek kebelében a régi kormányok tradicziói, azaz a tanítók iránti szűkmarkúság él, nem csoda, ha a javaslat a tanítóságot ki nem elégíti, sőt zúgolódóvá teszi. 3. Az állami tisztviselők személyi pótlékot kapnak. Ez 16 millió koronáig terjedhet a törvény szerint. Ebben részeltette a Tisza-törvény az állami tanítókat és tisztviselőket egyaránt, melyben oly korlátozások, minők a miniszterelnöki rendelkezésekben foglaltatnak a tanítókra nézve: nincsenek. Az új tervezet a tanítókat mindazon törvényes jogokból és elvekből kizárja anélkül, hogy a minimumra, az előhaladásra megadná csak azt a fokot, amit az állam a hasonló minősítéssel biró tisztviselőknek megad. Az állami tanítókat a 16 millió koronának egy bizonyos hányada — számuk aránya szerint — megilleti, ezt tehát ne vegye el a tervezet, mert ezzel a tanító az állami tisztviselők közül teljesen kivétetik. 4. A felekezeti és községi tanítóknál a kántori illetményekkel, az állami tanítóknál pedig jobbára személyi pótlékokkal rendezik a fizetést, hogy valóban rendezés és ne emelés legyen. 5. Apponyi gróf képviselőházi beszédében mondá, hogy az állami tanító kezdő fizetése, amelyet az első öt éven át nyerne, mely kezdő fizetés mellett várnia kell, mig a XI. fizetési fokozattal egyenlő helyzetbe jut, nem méltatlanság vele szemben, hanem ez megfelel egyszerűen annak a gyakornoki időnek, amelyet minden állami tisztviselőnek el kell töltenie, mig ebbe a fizetési osztályba jut. Ha a gyakornoki év valóban öt év lenne, nagyon jó volna, de mint a félhivatalosból kivehető az állami tanítóknak más iskolánál töltött évei csak 1893-ik évtől számíttatnak be. így a gyakornoki év a legtöbb állami tanítóknál 6-26 év, ez pedig nem felel meg egyszerűen az állami tisztviselők gyakornoki idejének, akár hogy bizonyítja is ezt Apponyi. 6. Még szólnom kell a külállamok tanítói fizetéséről, mert néhány állam tanítói fizetési minimumát és végső fokozatát felemlítette nagyszabású beszédében Apponyi gróf is, mint a „Budapesti Közlöny“-höz mellékelt értesítőből olvastam. A végső fokozatban nem volt a tanítónak személyi, működési, családi és egyéb pótlékai, pedig csakis így ér valamit az az összehasonlítás, de így, bizony az a bizonyítás nem festene olyan szépen. Azonkívül a külállamok tanítói fizetése, ha elszigetelten említtetik fel és az ottani megélhetési viszonyokat, adókat és sok egyéb tényezőt mellőzi, akkor bizony, semmit se bizonyít, mert ott a pénz is nagyobb értékű, mint most nálunk; tessék csak egy külföldi államot a jelenlegi tanítói fizetéssel a hetvenes évek állapotában elképzelni. I Nemde fényes lett volna akkor ez a fizetés? De ma már nem az. Mert nem csak az ipari tárgyak, hanem az élelem is drágul e gyarmat országban, melynek tejfelét Ausztria szedi le. De ne menjünk megélhetési igények kielégítésénél külföldre példákért, mert nehezen ellenőrizhető a helyes- ! sége, hanem maradjunk honunk határain, a hol a tisztviselők mozgalmukkal a megélhetés létminimumát 1600 koronában állapították meg; mégis ezzel szemben a jelen kormány kisebb minimumot állapít meg, mert tudja, hogy koplaláshoz szokott gyomor tovább is koplalhat. Hasonlítsák össze a tanítói fizetést a vasúti tisztek i és altisztek fizetésével és fejtegessék ezzel szemben a tanítókra vonatkozó javaslat előnyeit, ha tudják. A vasutasok is olvasták a tanítók fizetésrendezésének tervezetét ! s azt mondták, hogy „nekünk jobb miniszterünk van,
